20éves vagyok, terhes. Senki nem támogatja, hogy megtartsam a picit. Anyagi okok miatt. Ti hogy döntenétek?

Ne haragudj, hogy ezt írom, de ha így állsz hozzá, akkor bele fogsz rokkanni az abortuszba, és a párod is ott fogod hagyni. Ezer százalék. Ez mindig így van. olvasgass akár itt a neten is olyan nőket, akik szívük szerint megtartották volna, de elvetették. Évek múlva is azután a baba után sírnak, még akkor is, ha van már gyerekük.

A pasik jobban megijednek a felelősségvállalástól már alapból, egy tervezett babánál is, így meg pláne, hogy jobban. De ez sokszor elmúlik, és felnőnek a feladathoz.

A szívedre hallgass, és ne az eszedre!!!

Épp most írtuk többen itt egy másik kérdezőnek, hogy sok helyről lehet segítséget kapni anyagilag is.

Épp egy barátnőm mesélte, aki sajnos most esett át ezen,hogy gyűlöli a párját.. Pedig a párja akarta volna a babát, csak nincs háttér.

Sajnálom,hogy át kell esned ezen. De az is igaz, hogy egy gyereknek nem lehet azt mondani,hogy most nem eszünk mert nincs pénzünk, vagy nem tudjuk csillapítani a 40 fokos lázad, mert nincsenek ezer forintjaim a gyógyszerekre.

Viszont párod munka mellett is folytathatná az iskolát az én apukám is így tett, ráadásul még a mai napig jár továbbképzésekre, pedig már így is jó az állása. De meg lehet érteni a párodat is, hisz apukám is azt mondta anno, hogy nagyon nehéz volt neki családot eltartani, és iskolát befejezni.

Kívánom, hogy sikerüljön feldolgozni ezt a helyzetet. Mégegyszer sajnálom.

A kedves "mindenképp tartsd meg" válaszolók felfoghatnák, h két diákról van szó. Ha el is végzik az iskolát, lehet, h nem lesz egyből munkájuk. Lehet, h hosszú hónapokig még őket is a szüleik fogják eltartani. Hogy állítsanak be akkor egy babával, egy plusz eltartandó személlyel?

A szülők is lehetnek idősek, betegek, lehet, h rengeteget dolgoznka kevés pénzért, nem tudhatjuk. Nem semmiért mondják azt, h nem támogatnák őket. Valószínűleg nem szemétségből, hanem azért, mert lehet, h a szülők is nehezen élnek.

Erre senki nem gondol? Mindenki csak habzó szájjal fröcsögi, h "ne öld meg, nem tehet semmiről, majd lesz valahogy".

Több empátiát, kedves ab-ellenesek!

Igenis van az az élethelyzet, maikor egyszerűen nincs itt az ideje a családalapításnak. Egy szerűen nem hiszem el, h ti képesek lennétek belehajszolni egy fiatal diáklányt a gyerekvállalásba, akinek nincs pénze, a szülei se gazdagok, a párja se akarja. Azt is alig hiszem, h van egy generáció, aki elvárja, h lány szülei tartsák el magukat, a lányukat, meg még az ő gyerekét is. Hát normálisak vagytok??? A szülők se bírnak mindent, bele is rokkanhatnak a teherbe. Nekem meg ahhoz nem lenne szívem, h az idősödő, betegeskedő szüleim kontójára családozzak.

Kedves utolsó, bár nem engem szólítottál meg, mert én sem azt nem írtam, hogy "mindenképp", sem azt, hogy "tartsd meg", mégis engedd meg, hogy az Általad látottakhoz képest más megvilágításba helyezzem a helyzetet.

Ennek a lánynak a szülei, lévén ő tizenéves, bizonyára nem idősödő, betegséggel küzdő, magatehetetlen emberek. Ettől függetlenül persze nem a szülei nyakára szül egy édesanya, ebben egyetértünk.

Abban viszont nem, hogy itt bárki, Rajtad kívül habzó szájú fröcsögő lenne.

A helyzet magvát mi abban látjuk, hogy adott egy lány, aki szereti a párját, és pillanatnyilag gyermeket vár. Kifejezetten szeretné a gyermeket. Nem tervezte a babát, sőt tett is ellene, mégis új élet fakadt a kapcsolatából. Ha lenne mellette valaki, aki együtt vállalná vele a gyermeket, megszülné.

Most, mint minden ilyen esetben, úgy áll a dolog, hogy az élő magzattól kizárólag úgy tud, vagy lesz kénytelen megszabadulni, ha megöleti. Én elhiszem, hogy a Te számodra az abortusz olyan megítélés alá esik, amilyen alá, és nem is tudom, tapasztalatból beszélsz-e, de a magzati halál egy olyan nő számára, aki vágyja a gyermekét és tisztán látja, miként veszik el az életét, adott esetben sokkal nagyobb fájdalom, mint amit azok az évek, amelyek kétségkívül lemondással, sőt akár nélkülözéssel is telhetnek. Nem igaz az, hogy egy világra várt gyermek elpusztítása nem rúghat fel kapcsolatot, nem hozhat sírig cipelt, de legalábbis nehezen feldolgozható, megmásíthatatlan meghasonlást, egy esetlegesen később vállalt várandósság idején nem téphet fel sebeket a hirtelen jött tisztánlátás...

Tudod, vannak, akik könnyedén le tudják rendezni magukban ezt a kérdést, és vannak, akik sosem, illetve akadnak számosak, akik e két véglet között valahol félúton szenvedik meg a történteket.

Hogy a kérdező ezen a téren hol áll, nem tudhatjuk. Abban viszont biztos vagyok, hogyha valakik a főkérdésben foglalt "Ti mit tennétek?" - szándéknyilatkozata helyett a gyermekvállalás mellett kardoskodtak, ők sem szemétségből tették ezt, és ők is normálisak. Veled együtt.

Semmiképpen nem vetetném el .Ha nem tudnám vállalni a felnevelését akkor nevelőszülőkhöz adnám idéglenesen addig amig egyenesbe jön az életem.A baba élete nem a te életed és így nem veheted el tőle.

Az abortusz egy csapda de ezt senki nem mondja neked ab. előtt csak utánna fogsz rájönni.Egy ember élet mindennél drágább.

Nekem 4 gyerekem van.A legkisebbet én is el akartam vetetni de végül megtartottam.Tudod amikor ránézek a 4 éves kisfiamra nagyon boldog vagyok,hogy megtartottam.Ha belegondolok abba mi lett volna ha elvetetem...nem tudnám túlélni.

Segítséget kérhetsz Budavári Zitától,Ő krízishelyzetben lévő édesanyákon segít.Elsődleges célja nem az örökbeadás,hanem az ,hogy a családban maradjon a gyermek.

[link]

Egy szó mint száz,ha a babát meg akarod tartani megoldást is fogsz találni.

Átmenetileg elmehetsz anyaszállóra is.Szóval lehet segítséget találni.

[link]

[link]