Lehetséges beleőrülni a bűntudatba? Szerintem nemsokára elvesztem az eszemet.
42 éves nő vagyok, egyedül élek, nincsen gyerekem.
Egy fiatal kolleganőmmel (24 éves) a munkahelyen nagyon jóba lettem, amióta 2 éve odakerült, sokat vagyunk együtt, talán lehet azt mondani, hogy legjobb barátnőm lett az utóbbi időben. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, egy ragyogóan okos, szellemes, kedves, vidám lány, nagyon szeretem őt.
Körülbelül egy hónapja elmesélte nekem, hogy én egyidős vagyok az ő édesanyjával, aki őt nagyon korán, 18 évesen szülte, és annak ellenére vállalta őt, hogy az egész család abortuszra akarta küldeni. Szerencsére a születése után mégis sok támogatást kapott a családtól, és az édesanyja később hozzáment egy másik férfihoz, akitől 2 féltestvére is lett, és azóta is együtt vannak, boldog családi életet élnek.
Ez a történet nagyon mélyen belémvágott, és azóta borzasztó lelkiállapotban vagyok, iszonyatosan mardos az önvád. Én is teherbe estem egy fiútól pont 18 éves koromban és hallgatva a családra én elmentem abortuszra.
Nagyon rosszul viseltem az egészet, de mindenki nyugtatgatott, hogy ez volt a jó döntés.
33 éves koromban az akkori párommal gyerekvállalásban gondolkodtunk és kiderült, hogy valami megmagyarázhatatlan okból meddő vagyok (az orvosok 2 évig vizsgáltak, nem találtak semmit, de nem szűnök meg arra gondolni, hogy biztosan az abortusz miatt van. Emiatt tönkrement a kapcsolatunk, depressziós lettem és a párom is elhagyott.
Rengeteget jártam pszichológushoz, jobban is lettem, már 4-5 éve semmi bajom nem volt, de újabban állandóan arra gondolok, hogy ha akkor nem vetetem el a babámat, akkor olyan csodálatos lányom lehetne, mint Piroska, a kolleganőm-barátnőm.
Megint járok a pszichológushoz, aki ugyanazt hajtogatja, hogy jól döntöttem annak idején, de már nem tudom elhinni neki. Nem tudom, mit csináljak, minden éjjel csak sírok, idegileg teljesen tönkrementem. Csak magamat tudom vádolni, hogy miért nem álltam ki magamért annak idején, és hogy tönkretettem saját magam életét hogy megöltem a kisbabámat, akit most már soha nem kaphatok vissza...
válasza:Kedves Kérdező! Remélem, még nem ment el a kedved a válaszok olvasásától amiatt, hogy egyesek a Te kérdésedet felhasználva oldalakon át egymást szekálták, mások meg csak elítélnek és osztják a sértegető butaságot.
Nekem is volt abortuszom, és rettenetes lelki fájdalmam, szomorúságom, bűntudatom. Szerintem ezeket a dolgokat csak akkor tudja feldolgozni az ember, ha időt és teret enged a gyásznak, a baba elsiratásának. És utólag megérti az akkori önmagát, azt, hogy az akkori eszével meghányta-vetette a dolgot, és csak így bírt dönteni. Én is ezt tettem, nem volt sem gyors, sem könnyű. Néha még mindig elsírom magam, az abortusz témáról nagyon gyakran az én elvetetett babám jut eszembe, de ez már nem az az őrjítő, tehetetlen fájdalom, mint korábban, hanem sokkal szelídebb, szerintem helyénvaló érzés. Amúgy meg a celebek rendre szülnek 40 éves koruk után, én pedig közelről ismerek legalább 3 olyan nőt, aki 42 és 45 éves kora közt még szült. Ha feldolgozod a babád elvesztését, elképzelhető, hogy a meddőség is elmúlik. Ha meg nem, találhatsz magadnak más utat a boldogabb élethez. Nagyon együttérzek Veled. Sok-sok erőt kívánok.
válasza: válasza:Köszönöm Neked, hogy nyilvánosan megosztottad történetedet.Bátorság kellett hozzá. Lehet, hogy már ez is egy lépés a gyógyulás felé.Ne törődj a bugyuta hozzászólásokkal, hiszen némelyek azt sem tudják, miről beszélnek.
Nyilván feldolgozatlan maradt benned a régi esemény, és most utat tört magának .Csatlakozom egy előbbi hozzászólóhoz, aki azt írta, hogy időt kell adni a gyásznak.Gyászold meg, hiszen veszteség, de ne gyötörd magad, hiszen nem tudhatod, hogyan alakult volna.Akkor így döntöttél, régen volt, tegyél pontot a végére. Bocsáss meg magadnak, ne sajnáld magadat.Nehéz, de nem lehetetlen.
Nem tudom, vallásos vagy, vagy sem, de ettől függetlenül a különböző keresztény felekezetekben van lelkigondozás , vannak hétvégék kifejezetten AB-n átesettek számára. Tudnak segítséget nyújtani.
válasza:Kedves Asszonyom! Elnézést az őszinteségemért! Ön az élő példája annak, milyen az, mikor valaki a halál mellett dönt, akár önszántából, akár mások kéretlen tanácsaira hallgatva. Ez akkor se volt jó döntés, még ha most mindenki ezzel próbálja Önt nyugtatni. Valószínűleg azért nem nyugszik meg a lelke a pszihomókus tanácsai ellenére, mert érzi, megtette annó, és tudja most, hogy nagy hiba volt! Igen, az volt! Ezt élje meg most és bocsásson meg magának! Kérjen bocsánatot lelkében a gyermekétől is! Ezen már nem tud változtatni sajnos. Tegyen meg mindent azért, hogy másokat a saját történetével lebeszéljen hasonlókról! Ezzel még jóra is fordítjatja az érzéseit! Gondoljon a gyermekére szeretettel! Beszélgessen vele, imádkozzon érte!
Nem tudom a jogi feltételeket, de ha megoldható, fogadjon örökbe egy elhagyott gyermeket!
Én ezt tenném valószínűleg. Isten bocsásson meg Önnek és adjon sok erőt és egészséget a folytatáshoz!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!