Abortusz vagy sem? Mit tegyek?
Sziasztok! Kerek szepen mindenkit, h a bunko, serto valaszoktol kimeljetek meg! Erre lenne a legkevesbe szuksegem most. Koszonom!
36 eves vagyok, van ket gyonyoru gyerekem, egy 7 eves lany es egy 2 eves fiu. Nem terveztunk tobb gyereket, megis becsuszott, tegnap tudtam meg. Tegnap meg egyertelmu volt, h elvetetem, mindjart kifejtem miert. Ma mar viszont szivem lelkem faj, egesz delelott sirtam, mar most kotodom hozza. Ranezek a ket gyonyorusegemre es belem villan, h meg egy ilyen gyonyoruseg van a pocakomban. Paromat is rettenetesen megviseli, de o nagyon nem szeretne megtartani. Kulfoldon elunk, nulla segitsegunk van. Nincs allami ovi, bolcsi, igy nagyon kimerultnek erzem magam. Nagy iskolaban van, de a kicsi kb masfel -2 ev mulva mehet csak allamilag tamogatott oviba, majd suliba. 7 eve nem dolgozom, es nagyon vagyom arra, h vegre en is ujra a regi onmagam legyek. Egy icipici alberletben lakunk, 1 halos, ezert is rengeteget fizetunk. Egy nagyobb min 400 euroval lenne tobb, de ez a min. A parom igy is reggel 7tol este 7ig dolgozik, h egy fizetesbol megeljunk. Egyszeruen nem lenne amibol nagyobb alberletet fizessunk. En ugy erzem, h ha vallalom a babat attol fogok bekattanni, ha meg nem, attol. Nagyon elkeseredett vagyok. Nagyon nehez segitseg nelkul a nagyvilagban boldogulni meg kettovel is. Mit tudnek csinalni 3mal, mibol nevelnenk fel, hogy fernenk el ebben a kicsi lakasban? Viszont ez a pici magzat mar el, hogy vetessem el az eletet? Volt mar valaki hasonlo helyzetben? Hogy dontottetek? Megbantatok e?
"De itt nem tudnank nagyobb lakasba menni, legalabbis nem itt a fovarosban, ebben a keruletben. "
De akkor ha jól értem, ez egy átmeneti állapot. Most kimentetek külföldre pénzt gyűjteni, hogy majd itthon legyen. Ezért itthon vettetek lakást, nem?
Átmenetileg pedig nem kell nagyobb lakás. Még egy pici baba egy pici lakásban is elfér.
Később meg úgy is hazajönnétek.
Neked kell tudnod, hogy vajon mi lenne a nagyobb törés: ha még x évig nem mehetnél dolgozni, vagy azzal a tudattal élni, hogy elvetetted a babát?
Nem tudunk helyetted dönteni. Az olvasottak alapján én szerintem megtartanám, de nyilván nem tudom magam teljesen beleélni a helyzetbe.
Én csak azt tudom javasolni, hogy tartsd meg, az anyagiak miatt a leírtak alapján nem kell nagyon aggódni. Én egy kicsit nagyobb családból származom, a szüleim úgy voltak vele, hogy annyi gyermeket vállalnak, amennyit Isten ad, és bár nem éltünk kirívó anyagiak között, soha nem nélkülöztünk, és a legtöbbünk egyetemet végzett. Én nem cserélném fel a nagycsaládomat egy szuper anyagiak között élő kiscsaládért :) (ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon jó dologként éltem meg, hogy ennyi testvérem van) - a szüleim pedig úgy érzik, hogy megérte vállalniuk a sok gyermekkel járó nehézségeket, mert rengeteg örömet kaptak a gyermekeiktől, most pedig még pluszban az unokáiktól.
Ahogy írod, ez az állapot átmeneti (hogy külföldön vagytok), az abortusz viszont nem egy átmeneti, hanem végleges döntés, azon már utólag sajnos nem fogsz tudni változtatni :(
Ahogy én látom, akkor a kemény munkával megszerzett pénz és a te munkába állásod/pihenésed van a mérleg egyik serpenyőjében, a másikban pedig a gyermeketek élete. Ráadásul úgy, hogy te pontosan tudod, hogy ő már él, és ugyanúgy a tiétek, mint a másik kettő.
Nos, kívülállóként - így mindig könnyebb - én azt mondom, a kérdés nem kérdés. Pénzetek van szerencsére bőven, és ebből simán telne olyan segítségre, aki bevethető, megbízható és tehermentesít téged. Szerintem élő ember nem kívánhatja, hogy egy tetterős asszony "csak" otthon legyen. Ha részmunkaidőt vállalnál a szülés után az első reális pillanatban, akkor a pénzből bébiőrt, vagy háztartási segítséget is kaphatnátok, így kikapcsolódnál, a háztartás is könnyebben vezethető lenne, és 5-en ülnétek körbe az asztalt.
Soha, semmilyen körülmények között nem szabad egy már a pocakban is szeretett babát holmi anyagiakért, vagy életmódváltásért beáldozni. Nagyon jól érzed, hogy ez nem út, és a tudat, hogy megöltétek, ezerszer fojtogatóbb lenne, mint az otthoni bezártság. Pláne úgy, hogy a gyerekek nőnek, és te előbb-utóbb kiszabadulsz a mókuskerékből, de az abortusz ténye a halálodig elkísér.
Én biztos azon gondolkodnék, hogy ennyi pénzből hogyan könnyíthetném meg a családom és a magam sorsát, és nem azon, hogy mindent magamra vállalva, mártírként, a gyerekem élete árán próbáljak meg túlélni. Tehát azt mérlegelném, hogyan IGEN, és véletlenül sem azt, miért nem.
Kérdező, az "1 hálós"-t úgy kell érteni, hogy 4-en vagytok, és 5-en lennétek egyetlen szobában?
Az necces helyzet lenne, ha a kicsi nyűgös éjjel, másnap a nagy hogy teljesít bármit is az iskolában? - meg ilyenek.
Az alapkérdésbe nem szólnék bele, de ha a megtartás mellett döntötök végül ketten a pároddal, akkor nyilván egy nagyobb, legalább még egy félszobás lakéást kell nézni, akár a szomszéd kerületben, mert ez így 2-3 évig tutin nem fog működni.
Aztán abból, hogy írod, hogy a párod nagyon nem akarja, meg abból, hogy ilyenek a körülmények helyes végig gondolnod azt is, hogy mi lesz, ha a párod bedobja a törölközőt és rámegy a kapcsolatotok, elmenekül és egyedül maradsz a 3 gyerekkel.
Szóval át kell ezt beszélnetek alaposan, többször, és valami közös elhatározásra jutnotok...
Kedves Kérdező!
Ha szeretnéd a gyerekedet, és nem akarsz halálodig lelkiismeret furdalásban élni, akkor tartsd meg!
Viszont, ha többet ér neked az, hogy "spórolni" tudsz, akkor hajrá!
Menj abortuszra!
Természetesen az a tény ha abortuszra mész, kit érdekel, hogy az a kis baba élni szeretne!
Amúgy, már leírták előttem, hogy ha itt Budapesten két lakást is tudtatok vásárolni, akkor mi bajod van!
De van még egy lehetőség.
Nem tudom hol vagytok már mint külföldön, de ha megszülted a babát, add örökbe!
Lehet külföldön még jó sok pénzt is fizetnének, biztosan feldobná egy kicsit az anyagi sanyarúságotokat!
Én értem, hogy azért mentetek ki, hogy jobb anyagi körülmények közé kerüljetek, de szerintem az amit most te leírtál, az inkább "sajnáljatok már egy kicsit" akar lenni!
Remélem neked megfelelően tudsz dönteni, és mindenképpen sajnál majd a környezeted!
Mert ugye, ha megtartod a babát, akkor lehet, de csak lehet, hogy elhagy a férjed, és akkor egyedül maradsz a három gyerekkel, ami ugye azért valljuk be szörnyű, bár más három gyerekes anya is van aki egyedül neveli a gyerekeit nem te lennél a földön az első, ha viszont elveteted a gyereked, akkor igaz az csak a babának fáj, illetve neked, na de akkor is. Még is csak gyilkosság!
És hát azért nem olyan könnyű egy emberölés tudatával együtt élni kitudja meddig
Meg hát az is lehet még az életben, hogy a nagyobbak közül valakit baleset ér, és te pedig azon szenvednél, hogy "Ohh, de kár, hogy nem tartottam meg"!
No befejeztem!
Amúgy én 42 évesen szültem a kislányomat, a sokadik gyerekek után, és egyáltalán nem bántam meg!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!