Abortusz vagy sem? Mit tegyek?

Nem tartanám meg.

És hogy miért?

Mert bármennyire is van egy édes, tüneményes gyerekem, akit teljes szívemből szeretek, de ha egyszer nincs miből egy másodikat felnevelni, akkor nincs. Ha azzal a kettővel alig éltek meg, ami van, akkor mi lesz 3 mellett?

Egy gyereket olyan családba és olyan környezetbe, körülménybe jó felnevelni, ahol nem kell nélkülözni. Mert jó lesz az nektek, hogy tudom, hogy fáj a szíved ha el kéne vetetned, de ha megszületik és nem lesz mit enni, nem lesz miből számlákat fizetni, ne adj isten, te nem dolgozol, évek óta otthon vagy, gondolom megtakarított pénzetek sincs és mondjuk a párodat elbocsájtják a munkahelyről, akkor mi lesz veletek?

Mert ha van megtakarított pénzem, ha annyira azért nem állunk rosszul anyagilag, ha valahonnan lehetne elvenni, ahonnan nem hiányozna és azt a babára fordítani, aki születni fog, akkor azt gondolom, hogy az megoldható, akkor lehet vállalni.

De ha nincs mire? Akkor én nem vállalnám. Ráadásul egy olyan korban vagy, amikor már nem megy feltétlenül olyan simán minden. Amikor problémák is adódhatnak.

Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, tényleg, de én nem vállalnám, ha a helyedben lennék.:(

GYertek haza. Három gyerekre itthon nagy adókedvezmény és egyéb kedvezmény van. (pl. 50%-os iskolai/óvodai étkezés) A kisebbik gyerek már 2,5 éves korától mehetne oviba, ami alatt tudnád intézni a terhes gondozást. Itthon az albi is olcsóbb, valamint lehet hogy még terhesség alatt el tudnál kicsit helyezkedni. Ugye, sok véleménnyel ellentétben nem mindig van kolbászból a kerítés külföldön sem. (családban van tapasztalat)

Ha kint maradtok, nagyon necces. Biztos borzalmasan nehéz döntés. Nekem is két gyerekem van, és már vágyom vissza dolgozni. De ha teherbe esnék én megtartanám. Ráadásul nálatok pont ideális lenne a korkülönbség és hát nálam spec a 36 éves kor az a határ, amikor még bevállalnék egy babát. De ez én vagyok, ebbe a helyzetben tanácsot nem adhatunk mi válaszolók, legfeljebb leírhatjuk, hogy mit csinálnánk, ha a helyedben lennénk.

Bocsi, de most a kérdésben leírt sztori és amit utána a kiegészítésben írsz, nagyon nem egyezik.

Először azt írod, hogy alig van pénzetek, a párod egész nap dolgozik, hogy megéljetek, nem lenne helye még egy gyereknek.

Aztán azt írod, hogy nem éltek rosszul, sőt. Akkor most mi a helyzet?

2-es vagyok. Akkor ha van is miből, akkor pláne megtartanám. Ahol 4-en elfértek, ott 5-en is hiszen mint írtad, csak átmeneti állaportról lenne szó.

CSak akkor vetetném el, ha minden porcikám ellenezné a kicsit. De ha van is miből, és "a lelked fáj mert már most kötődsz hozzá", hát én tuti megtartanám.

Nem kötekedni akartam, sajnálom, ha így érezted.

Csak ahogy olvastam a leírást, nekem abszolút az jött le, hogy ha bevállalnátok még egy babát, akkor nagyon nagyon szűkösen és nélkülözve élnétek, nagyobb lakásba nem tudnátok semmiképp menni.

Mindezt ezekből szűrtem le:

"A parom igy is reggel 7tol este 7ig dolgozik, h egy fizetesbol megeljunk. Egyszeruen nem lenne amibol nagyobb alberletet fizessunk. "

"Nagyon nehez segitseg nelkul a nagyvilagban boldogulni meg kettovel is. Mit tudnek csinalni 3mal, mibol nevelnenk fel, hogy fernenk el ebben a kicsi lakasban? "

Utána pedig leírtad azt, hogy igazából van pénzetek, nem éltek rosszul, sőt, még annyit félre tudtatok tenni hogy vettetek egy 2. lakást (ezt sem értem teljesen, akkor ezek szerint van egy másik lakásotok is?).

A kérdésben leírtak alapján úgy tűnt, hogy ha csak nem akarnátok nélkülözésben élni, akkor nem lenne okos dolog megtartani a gyereket.

De a kiegészítésben leírtakból meg úgy tűnik, hogy lenne még hely plusz egy gyereknek, csak egy kicsit össze kellene magatokat húzni.