Beteg babát várok, mit tegyek? Ha megtartom, arra rámegy az életünk.
Most derült ki, hogy beteg babát várunk. :( Teljesen meggyógyítani akkor sem lehetne, ha megszületne és az itthoni orvostudomány nincs azon szinten, csak Amerikában lenne valami remény. Nem vagyunk gazdagok a férjemmel, itt úgy ahogy eléldegélünk, ha megtartanánk a babát akkor se lenne pénzünk, hogy kiköltözzünk az államokba (oda is kellene költözni). Másrészt mint anyagilag, mind lelkileg rámennénk. És még nem mondtam neki, de a férjem támogatását sem érzem, ő azon a párton van, hogy vetessük el, mert neki sajnos volt egy beteg testvére, aki már elhunyt. De az ő életüket is megkeserítette ez, azt érzem rajta ő ebből többet nem kér és el fog hagyni.
Most mit csináljak?
Hű, kedves utolsó! Meggyőztél, (bár soha nem gondoltam másképp) a kérdező a babát jobb ha elveteti. Egy trauma amin keresztül mentél, és örökre nyomot hagy benned az elvesztett kisbabád. Nagyon sajnalom. Remélem van egészséges gyermeked is, akiben sok örömödet leled.
Viszont te nem ítélkezel, ez nagyon szép dolog, de a te történeted a legnyomósabban érv az mellett, hogy aki nem akar egy ilyen lelki traumán átmenni, ami esetleg még több évig is eltarthat, a családi életét, párkapcsolatát tönkre tenni (mert azt már több helyen láttuk, olvastuk, a férfiak többsége ebből kihátrál), szóval akkor a babát el kell vetetni.
Ezért vannak a szűrővizsgálatok, hogy egészséges utódaink szülessenek, és az ilyen beteg kisbabának ne kelljen megszületnie.
Tudom, hogy szörnyen hangzik, de ez az igazság ( ha van olyan).
Persze itt ezen a fórumon sokan lesznek olyanok is, akik a Down kóros babák megtartása mellett lobbiznak, de én erről nem mondanék véleményt, mindenki döntse el maga, milyen utódot szeretne felnevelni.
Elnézésedet kérem 40-es, nem állt szándékomban bárkit megbántani a véleményemmel. Habár - sajnálom - a véleményemet tartom, de majd ezentúl igyekszem befogni.
Nem gondoltam, hogy valakinek a lelkébe tiprok vele. Pedig gondolthattam volna. Én voltam az érzéketlen, sajnálom.
És mégjobban sajnálom a tragédiádat. Részvétem.
41-es, kinek mi a nagyobb trauma. Egy ilyen helyzet önmagában is nagy trauma, a döntés lehetősége nélkül is... Nekünk anno nem volt választási lehetőségünk, de nagy valószínűséggel nem tartottuk volna meg a beteg kisfiunkat, ha időben kiderül. Ezt viszont nem biztos, hogy képes lettem volna feldolgozni... Nyilván azt sem könnyű, ami történt, de azért együtt tudok élni ezzel a dologgal, és most már, három év távlatából nem is tölti ki a mindennapjaimat. Szerencsére van két egészséges gyerekem is, akikért hálát adok az égnek. Ebben a helyzetben nincs jó döntés sajnos. :(
42-es, nem kell befogni. :) Aki nem ment át hasonlón, annak igazából fogalma sincs az egészről, és sarkítottan látja az egészet. Rettenetnek képzeli el, tudom, sok ember véleményét volt szerencsém megismerni ezzel kapcsolatban. Egy beteg babától nem kell félni, nem kell elvárni sem tőle, sem a szüleitől, hogy amíg él, ne lehessenek boldog pillanatok, meghitt, megörökíthető percek.
És 42-es, teljes mértékig egyetértek. Én is nagyon kíváncsi lennék a diagnózisra. A GOKI-ban remek orvosgárda van, többek között olyanok is, akik magzati szívultrahangot végeznek, és országos elismertségnek örvendenek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!