Lehetséges beleőrülni a bűntudatba? Szerintem nemsokára elvesztem az eszemet.
42 éves nő vagyok, egyedül élek, nincsen gyerekem.
Egy fiatal kolleganőmmel (24 éves) a munkahelyen nagyon jóba lettem, amióta 2 éve odakerült, sokat vagyunk együtt, talán lehet azt mondani, hogy legjobb barátnőm lett az utóbbi időben. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, egy ragyogóan okos, szellemes, kedves, vidám lány, nagyon szeretem őt.
Körülbelül egy hónapja elmesélte nekem, hogy én egyidős vagyok az ő édesanyjával, aki őt nagyon korán, 18 évesen szülte, és annak ellenére vállalta őt, hogy az egész család abortuszra akarta küldeni. Szerencsére a születése után mégis sok támogatást kapott a családtól, és az édesanyja később hozzáment egy másik férfihoz, akitől 2 féltestvére is lett, és azóta is együtt vannak, boldog családi életet élnek.
Ez a történet nagyon mélyen belémvágott, és azóta borzasztó lelkiállapotban vagyok, iszonyatosan mardos az önvád. Én is teherbe estem egy fiútól pont 18 éves koromban és hallgatva a családra én elmentem abortuszra.
Nagyon rosszul viseltem az egészet, de mindenki nyugtatgatott, hogy ez volt a jó döntés.
33 éves koromban az akkori párommal gyerekvállalásban gondolkodtunk és kiderült, hogy valami megmagyarázhatatlan okból meddő vagyok (az orvosok 2 évig vizsgáltak, nem találtak semmit, de nem szűnök meg arra gondolni, hogy biztosan az abortusz miatt van. Emiatt tönkrement a kapcsolatunk, depressziós lettem és a párom is elhagyott.
Rengeteget jártam pszichológushoz, jobban is lettem, már 4-5 éve semmi bajom nem volt, de újabban állandóan arra gondolok, hogy ha akkor nem vetetem el a babámat, akkor olyan csodálatos lányom lehetne, mint Piroska, a kolleganőm-barátnőm.
Megint járok a pszichológushoz, aki ugyanazt hajtogatja, hogy jól döntöttem annak idején, de már nem tudom elhinni neki. Nem tudom, mit csináljak, minden éjjel csak sírok, idegileg teljesen tönkrementem. Csak magamat tudom vádolni, hogy miért nem álltam ki magamért annak idején, és hogy tönkretettem saját magam életét hogy megöltem a kisbabámat, akit most már soha nem kaphatok vissza...
válasza: válasza: válasza:Itt egy kis irodalom:
https://www.youtube.com/watch?v=OogvTWRjXZg
Persze lehet, hogy te tudsz valamit, amit Czeizel nem. Ez könnyen lehet.
Az abortusz esetén nem az a kérdés, hogy gyilkosság-e, hanem, hogy milyen körülményrendszer mellett ölhetünk.
válasza: válasza:Hivatkozhatsz a jogra.
A törvény alapján égették meg Kopernikuszt. A jog olvasatában az teljesen jogos volt, de mi persze nagyon jól tudjuk, hogy gyilkosság volt.
A törvény alapján terelték be a zsidókat a kamrába. Teljesen jogos az akkori törvények olvasatában. Mi persze nagyon jól tudjuk, hogy az gyilkosság volt.
Most éppen a korrupció is legalizálva van, de attól mi még nagyon jól tudjuk, hogy az korrupció.
Sophie Scholl-t is teljesen jogosan végezték ki a törvény szerint, de attól mi még nagyon jól tudjuk, hogy az gyilkosság volt.
A törvény szerint nincs azzal semmi baj, nem büntetendő, hogy teljesen egyedi és autonóm életeket oltunk ki terhességmegszakítás címén, de attól még mi nagyon jól tudjuk, hogy az gyilkosság. 6-8 hetes korban csinálják az abortuszok többségét, ott már nem csak egyedi dns van és a 18. naptól szívverés, hanem miniatürizálva kész egy komplett emberi lény. Éljen a törvény, vesszen az ember.
válasza: válasza: válasza:It is done. Már kerestem, járok rendszeresen.
Ez mind nem változtat a tényeken. Erről tudtam a drámám előtt is... soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is érintett leszek...
válasza:Most troll vagy, vagy csak tenyleg bolond vagy.
Jobban jart a magzat( nem GYEREK, koze sincs hozza) es a bnod is, hogy nem vagy veluk. Lehet nem is utazgatni ment el, hanem konkretan elmenekult toled.
Semmi jogod mast elitelni, soprogess magadnak, van mocsok boven.
válasza:Itt jegyezném meg én is marha okos voltam mindig is, mindig azt mondtam sosem lenne abortuszom és bizony, 41 évesen jutottam el oda hogy elgondolkoztam mellette hiába imádom a nagyfiamat, de egyszerűen az örökbefogadás körülményeitől is vert a víz, maradt az ab. azzal áltattam magam hogy még csak pár hetes. Végül is nem került rá sor de az előttem szólóval ellenben tökéletesen megértem AZT az élethelyzetet -bár nem fogadom el- amikor valaki kétségébesésében kellő határozottsággal végigviszi:((
Elég baj hogy egyáltalán van. Ha meg nem lenne az lenne a baj. Soha senki nem kerüljön ebbe a helyzetbe kívánom!!!
Én nem hiszem hogy a Kérdező élvezte..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!