Lehetséges beleőrülni a bűntudatba? Szerintem nemsokára elvesztem az eszemet.
42 éves nő vagyok, egyedül élek, nincsen gyerekem.
Egy fiatal kolleganőmmel (24 éves) a munkahelyen nagyon jóba lettem, amióta 2 éve odakerült, sokat vagyunk együtt, talán lehet azt mondani, hogy legjobb barátnőm lett az utóbbi időben. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, egy ragyogóan okos, szellemes, kedves, vidám lány, nagyon szeretem őt.
Körülbelül egy hónapja elmesélte nekem, hogy én egyidős vagyok az ő édesanyjával, aki őt nagyon korán, 18 évesen szülte, és annak ellenére vállalta őt, hogy az egész család abortuszra akarta küldeni. Szerencsére a születése után mégis sok támogatást kapott a családtól, és az édesanyja később hozzáment egy másik férfihoz, akitől 2 féltestvére is lett, és azóta is együtt vannak, boldog családi életet élnek.
Ez a történet nagyon mélyen belémvágott, és azóta borzasztó lelkiállapotban vagyok, iszonyatosan mardos az önvád. Én is teherbe estem egy fiútól pont 18 éves koromban és hallgatva a családra én elmentem abortuszra.
Nagyon rosszul viseltem az egészet, de mindenki nyugtatgatott, hogy ez volt a jó döntés.
33 éves koromban az akkori párommal gyerekvállalásban gondolkodtunk és kiderült, hogy valami megmagyarázhatatlan okból meddő vagyok (az orvosok 2 évig vizsgáltak, nem találtak semmit, de nem szűnök meg arra gondolni, hogy biztosan az abortusz miatt van. Emiatt tönkrement a kapcsolatunk, depressziós lettem és a párom is elhagyott.
Rengeteget jártam pszichológushoz, jobban is lettem, már 4-5 éve semmi bajom nem volt, de újabban állandóan arra gondolok, hogy ha akkor nem vetetem el a babámat, akkor olyan csodálatos lányom lehetne, mint Piroska, a kolleganőm-barátnőm.
Megint járok a pszichológushoz, aki ugyanazt hajtogatja, hogy jól döntöttem annak idején, de már nem tudom elhinni neki. Nem tudom, mit csináljak, minden éjjel csak sírok, idegileg teljesen tönkrementem. Csak magamat tudom vádolni, hogy miért nem álltam ki magamért annak idején, és hogy tönkretettem saját magam életét hogy megöltem a kisbabámat, akit most már soha nem kaphatok vissza...
válasza:Utolsó voltam. De jelentkezhetsz nevelőszülőnek is S.O.S.faluba, pl., végső esetben..akkor lennél rossz ember ha NEM gondolkodnál ilyen dolgokon. Sza ne mard magad.
Az élet túl rövid és túl xar magától is:)))..41/L
válasza:Ami biztos, és jól látod, az az, hogy megölted a babádat. De nagyon sok tényezőt nem mondtál el. Pl, hogy védekeztetek-e anno. Azért az nem ma volt, akkor még nem voltak olyan biztos módszerek, mint ma. Ha nem, akkor a felelőtlenségednek köszönheted, hogy belevitted magad egy gyilkosságba...
Nehéz ügy, egy élettel nem szabad játszani... nem tudom, milyen családod volt, hogy ilyen pszichopata módjára belehajszoltak egy élet kioltásába.
Annyi biztos, hogy van lelked, ha lelkiismeret-furdalásod van. Az én volt barátnőm, úgy vetette el egyik pillanatról a másikra a babánkat, hogy ő kérdezett meg engem róla korábban, hogy akarom-e, majd két hónapos korában megölte a magzatot. Mondván: a baba mellett nem tudna utazgatni, meg színházba járni. A mai napig meg van róla győződve, hogy helyesen tette, és semmi lelkiismereti gondot ebből nem csinál... két nappal az abortusz után már azon gondolkozott, hogy mikor tud legközelebb úszni meg szeretkezni...
Ehhez képest nem biztos, hogy egy 18 éves lányka, élete kezdetén, a családtól biztatva akkora bűnt követett el. A barátnőd anyukája lehet, hogy érettebb volt, már korán felnőtt, és ki tudott állni a gyerekéért, te viszont még valószínűleg gyerek voltál. Ez nem ment fel semmi alól, mert biztosan meg tudtad volna oldani, és most lenne egy bűbájos lányod.
---
Viszont még nem biztos, hogy el vagy késve. 42 évesen még bőven lehet gyereke egy nőnek. Persze ott van a meddőség is, de sok példa van rá, hogy ennek ellenére összejött a baba.
Nem valószínű, hogy lehet, de talán. Ami biztos, még megválthatod a lelked. Az In Bruges című filmből jutott eszembe egy idézet:
- Megöltem egy gyereket, Ken.
- Majd megmentesz egy másikat.
Támogass, karolj fel egy fiatalt, aki tehetséges, de esélye nincs a felemelkedésre. Jobb lesz tőle, hidd el!
válasza: válasza:Én foggal körömmel harcoltam a gyerekemért... sajnos az apáknak semmilyen joga nincs ilyenkor, amit érvényesíteni lehetne... felajánlottam mindent, neveltem volna egyedül is... de neki fontosabb volt, hogy be tudja járni a világot...
Ennek ellenére van lelkiismeret-furdalásom. Az első hónapokban gyakorlatilag képtelen voltam mindenre, a mai napig sírok, majdnem mindennap. A kérdező drámájánál csak az szörnyűbb, ha akarod a gyereked, de nem tudsz semmit se tenni. Nincs borzasztóbb a tehetetlenségnél. Ezt azért ne hasonlítsd össze azzal, amikor valaki önszántából küldi halálba a gyerekét.
válasza: válasza:Egyébként hol van ez leírva, hogy addig nem kritizálhatok? Ez valami társadalmi norma?
---
Azt az analógiát sem érteném, ha mondjuk én öltem volna meg így a gyerekemet, hogy akkor ne kritizáljam a kérdezőt. Magyarul: ha valaki ölt, ne marasztaljon el senkit azért, mert ölt. Miért ne lehetne? Ez az "az dobja rám az első követ" badarság legitim véleményeket helyez hatályon kívül... elképesztő.
---
Zárójelben jegyzem meg, még véletlen sem vetítem ki az elmebeteg exem ámokfutását a kérdezőre. Sőt, még nyugtatólag is hoztam fel a példámat, mert amit velem és a gyerekemmel leművelt, az ördögi. Ahhoz képest egy megszeppent, 18 éves lány története majdnem belépő a paradicsomba.
---
Kérdező: mást nem tudsz tenni, mint amit eddig. Vállalod a felelősséged a tetteidért, és megpróbálod valahogy helyrehozni. SOS akármi, amit az egyik válaszoló írt, vagy segíteni egy fiatalnak, vagy olyan anyáknak, akik megtartanák a gyereküket, de nincs rá (szerintük) lehetőségük.
válasza: válasza: válasza:Te miről beszélsz? Földön fekszik? Ember; megölt egy másik embert...
Elképesztő, hogy abortusz után a nők mennyire képesek sajnáltatni magukat: "ti nem tudjátok, hogy az mennyire nehéz", "nem bírok a lelkiismerettel", "úgy érzem, mintha valami rosszat tettem volna". B*ssz* meg, megölt egy embert, egy teljesen egyedi és megismételhetetlen embert. Na látod, az ő gyereke fekszik a padlón, nem az anya, aki képes volt veszélyes hulladékot csinálni a gyerekéből...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!