Terhes vagyok de a férjem hallani sem akar a babáról, én viszont meg akarom tartani, mit tegyek?

A megtörtént dolgot nem lehet visszacsinálni, utólag könnyű mondani, hogy kellett volna csinálni. Viszont, amit tenni lehet, hogy megtartod a babádat.

Semmiképpen ne vetesd el, ő már egy élő gyerek. Persze, hogy lelkiismeret furdalása és mindenféle lelki baja lesz annak aki elveteti.

Csak gondoljunk bele a világháború alatt koncentráciös táborban megöltekre mennyiszer megemlékezünk, ill. utólag mennyi mindent teszünk, hogy ne ismétlődhessen meg. Ma meg már annyi abortusz történik, hogy gyakorlatilag generációkat tizedelnek meg, utána meg sírnak az emberek, hogy miért nincs annyi nyugdíj stb: nem lesz elég ember aki adót fizet, miközben akik majd ezt tehetnék azokat a magzatokat megölik.

Szóval mindenképp tartsd meg a babát, ne szégyelj segítséget kérni sem ehhez!

56-Os ne haragudj,de ez egy baromsag,amit írsz..mi is "vedekeztunk"igy a ferjemmel egyszer(igen,egyszer,az elso ket gyerekunk is kb. Ennyire "nehezen" fogant),amikor pozitiv lett a terhessegi tesztem utána erdekes modon nem jutott eszébe,hogy menjek abortuszra, meg az en hibam...felnott ember,o is ott volt mikor keszult a gyerek,es ugyanannyira nem vedekezett o sem,mint en..es amúgy semmi olyan teveszemje nem volt egyikunknek sem,hogy ez egy biztos vedekezesi mod..inkabb azert alkalmaztuk mert nem tudtunk 100%os dontest hozni a harmadik gyerek ügyében...akartuk is meg nem is,igy a sorsra biztuk magunkat.. Bejott:)

Amikor meg nem akart valamelyikunk 100%osan gyereket,akkor normalisan vedekeztunk,es addig nem nyultunk egymashoz,mig" biztosra"nem mentunk..

"56-Os ne haragudj,de ez egy baromsag,amit írsz.." - mire gondolsz? Arra, hogy az emberek egy jó része megkönnyebbülést érez művi abortusz után? Ha nem hiszed, kérdezz meg egy ilyen beavatkozást is végző nőgyógyászt...

Bizony ez van, nem mindenki úgy gondolkodik, mint Te/Ti.

pl: [link]

(2. bekezdés)

#57, a dolog jó eséllyel nem most fog eldőlni, ilyenkor leggyakrabban az szokott történni (nálunk is az történt), hogy a nő nem vállalja az AB-t, a férfi meg nem dobja kapásból a párját meg a másik gyerekét, tehát próbálkoznak... de a sérelem ott marad, és minden egyes vitánál, konfliktusnál, összekapásnál elő fog kerülni, és szépen totálisan megmérgezi a kapcsolatot 2--4 év alatt... és majd akkor szét mennek, de már úgy, hogy egyik se akar a továbbiakban hallani se a másikról...

Úgyhogy ez esetben az nagyjából teljesen mindegy, hogy most mire jutnak... (ja, és persze ezzel is a nő jár jól, mert rendszerint addig el szokott azért tartani a kapcsolat, amíg lejár a GYED, és akkor szakítanak, amikor a nő már visszatér a munka világába)

És hogy miért inkább a nő engedjen? Egyszerű, ha a nő enged, a férfi utána tényleg vele fog foglalkozni... na ezzel szemben, ha a férfi enged, a nő nem vele fog foglalkozni, hanem a "pocaklakójával"... as férfi meg rendezze le magában ahogy tudja meg akarja, kit érdekel...