Abortusz vagy sem? Mit tegyek?

Szia!

Örülök, hogy megnuygodtatok! Én teljesen megértem, min mentetek keresztül. EGyszer én is írtam neked (az 56 pizsamás, azt továbbra is ajánlom). Szerintem a legtöbben abban próbáltunk segíteni, hogy nézz szét, milyen lehetőségeid vannak még. Teljesen ugye nem látunk bele az életetekbe, ezért írhattunk több dolgot, mert hátha valamelyik tud segíteni.

Kívánom, hogy minden jól menjen, és meg tudjátok valósítani azt is, amiért kimentetek!

Kedves kérdező!

Örülök, hogy kezd minden a helyére rázódni, lenyugodni. Hidd el, jól döntöttetek! Én sajnos az ellenkezőjéről tudnék írni, hogy a 3. gyereket nem vállaltam be és nagyon megviselt. Számomra az élet alapból szent, még egy légy, molylepke lecsapása is rossz érzéssel tud eltölteni és a fogantatástól életnek érzem, tartom a babát. Mégis olyan körülmények közt ért a terhesség, hogy zokogva, de bevállaltam az abortuszt. Másnap már azon agyaltam, hogy ha azonnal, újra teherbe esnék (Istenhez azért imádkozva, hogy visszaadja nekünk őt), visszatérhetne-e hozzánk az a kis lélek? Aztán ha a szépséges, drága gyermekeimre ránéztem, mindig a 3. jutott eszembe, hogy milyen lehetne Ő, soha nem fogom megtudni, de Ő is egy kis csoda lenne számunkra. A gyermekem talpára nem tudtam úgy nézni, hogy ne ugorjon be a meg nem született gyermekem újszülött talpacskája... Hogy hogy tudok majd a gyermekeim szemébe nézni azzal a tudattal, hogy elvetettem a testvérüket? Hogy erdemlem majd meg a gyerekeimtől anyák napján a virágot és altalában azt a megkérdőjelezhetetlen, feltétel nélküli határtalan szeretetet, amivel felém fordulnak? Nagyon bánom a mai napig, hogy így döntöttem. Most is potyognak a könnyeim, pont most lett volna a napokban 1éves... Örökre számon fogom tartani és szomorú szívvel emlékezni fogok rá... Sokszor el sem tudja képzelni az ember, hogy milyen utána...

Voltak hasonló helyzetben barátnőim, ők a nagy pánik után a 3.-4. gyermeküket vállalták be. Sokszor nehéz nekik, de egy pillanatig nem gondolják, hogy kár, hogy vállalták a kicsiket... Át kellett szervezni az életüket, kocsit kellett váltsanak, új lakás vásárlását kell tervezzék, egyik 6 éve van otthon, másik 8. De nem bánták meg soha a döntésüket. Mindketten még utánam lettek várandósak és már mosolygós, mászó kisbabáik vannak... Az enyém már totyogna... Az anyai szívben örökké vérző seb marad egy ilyen...

Itt sok jó választ, öteletet kaptál. A keményebb stílusúakra se haragudjál, hidd el, csak segíteni akartak az olykor nyersnek tűnő meglátásaikkal. Amolyan Csernus dokisan akartak kirángatni abból az állapotból, hogy csak a nehézségeket lásd, hogy egyes számodra most egérből elefánttá növő problémákat más szemszögből is megláss és nevetségesnek tűnjön, majd eltörpüljön az a valódi kérdések mellett. Nekem ők sem tűntek rosszindulatúnak, inkább olykor segítő szándékkal irónikusnak (hogy rávilágítsanak egyes alaptalannak tűnő félelmedre), olykor meg a tehetetlen elképedés volt az irónikus válaszuk mögött, hogy ember, hisz előtted vannak a megoldások, ne azt keresd, hogy mit nem tudsz megoldani, mi lesz rossz, hanem azt, hogy hogy lehet immár a 3. csodával továbblépni. És nagyon örülök, hogy sikerült eljutni oda, hogy már a megoldásokat, lehetőségeket keresitek és látjátok is! Már nem is tűnik annyira félelmetesnek, megoldhatatlannak a jövő 3 gyermekkel sem.

És soha ne érezd magad értéktelennek azért, mert te "csak" a gyerekeid, családod látod el, gondoskodsz róluk, az otthonotokat tartod rendben, hogy élhető, szerethető családi fészekké váljon. Szereteteddel, gondoskodásoddal összetartod a családot, biztos alapokat nyújtasz a gyermekeiteknek a jó életkezdéshez. Ennél nagyobb, értékesebb dolgokat egy állással sem tehetnél. Most ez a te legfontosabb dolgod. Pénzben mérve megfizthetetlen! Ne bánd, hogy te ezzel anyagilag nem viszed előre a családot, te másépp viszed előre, ami legalább ugyanolyan fontos! Élvezd ki az anyaságot ameddig csak megadatik, fogd fel ajándékként, hogy ilyen sokat lehettek most együtt, mert ez pótolhatatlan és nem tart túl sokáig. Kettőt pislogsz és arra eszmélsz, hogy kirepültek... :)

Kitartást és sok boldogságot! Ahogy megszületik/megszületett a lelketekben a döntés, minden könnyebbé válik, egyre jobban rá tudtok majd hangolódni a legkisebbre is. Ha meg megszületik, akkor már mi sem lesz természetesebb, mint hogy ott van ő is veletek. :)

Bárcsak én is így döntöttem volna! Igaz, 2-vel sem könnyű, de 3-mal meg szebb lett volna az élet... :)

Az esetleges hibákért elnézést kérek, telefonról pötyögtem...

[link]

nézd meg, videók különböző gyereklétszámú családokról. Nagyon tanulságos, és lélelkerősítő :-)

Kedves Kérdező!

Én vagyok a sok gyerekes anyuka, aki úgy mond "bunkó" volt veled.

Szeretnék tőled bocsánatot kérni, hogy úgy kirohantam, csak elborult az agyam, hogy szóval az ember azon agyal, hogy mi lesz vele, stb, stb, ha megtartja a babát...

Viszont, nagyon örülök, hogy még is csak a baba javára billent a mérleg nyelve, és kap egy esélyt az életre.

Vigyázz magadra, és sok boldogságot a pici emberkéhez!

Lehet, Ő lesz a szíved csücske!

Gondtalan terhességet, és tényleg sok boldogságot a nagycsaládos élethez!

Kedves utolsó előtt, aki elvetetted a harmadik babát.

Megindító az őszinteséged. Ma sokat gondoltam Rád. Mielőbbi gyógyulást a lelkednek. Sok sok örömet a meglévő két gyermekedben és, ha az idő, a körülmények alkalmasak rá, akkor szívből kívánom, hogy megélhesd még az háromgyerekes anyaságot is.

Megérdemled a gyermekeid feltétlen szeretetét és megérdemled a virágot anyák napján.Ne büntesd magad túlontúl sokáig. Könnyebbséget, boldogságot. Értelmes és jó embernek tűnsz a leírtakból.

Gyászold e a kisbabát, a veszteséget, bocsáss meg magadnak.