20éves vagyok, terhes. Senki nem támogatja, hogy megtartsam a picit. Anyagi okok miatt. Ti hogy döntenétek?

Kedvesutolsó.

14vagy.Idealista. Ez szép és jó, amit leírtál, de olyasmiről mondasz véleményt, amiről fogalmad sincs. A világ nem fekete-fehér.

Aranyos vagy, maradj ilyen jólelkű, de védekezz, és ha mégsem sikerül, utána alkoss véleményt.

Mert amíg nem vagy olyan helyzetben, addig a véleményedet nem támasztja alá semmi. Hiába vannak elveid, ha még egyszer sem kerültél olyan helyzetbe, hogy ki kell állnod értük.

Remélem soha nem kerülsz olyan a helyzetbe, hogy ki kelljen állnod az elveid mellett.

Még egy utolsó gondolat, és befejeztem:

"Inkább az örökbeadás,de az se nagyon,mert most sz*r helyzetbe vagyunk,a gyereket örökbe adjuk,de lehet,hogy 1-2-3-4 év múlva jó anyagi helyzetünk lennénk,és síránoozni fogub"

És abbanaz 1-2-3-4 évben, amíg jobb helyzetbe kerültök, mi lesz a gyerekkel?

(itt megjegyzem, kisbabával jobb helyzetbe kerülni önmagában egy mutatvány)

Mit csinálsz? Beadod zaciba, míg jobb nem lesz?

Ezzel elveszed tőle azt, amihez joga kellene hogy legyen: egy boldog, békés gyerekkort.

4-5 évesen már kevesen fogadnák örökbe.

Amúgya 22. válaszoló vagyok.

És kirúgtak a kib...ku..hü...vasárnapi boltbezárás miatt.

Szóval most feketén dolgozgatok, a férjem túlórázik, mint állat, mellette másodállást vállal egy építkezésen.

Devan már újcipőm, mivel a húgom kinőtte a régi cipőit, nekem meg aprócska a lábam.

SZIA!

20 éves vagyok, terhes. Senki sem támogatja, azt tartják jónak, hogy megtartsuk, bár lehülyéznek, hogy minek csináltam gyereket. Anyagi okok miatt (és mert nem vagyunk házasok).

Még iskolába járok, a barátom is. Én nagyon szeretem, de ő azt mondja, nem különösebben. Nem olyan az anyagi helyzetünk, hogy gyereket vállaljunk. Mégis elvállaltunk, és ez sohasem volt "kérdés". Beszéltünk róla, és már 6 hónapja is azt mondta ő is egyértelműen, amit én gondolok: az a gyerek már VAN, nem kérdés, megtartsuk-e, mert nincs jogunk elvenni valaki másnak az életét.

Saját DNS-e van, az már másik ember, és ha nem bántod, nagy eséllyel 9 hónap múlva felsír..

Én a helyedben tanulnék sokat amíg meg nem születik, előre is, sokat. Böngésznék a "szakterület" témájában könyvtárban neten.

Csináld meg a sulit, mindenképp, mert akkor többet fogsz keresni.

Nálunk az a helyzet, hogy én elrontottam az egyetemet, így most egy könnyebbet kezdek. Ő pedig folytatja, még 2 év, és sokat fog keresni.

Nem tudom, összeházasodunk-e, nem tudom, mikor lesz munkám.

De azt tudom, hogy van Isten, szereti a gyerekemet, nem fogom megölni, és segíteni fog nekem eltartani, felnevelni, és szeretni, mert engem is szeret, és mert megteheti!

Ismerek olyat, ahol a nagymama el akarta vetetni, nem hallgattak rá, kitagadta a lányát, de aztán büszkén tologatta az unokáját!!

Egy "koloncot" nem akarnak, akit nem látnak és nem is tudnak elképzelni (mint személyt). De ha megvan az unoka, az új jövevény, BIZTOS, hogy minimum lesz aki szeretni fogja!! :)