18 éves vagyok, terhes. Megtartsam vagy ne?

A párommal 3 éve vagyunk együtt, ő nagyon szeretné. (Fogalmazhatunk úgy, hogy jobban, mint én, mivel én félek ettől az egésztől) A szülei támogatnának, ők is szeretnék a dolgot. A párom most fog érettségizni, de van szakmája, és ha úgy adódna, ki tudnánk menni külföldre, ahol elég jól keresne ahhoz, hogy 3-an meglegyünk. (Ő egyébként 19 éves) Ő úgy tervezi, hogy miután meglenne a baba, kimennénk külföldre (Persze, nem azonnal, hanem amikor már a baba is úgy van, meg ilyenek.)

Én 18 vagyok, még másfél évem lenne a suliból, mivel ötévesen vagyok. Szeretnék továbbtanulni, legalábbis szakmát mindenképp, bár abból nem tudnék megélni - fotográfus akarok lenni, más nem érdekel. Az én szüleim azt tanácsolják, hogy vetessem el, mivel még itt a suli, meg ki tudja, hogy a barátom végig mellettem lesz-e. Szerintük nem tudnám befejezni a sulit, de én úgy érzem, hogy igen. A családunkban csak anyámnak és bátyámnak van keresete, apám nem dolgozik, nővérem is munkanélküli jelenleg. Egyébként nővérem támogatna, hisz ő amúgy is gyerekekkel foglalkozik (gondozónői szakképesítése van). Én félek, hogy nem lennék eléggé felkészülve egy gyerek felnevelésére, és úgy érzem, még "élni" szeretnék picit, bár sosem voltam az a bulizós típus, eddig sem jártam el sehová. Félek, hogy elveszítem a szabadságomat, hisze egy gyerek örökre megváltoztatja az ember életét. Félek attól, hogy megbánom, ha megtartom.

Elvetetni nem igazán szeretném, egyrészt mert úgy érzem, hogy képtelen lennék feldolgozni lelkileg. Egyébként is labilis személyiség vagyok, a pszichiáterem bipoláris zavart állapított meg nálam. (Nem súlyosak a hangulatingadozásaim, gyógyszert még nem szedek) Ha az abortuszt választanám, egyébként nem kerülne nekünk pénzbe, mivel anyám magasabb összegű családi pótlékot kap miattam.

Nem tudok dönteni, pedig sürgősen kellene. Amikor elhatárolódom az egyik döntés felé, úgy érzem, a másik lenne jobb. Viszont az abortuszt nem tudnám feldolgozni. Így viszont vállaljak be egy babát a "bizonytalanságba"? Mert ki tudja, hogy a párom mellettem lesz-e évek múlva is? Szeret engem, ezt tudom, és én is őt, s nagyon szeretné a babát - még most. De ki tudja, később nem fognak-e neki hiányozni a bulik, a haverok? Tudom, hogy a végső döntést nekem kell meghoznom, de ti mit tudnátok tanácsolni?