Terhes vagyok de a férjem hallani sem akar a babáról, én viszont meg akarom tartani, mit tegyek?

#36 és #40, olvassátok fel magatoknak hangosan egyelőre csak a #2 #3, #4, és a #7 választ - persze sorolhatnék még 10-20 db-ot, de felesleges - és utána elmélkedjetek el azon, hogy van-e kettős mérce a nők nem kis részéről, vagy nincs.

Mondjátok meg őszintén legalább magatoknak, mi kellene ahhoz, hogy a nőtől várjátok el, hogy "megenyhüljön" és a férfit biztassátok, hogy "legyen önbizalma", "legyen kicsit önző"? El tudtok egyáltalán képzelni ilyen helyzetet???

(persze nyilván nem minden nő kettős mércés, van néhány teljesen korrekt hozzáállás itt, ennél a kérdésnél is... az #5-ben, a #10-ben pl nincs kettős mérce... a #7-ben se, de azt valszeg férfi írta... stb... a #31-el meg abszolút egyet értek...)

Megpróbálok hasznos és jó tanácsot adni.

Úgy vettem ki a feltett kérdés megfogalmazásából, hogy TE nem szeretnéd elvetetni a magzatot. Apuka viszont nem szeretné felnevelni a megszületett csecsemőt, leginkább a közeli érkezés a gondja.

Nos, abortusz mellett dönteni nagyon-nagyon kevés időd van, nem biztos, hogy akár neked, lelkileg jót tesz, akár a kapcsolatotoknak jót tesz - azaz meglehet, h egyedül maradsz a meglévő gyerekkel és a lelkifurdalással. Így a ti esetetekben - legalábbis nekem, mint kívülállónak - az tűnik a legjobb megoldásnak, hogy elbeszélgetsz a férjeddel a nyílt örökbeadás lehetőségéről. Apuka véleménye a hátrelévő hónapok alatt megváltozhat: az ultrahangképek, első mozgások, stb. Rájöhet, hogy sok minden holmi már meg van, hiszen addigra kinövi a 10 hónapos bőven. Stb.

Ha pedig még a gyerek megszületésekor is megingathatatlan a véleménye, akkor határtalanul boldoggá tesztek egy olyan párt, aki valószínűleg évek óta vágyott gyerekre.

A TE döntésed, melyik utat választod.

#36 és #40, olvassátok fel magatoknak hangosan egyelőre csak a #2 #3, #4, és a #7 választ - persze sorolhatnék még 10-20 db-ot, de felesleges - és utána elmélkedjetek el azon, hogy van-e kettős mérce a nők nem kis részéről, vagy nincs.

Mondjátok meg őszintén legalább magatoknak, mi kellene ahhoz, hogy a nőtől várjátok el, hogy "megenyhüljön" és a férfit biztassátok, hogy "legyen önbizalma", "legyen kicsit önző"? El tudtok egyáltalán képzelni ilyen helyzetet???

(persze nyilván nem minden nő kettős mércés, van néhány teljesen korrekt hozzáállás itt, ennél a kérdésnél is... az #5-ben, a #10-ben pl nincs kettős mérce... a #7-ben se, de azt valszeg férfi írta... stb... a #31-el meg abszolút egyet érte

Majd ha egy pasi tudja milyen érzés ha egy élet növekszik benne, akkor lesz joga dönteni arról az életről.

Mindemellet mindketten hibàsak megérdemlik a jussukat.

És nem is értem miért kellene a nőnek megenyhülnie, ott 2 életről van szó, a màsikon meg egyről. Az meg hogy a pasi emiatt elhagyja az a nő felelőtlenségének a következménye.

Az hogy a pasinak egy születendő gyerek miatt el kell hagynia a csalàdjàt (mondjuk nem kifejezetten csalàdcentrikus megoldàs) az pedig az ő felelőtlenségének a következménye.

Élhetnek mindketten egyedül, illetve a nő a gyerekekkel azért mert ostobàk voltak.

Szerintem pedig egy élet fontosabb, mint vkinek az egója, aki pont annyira hibàs mint a màsik.

"Majd ha egy pasi tudja milyen érzés ha egy élet növekszik benne, akkor lesz joga dönteni arról az életről." - ja, mig el nem felejtem, ugye ITT ismerted el a kettős mércét, és próbálod megideologizálni - mint általában mindenki, aki kettős mércét használ.

(én meg bízom beenne, hogy ez itt a nem is túl távoli jövőben valósággá válhat: [link] - ahogy elnézem a szavazás állását, Magyarországon a nagy többség támogatná:))

"Es engem kifejezetten a " 30 éve bánom" válaszoló "ragadott magával". Engedelmeddel pontosítanálak:

"(Én 30 éve nem tudom megbocsájtani meg az exemnek...)" - tudniillik ezt én írtam...