Van egy 3 éves lányom és egy 10 hós kisfiam. Gondom csak az, hogy érzem "száll elfelé" az életünk és még csak vissza se tudok emlékezni. Mit tegyek?

Első gyereket korán szültem, mellette tanultam folyamatosan és dolgoztam. Hipp-hopp eltelt ma már 14 éves,nem tudtam vele igazán kiélvezni az anyaságot mert folyton rohantam.

A kicsikém 2 éves lesz nemsokára. Többet nem akarok szülni, most ki akarok élvezni minden vele töltött percet. Csak vele vagyok és így kerek a világ. Nagyszülők nem értik és fájlalják hogyhogy nem bízom rájuk kicsit miért nem vigyázhatnak rá mint régen a nagyra.

Mert egyszerűen nem akarom.

Megbeszéltük a férjemmel hogy nem adjuk bölcsibe addig maradok itthon vele míg ovis lesz. Ezt az időt senki és semmi nem adhatja vissza. Olyan gyorsan eltelnek az évek. Dolgozhatok nyugdíjas koromig még eleget.

De ez most a mi időnk.♡

Biztosan nagyon fontos a mai világban a tanulás. De akkor mért vállaltatok be ilyen kicsi korkülönbséggel 2 gyerkócöt? Azokat az éveket, amikor még picik soha semmi nem hozhatja vissza. És kétség kívül ezek az évek a legszebbek. Amikor még csak ismerkedtek, amikor még feltétlen bíznak bennünk, amikor még annyira ártatlanok. És annyira őszinték. Ezek annyi boldog pillanatot okoznak, meglepődünk, elérzékenyülünk, ujjongunk amikor valami újat produkálnak.

A fiam első pár hetéről alig van emlékem, olyan fáradt voltam. És én már ezt is bánom. Iszonyatosan fájna,ha évek esnének ki.

Nem mondhatom meg, hogy Te mit tegyél, nyilván ez a Ti döntésetek kell, hogy legyen a férjeddel. De az biztos, hogy két kicsi gyerkőc mellett én nem tanulnék. Nem is vagyokaz a fajta, akinek ez menne, de legfőképpen az időt sajnálnám rá, pontosan azért amit Te átélsz most.

Egy 4 éves kisfiam van és nemsokára érkezik a tesó.

Ezt az időszakot nem tudod visszahozni. Én most készülök 4,5 év után vissza a való világba, pedig szívem szerint ismét babás lennék. Valóban szűkösebben éltünk, a gyerekek mindent megkaptak, de nem bánom:)

Ennek az időszaknak most rólunk kellene szólni szerintem, hipphopp nagyok lesznek. Én azt javaslom, hogy halassz.

Hát... Nem tudom pontosan mire gondolsz. Visszaemlékezni abszolút tudok. :)) Egyetem mellett született a lányunk, abszolút így is terveztük. 2 éves koráig én halasztottam, mert csak vele akartam lenni, jelenleg már csak a kötelező óráimra járok be, előadásokra nem, így hetente 4 napon nem is vagyok az egyetem közelében, akkor is csak 2x60 percet - magamnak tanulok a kiadott diákból és könyvekből, működik, nagyon jók a jegyeim. Közben kaptam egy gyakornoki helyet, hetente 2x6 (hétfő-szerda) órában ott vagyok, a másik 2x8 (kedd-csütörtök) órában kizárólag tanulok. Mindenki a saját helyén eszik (én és a férjem egy klinikán dolgozunk, együtt ebédelünk), vacsorázni hideget, vagy valami gyorsan összedobós házi kencés kenyeret szoktunk, hétvégén főzök csak, ill. ha nagyon jól haladok, akkor hétközben is, mert imádok főzni. Délután négytől minden idő egymásé, vizsgaidőszakban is, akkor annyi a különbség, hogy éjszaka is tanulok (azt sem minden nap, nyilván). A férjem orvos, havonta négyszer ügyel, utána szabadnapos, azokat a napokat pluszban igyekszünk egymásnak is szentelni.

Én imádom ezeket az éveket, mindent felírok egyébként, és nem is tudom, hogy van-e olyan időszak az életemből, amelyből ennyi emléket őrzök. Nyilván, idővel biztosan halványul. Szerintem ha nagyon szétcsúszottnak érzed a beosztásodat, halassz 1-2 félévet, senkinek nem lesz semmi baja belőle. :)

Nem mondom, hogy könnyű, de szervezés, konszenzus, és némi lemondás kérdése - én pl. tényleg imádok főzni, eleinte nem volt jó érzés, hogy kevesebb idő jut rá, de igyekeztünk olyan bölcsit keresni, ahol figyelnek az egészséges étkezésre. Takarítani meg pl. hajnalban szoktam. :D

Az alvásból vettünk vissza sokat amúgy, bár mindig is keveset aludtunk a férjemmel, kb. éjfél és egy között fekszünk, és fél hat-hat körül kelünk.

Nagyon nem lenne fair kihagyni a sztoriból, hogy a lányunk pl. mindig is végigaludt minden éjjelt, egy baromi jó természetű, nagyon békés kiscsaj, szóval ezek a külső tényezők rengeteget segítenek. Meg persze az is, hogy még nincs kistesó, úgy azt gondolom, hogy kegyetlenül nehéz lenne. Mi jövőre tervezzük csak, nem akartunk 4 évnél kevesebb korkülönbséget.