Abortusz vagy sem? Mit tegyek?

Az szerintem sokat segítene, ha pontosan meg tudnád fogalmazni, a 3 gyerekes családdal kapcsolatban mi aggaszt. Egészen konkrétan. Melyik időszaktól, milyen tevékenységtől félsz? A szoptatástól, az éjszakai keléstől, a betegségektől, a testvérféltékenységtől, vagy esetleg mástól? Tapasztalt anyukaként egyedül te tudhatod, mi okozott problémát az első 2 gyerkőccel annak idején.

Ha sikerülne meghatározni a lehetséges buktatókat, akkor még - lévén a születésig még rengeteg idő van -, fel lehetne készülni a nehézségek kiküszöbölésére. Így elébe lehetne menni a gondoknak és el lehetne kerülni azokat.

Nekem igen határozottan az a véleményem, hogy bár az abortusz sosem út, a te esetedben, aki tudván tudod, hogy aki e pillanatban is gyanútlanul készülődik a világra, az a ti eleven, hús-vér gyermeketek, a magzathalál végképp zsákutca volna. Teljes tévedés, megmásíthatatlan és fölösleges életvesztés.

Az pedig már kizárólag magánvéleményem, hogy a kulcsszót a férjed mondta ki. Hallgass rá!

Nézd Kérdező (#44), ez jó szerintem, ha nem valamiféle megmagyarázhatatlan szorongás tart a hatalmában, hanem meg tudod fogalmazni, hogy mitől félsz.

Akkor, ha ezt ilyen szépen le is írtad pontokban, akkor szerintem próbálj meg arra válaszolni, hogy ha az adott félelem tárgya tényleg valósággá válna, bekövetkezne, akkor mi történne, mit lépnétek, hogyan tudnátok kezelni, megoldani.

És akkor a végére látni fogod, hogy mennyire reálisak ezek a félelmek, és azt is, hogy mennyire befolyásoljanak a döntésedben.

Kérdező!

Mint tudjuk, egyetlen várandósság sem olyan, mint a másik. Az, hogy a másodikkal bevéreztél, korántsem jelenti azt, hogy a harmadikkal is be fogsz. Én pl. a másodikkal véreztem, durván, és 1 hétre be is kellett feküdnöm kórházba, de a napi 500 mg C-vitamin, orvosi javaslatra segített megőrizni az érfalak rugalmasságát, és a kisfiam így a 39. héten egészségesen jött világra. A harmadiknál pedig egyáltalán nem véreztem.

Mire a kicsi megszületne, a nagy már a küszöbén állna annak, hogy bölcsibe mehessen, így csak 3-4 hónapot kellene a két kicsivel otthon kibekkelni, ami nem a világ. :)

A mókuskerék valóban be tud darálni, de csak akkor, ha ezt hagyod. Nekem az a tapasztalatom, hogy a hasonszőrű anyukák társasága, akár interneten, vagy telefonon is, szinte gyógyír tud lenni minden bajra. Én azt a taktikát követtem, hogy egyszerre mindig csak egyetlen célt tűztem ki magam elé, és ezt teljesítve meg is jutalmaztam magam ezért, így hamar lett rendszer a napban és nem maradtam mini-pihenők nélkül. És közben folyton mormoltam, hogy az idő nekem dolgozik, mert minden leküzdött akadállyal közelebb vagyok a célhoz. Engem ez motivált, és önbizalommal töltött el.

Ha vezetsz, akkor az iskolába vitel is jóval egyszerűbb, de ha minden este, nagy fegyelemmel időben fekteted le a gyerekeket, akkor másnap egyrészt könnyebben kelnek fel, másrészt nektek is több jut az estéből. Mert hát az élet mégiscsak akkor kezdődik, amikor a gyerekek alszanak. :))

A 4. ponthoz engedelmeddel nem tudok érdemben hozzászólni, mert ilyet látva, vagy olvasva azonnal bepárásodik a képernyőm és alig látok valamit..., csak annyit engedj meg, hogy az a baba ott benned nem arab terrorista, vagy családromboló rém, hanem egy ártatlan kisember, aki azért jön, hogy szeressen és hogy szeressék. Akár a testvérei.

A szülés utáni depresszió hormonális hatásra jön, ha jön, de vannak egész jó homeopátiás szerek (pl. Sedatif PC),vagy MagneB 6, vagy teák, esetleg masszázsok, amik képesek oldani a túlzott stresszt.

A házasságok pedig, és ezt jó tudni, nem csak a váratlan gyerekekre mehetnek rá, hanem a kikényszerített, vagy gyávaságból választott abortuszok test-lelki következményeire is. Amitől félsz, azokkal a dolgokkal kapcsolatban legalább vannak konkrét tapasztalataid, miközben fogalmad sincs, mert nem is lehet arról, mit jelent együtt élni a tudattal, hogy a gyermeked a saját döntésedbe, NEM-edbe halt bele.

A zsebedbe bele nem látván, a leírtakból kiindulva az anyagiakkal kapcsolatos aggodalmak, a konkrét esetben nem rendelkeznek valódi érvekkel.

Összegezve: ügyesen összeszedted mindazt, ami aggályt kelt benned. Most annak kell következnie, hogy a saját magad által vázolt nehézségek mindegyikére megoldási javaslatot dolgozz ki. Mondjuk vagy úgy, hogy azt képzeled, hogy 3 gyerekes anyaként minden helyzetet meg kell tudni oldani, vagy akár úgy is, hogy például nekem, vagy bárki másnak próbálsz a tiéddel azonos nehézségekre gyógyírt, tanácsot adni.

Kívülállóként nekem mit mondanál?

Elnézést, valóban elszámoltam magam. Ha most 22 hónapos, akkor 8 hónap múlva 30 hónapos lesz. Kb. akkor születne a kicsi. 3,5 évesen 42 hónapos lesz a középső, így 1 teljes évig lennél velük.

Valóban nem olvastam figyelmesen. Ez így igaz.