Terhes vagyok, a férjem abortuszra küld. Mit tegyek?

"Úton a harmadik, aki egyenrangú a másik kettővel."

Nem, nem egyenrangú a már megszületettekkel.

"Én kívánom, hogy jól működjön a házasságod, de ez nem egy kompromisszumos kérdés."

És ha nem tudnak kompromisszumot kötni, ilyen lényeges kérdésben, hogy 2 gyerek, vagy három, akkor szerinted hogyan működjön a házasságuk?

Nekem eszem megáll az olyan tanácsoktól, hogy válj el, élj meg egyedül 3 gyerekkel, foszd meg a már létező kettőt az apjuktól. Lehetetlenítsd el az egész életedet, és ne vedd figyelembe a társad igényeit.

Értem én, hogy az abortusz a nő joga, meg az ő teste stb. de ebben a kényszerhelyzetben épp ez a jog sérül. Kérdező, az, hogy a férjed ilyen helyzetbe hoz, lassan felér a családon belüli erőszakkal. csak ez nem testi, hanem lelki erőszak, ami bizonyos értelemben még rosszabb is.

Mi van, ha megtartod a babát? fenyeget, hogy elhagy, vagy ilyesmi?

#125, mi van, ez a legújabb magzatvédő-agyrém, hogy a férfi már nem is szakíthatna akkor, amikor ő akar, és azért, amiért ő akar "mert az erőszak"? Jajj...

Egyébként egy ilyen helyzetben egy normális férfi pontosan tudja, hogy "jön eggyel", és eszerint áll a párjához a következőkben.

(ami már bocs, de abszolút nem mondható el a nőkről fordított esetben... )

Az itt lebzselő pasinak szerintem kvótapénz jár a babák után, nagy az ipar...De reméljük nem erről van szó. De az is lehet hogy szimplán örömet okoz neki, hogy rádumáljon mindenkit az abortuszra, így tud belerúgni, nem az exébe, hanem egy ismeretlen nőbe. Férfitársaival mélységes szolidaritásban, mert ezek a gonosz nők rútul teherbe mernek esni, pedig nekik csak a szétett lábak a dolguk és az ő (pasik) kiszolgálásuk. Egyébként pedig k.ss nekik. Hogy miért lettem dühös? Mert két áldozata lesz ennek a történetnek. (Bár férfiként (???) rendesen bizonygatja, hogy nem lesznek a nőnek az abortusz után érzései...) A gyermek víg lesz, mert nem kell szeretetlenségben felnőnie, csak letépik a karját, meg meghal, semmi több-ja mert sejtcsomó, CSAK sejtcsomó-ja karral, lábbal, koponyával, fejletlen idegrendszerrel:(. A nő pedig, semmiféle fájdalmat nem fog érezni, mosolyogva a hat hét letelte előtt vagy na, legyen után, kedvesen hozzábújik a férjéhez, készen az újabb bevetésre, a házasságukkal minden rendben lesz! Hiszen SEMMI nem történt. És ez így egy nagy hazugság! A nők éreznek! A magzat is! Kedves Kérdező! HA úgy gondolod, hogy minden megy majd tovább, hát hajrá. De nem fog, nem lesz minden ugyanolyan. Ezt nem lehet törölni. Hogy milyen jogon írom ezt? Talán a statisztikák? (80%-ban tönkremennek a kapcsolatok) De alapvetően nőként írom. Édesanyaként írom!

Te is az vagy. Ismerek édesanyát 2 gyermekét vetette el a férje miatt. Még szereti a férjét, és ezzel pont cáfolnám is, amit írok, de a szeretet az van, nem bizalmi kérdés. Bizalma viszont már nincs, a kapcsolatuk haldoklik. Csak idő kérdése, a férje már kifelé kacsingat, s ha magára marad nem tudom, hogy fog a padlóról felállni! Már most emészti magát, és a két meg nem született ott dobog a szívében. Feleslegesen haltak meg, mert a pasik (úgy általában) ettől nem lesznek kedvesebbek, vagy megértőbbek, ha megtörtént az abortusz, sőt olyat is ismerek, hogy ő küldte az anyát abortuszra és mégis a nő lett az ilyen olyan, mert képes volt megöletni a gyermeküket!!! Borzasztóan sajnállak, bár tehetnék érted valamit, de ezen az egészen csak Te tudsz változtatni. Bármit teszel is nagyon sok erőt kívánok neked! Az abortusz ellenesekre szóló vád szerint csak a magzat a lényeg, pedig az egész abortusz nem csak a magzatról szól! Rólunk szól, nőkről, édesanyákról! Belenyúlhatnak a méhünkbe és kitéphetnek onnan akárhány életet. És az itteni "férfi" a férfiak jogairól, érzéseiről beszél? Huh. Irtóra tudom sajnálni...

" Hogy milyen jogon írom ezt? Talán a statisztikák? (80%-ban tönkremennek a kapcsolatok) De alapvetően nőként írom. Édesanyaként írom!" - pontosítsunk, akkor te ugye itt "nőként és édesanyaként" hazudsz. Még mindig összehasonlíthatóak a válás és a terhességmegszakítás számai évről évre:

[link]

Ezen túl még annyit jegyeznék meg, hogy a nem kívánt gyerek megszületése sokkal gyakrabban robbantja a kapcsolatot, mint a művi abortusz - abból az egyszerű okból, hogy a művi abortusz az egy egyszeri, befejezett történet, ami mindig a feldolgozás fele halad, ahol húzható vonal, nyitható tiszta lap. Ezzel szemben a nem kívánt gyerek, az egy folyamatos jelen, ennek megfelelően a vonal, a tiszta lap teljességgel lehetetlen. (az EXem is jött többször ezzel, hogy "nyissunk tiszta lapot"... de arra soha sem tudott felelni, hogy HOGYAN...)

Az meg, hogy számodra a nők babázhatnékját maradéktalanul és örömmel kiszolgáló, saját akarat nélküli hímnemű "A" férfi, ez privát magánügyed. Mifelénk egyenjogúság van, ebbe a kérdésbe is azonos joggal szólhat bele a pár mindkét tagja.

(egyébként meg pusztán jó tanácsként írom, hogy az ember szavahihetőségét nagymértékben emeli, ha IGAZAT mond, és nem a cél szentesíti neki az aljas eszközt:))

Az egyébként engem is érdekelne, hogy a Kérdezőék hogy jutottak ilyen hamar kompromisszumra, én ezt egy több fordulós beszélgetésnek gondoltam.

Szerinted a válás és a terhességmegszakítás jön össze? Csak a házaspárok között kell nézni az arányszámot? Sokkal hitelesebb egy követéses vizsgálat, illetve egy szervezet nyilatkozata, mely abortuszon átesett nőkön próbál segíteni. Az ő statisztikájuk alapján pedig bizony a kapcsolatok nagy része befuccsol az abortusz után. Persze vannak kivételek.

A párkapcsolat a szeretetről, szerelemről szól. Tiszteletről. HA szeretem a másikat, nem állítom választás elé. Megjegyzem az exed sem közted és a gyermek között "választott". Ő vállalt egy új szerepet, amit egy nő a női mivoltában hord. Élettanilag. (Nem erőszakolt meg, a közös akarattal vállalt együttlétetekből megfogant egy gyermek. Nem az ő válsztása volt, ő csak elvállalta, hogy egyedül is felneveli.)

Azt, hogy szeretett téged és Tőled szerette, várta a gyermeketeket, ezt te támadásnak és betolakodónak vetted a saját gyermekedet!

Gondolom piszokul csalódott benned... És már meg is törik a párkapcsolat. Ha elevetettétek volna, szerinted együtt lennétek? Lehet neked megfelelt volna. Mindegy, egyáltalán nem akarlak meggyőzni és nem is érdekel akármilyen aljasnak nevezel, bár azért megmaradt :) Ezt eddig még nem mondták rám. A férjem pedig nem papucs, csak szeret engem és a gyerekeinket is. Pont. Minden tiszteletem az exedé, aki felneveli a gyermeketeket egyedül is, szereti, gondozza. Te pedig csak nyalogasd a sebeidet. Remélem talál magának egy megfelelő párt vagy már talált is és felnevelik a Te gyerekedet. Mert eddig csak arról beszéltél, hogy Te mennyire sértőnek érzed, hogy ellenedre nem ment el abortuszra. De közben ott a fiad vagy lányod, akire ezek szerint rá sem nézel, és csak magaddal vagy elfoglalva.

#129 " Mindegy, egyáltalán nem akarlak meggyőzni és nem is érdekel akármilyen aljasnak nevezel, bár azért megmaradt :) Ezt eddig még nem mondták rám." - most se... de nagyon szépen demonstráltad újfent a manipuláció aljas ESZKÖZÉT, köszi:)

A KSH-ban mindkét oldalon van némi hiba, mert egyfelől igaz, hogy nem csak házaspárok mehetnek abortuszra, másfelől meg az is igaz, hogy nem minden válás oka abortusz, szóval a két hiba kiegyenlíti egymást, a valós érték tényleg az így kijövő 25% körül lehet az általad vizionált 80% helyett.

"Sokkal hitelesebb egy követéses vizsgálat, illetve egy szervezet nyilatkozata, mely abortuszon átesett nőkön próbál segíteni." - nem, az az ami biztosan hamis, mert csak a nők azon kisebbsége van benne, aki megbánja az abortuszt ÉS fel se tudja dolgozni... azt készséggel elhiszem, hogy ennek a pár százaléknak a 80%-a szakított...

Találtam neten egy történetet, mellette hozzászólásokat, javaslom olvasd el - a Kérdezővel együtt:

[link]

Na látod, én azt akarom, hogy egyetlen férfi se kerülhessen ilyen helyzetbe, egyetlen "anyai ösztönökkel bőven megáldott" nő miatt se. Na, mert ide vezetHET valójában az, ha egy ilyen helyzetben a nő akarata győzedelmeskedik.

"A párkapcsolat a szeretetről, szerelemről szól. Tiszteletről. HA szeretem a másikat, nem állítom választás elé." - látod, ez nagyon igaz. MINDKÉT oldalról, a "vagy kellek (újabb) babástól, vagy menj a fenébe" - választási kényszerre is. Ugye?

Személyes kérdéseidről meg annyit, hogy nekem az a gyerekem, akit a körülmények ismeretében önként, szabad akaratomból vállalok, (származzon egyébként akárkitől)... Ahol csak spermadonor vagyok, az nem, max tőlem származó... nyilván nem akartam és nem is akarok úgy járni, mint a cikkben szereplő szerencsétlen balek férfiú, mert hülye azért nem vagyok:)

És persze a seb mindig bennem fog maradni, és szolidáris emberi lényként igyekszem megóvni minden férfitársam az ilyen szörnyű helyzetektől.

(Kérdező helyzete meg összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint a cikkben szereplő nőé, a két meglévő közös gyerek miatt, akikre nyilván ugyanúgy ezerrel kihat, hogy mi történik végül - nála nincs olyan opció, hogy önmagát válassza).