Abortuszom volt es most nagyon bánom. Visszahozni már nem tudom. Jó döntés volt?

Én meg a 15-ös válasz lepontozóitól szeretnék kérni egy rövid indoklást, hogy miért is kellene a kérdezőnek foggal-körömmel ragaszkodnia egy olyan fickóhoz, aki idézem:

"erre mondta h neki biztos h nem kell még1 gyerek, és h neki ez az 1 is sok.

Amúgy nem sokat segített az elején, csak mikor depressziós lettem.

Így is mikor vigyázni kell a gyerekre 2-3 órat vigyáz maximum rá egy héten, de akkor is csak morog. a hazimunkaban se segít, és a munkája sem olyan megterhelő."

A gyereket nemcsak megcsinálni kell, hanem foglalkozni is vele. Vajon apa nélkül jobb felnőni, vagy egy olyan "apával", aki számára teher a saját gyereke?

Valószínű a kérdező is azért lett depressziós, mert a párja nem törődik vele.

Szóval komolyan kérdezem, mi a jó egy ilyen kapcsolatban? Magyarázzátok már el nekem, kérlek!

"Én meg a 15-ös válasz lepontozóitól szeretnék kérni egy rövid indoklást, hogy miért is kellene a kérdezőnek foggal-körömmel ragaszkodnia egy olyan fickóhoz, " - kérlek.

Szóval lehet, hogy neked csak egy fickótól lett gyereked, de tudod, az emberek jó részének élete párjától (férjétől, élettársától) akivel a kettejük kapcsolata legalább ugyanolyan fontos, mint a gyerekével való kapcsolata.

Lehet, hogy te a férfit kizárólag a gyereknevelésedhez nyújtott hasznossága alapján ítéled meg, de ez kérlek a te lelki problémád, nem a családi lét ismérve.

sziasztok!

Persze nem szép, h a párja a kérdezőnek így áll a gyerekhez, de ki az közülünk akinek nem fordult meg a fejében egyszer sem, h még az 1 is sok? Lehet, h csak kicsit ki volt borulva, merülve stb. Ilyen gondoltaok mindenkinek átsohannak az agyán!

A még egyszer nem csinálja végig is érthető, mert nem tudjuk, h a kérdezőnek milyen volt a terhessége, lehet végig hányta, veszélyeztett volt és feküdnie kellett stb. számos élethelyzet előfordulhat!

Segítség nincs, a pénzből éppen, h kijönnek, tudjuk, h a gyerek igen is sokba van, hiába a megörökölt ruha a többi dolgot igenis ki kell fizetni!

Én szerintem ne ostorozzuk a kérdező párját, nem tudhatjuk milyen ember, valoszinuleg neki is nehéz, de probált racionális döntést hozni!

"Elveteti, mert neki nem fér bele az a kis kényelmetlenség, gyáva, megfutamodik.."

Éveken keresztül csak a családjának a férjének és a gyerekének élt! Foggal körömmel probálta 10 évig összetartani a családot, h a gyerek ne egy hétvégi apával nőjjön fel!

Miért bűn az, hogyha valaki magára és a meglévő gyermekére is gondol? Ez amúgy nem gyávaság és megfutamodás a legnagyobb rosszindulattal is egy egészséges őnzésnek nevezném! És nem kis kellemetlenség, hanem egy éltre szóló "béklyó" amivel elvágod az össze lehetőségedet, h találja egy normális férit aki elfogad!

Kedves kérdező, én ezt csak azért írtam le, h lásd vannak még elehtetlen élethelyzetek, hátha kicsit engdei más szinben láttatni a dolgokat!

"Lehet, hogy te a férfit kizárólag a gyereknevelésedhez nyújtott hasznossága alapján ítéled meg"

De piszok messze vagyok én ettől a hozzáállástól...

Egyszerűen nincs, nem létezik olyan, hogy a "gyereknevelésemhez nyújtott hasznosság", hiszen nem kizárólag az én gyereknevelésem, hanem a KÖZÖS gyereknevelésünk. Mivel KÖZÖS a gyerek, KÖZÖSEN vállaltuk a férjemmel, így KÖZÖSEN is neveljük. Nekem ezt jelenti a család. Ez az én lelki problémám, valóban, és ezek szerint sajnos igencsak abnormális elképzeléseim vannak a családról. De legnagyo, aki valóban társam az élet minden területén, akire bármikor számíthatok. És nem mellesleg, akinek nem teher a saját gyereke, akit KÖZÖS elhatározás alapján vállaltunk.

Mert nekem valóban életem párjától lett gyerekem. Hogy a kérdezőnek is? Nos, erre azért nem vennék mérget...

*véletlenül elküldte, de utálom ezt a laptopot... szóval:

De piszok messze vagyok én ettől a hozzáállástól...

Egyszerűen nincs, nem létezik olyan, hogy a "gyereknevelésemhez nyújtott hasznosság", hiszen nem kizárólag az én gyereknevelésem, hanem a KÖZÖS gyereknevelésünk. Mivel KÖZÖS a gyerek, KÖZÖSEN vállaltuk a férjemmel, így KÖZÖSEN is neveljük. Nekem ezt jelenti a család. Ez az én lelki problémám, valóban, és ezek szerint sajnos igencsak abnormális elképzeléseim vannak a családról. De legnagyobb szerencsémre csak találtam egy olyan férfit, akinek szintén ilyen abnormálisak az elképzelései, aki valóban társam az élet minden területén, akire bármikor számíthatok. És nem mellesleg, akinek nem teher a saját gyereke, akit KÖZÖS elhatározás alapján vállaltunk.

Mert nekem valóban életem párjától lett gyerekem. Hogy a kérdezőnek is? Nos, erre azért nem vennék mérget...

#28, ez így nagyjából rendben is van - túl azon, hogy neked semmi alapod nincs arra, hogy megmondd, ki és mennyire "élete párja" a kérdezőnek... tudod, ezzel még a közeli barátok is rendesen mellé szoknak lőni... Te meg tudsz róluk itt 15 mondatot...

A gáz az, hogy a kérdezett hozzászólásodban a #3 és a #13 véleményt vetted védelmedbe... azok meg tényleg minősíthetetlenek, nem csak szerintem, ahogy nézem.

(a per "fickó"-t is Te írtad:))

25, azért nem bájos, amint valaki "kis kényelmetlenség"-ként interpretál egy gyermekvállalást egyedüli szülőként??? Noooooormális?

Miért az noorrmáális hogy feláldozza a már megfogant gyerekét egy pasi miatt akit még nem is ismer és lehet sosem fog vele találkozni?