Abortusz vagy sem? Mit tegyek?

Kedves kérdező, efféle helyzetekre nem nagyon vannak jó ötletek, vagy ravasz taktikák. Ha az a cél, hogy ne rokkanj bele (mondjuk én nem értem, miért kellene egy 3. gyermekbe belerokkanni, de elfogadom, hogy te félsz ettől), akkor tűzz ki egy reális időpontot, amikortól vagy félnapos bölcsibe adod majd a kicsit, vagy fogadsz hozzá valakit, te pedig szépen elmész dolgozni.

Ha pedig az a cél, hogy úgy legyél a régi önmagad, hogy nem vállalsz plusz terheket, és a létező legtöbb pénzt spóroljátok össze, mint család, akkor a legkisebbet ezért fel fogjátok áldozni.

Anyagiakra hivatkozni szerintem ebben az esetben nem indokolt, magad is ezt vallod egyébként, tehát el kellene dönteni, a szabadságod és kényelmed élvez-e előnyt a te elveid szerint, vagy a gyermeked élete.

Abba már láthatóan belegondoltál, milyen lenne, ha ott lenne a baba, de vajon abba is, hogy hogyan tudnál azzal a tudattal leélni egy életet, hogy elvetted az életét a saját babádnak, hogy ne golyózz be?

Egy kisgyermek gondozása, amitől a leginkább tartasz, úgy kb. egy évig jelent extra megterhelést. Ennyiért abortáltatnád? Szerintem azon kellene gondolkozni, hogy ki, vagy mi által könnyítheted meg a saját dolgodat!

A lakásokat úgysem viszed magaddal a sírba, még akkor sem, ha még többet szerzel belőlük. De a tudatot, hogy miattad halt meg, azt igen. Próbálj most olyan érveket felsorakoztatni, amik a baba vállalása mellett szólnak, és agyaljatok ki vészterveket, biztos, ami biztos. Gondolkozz!

Kérdező (#35), szóval, ha jól értem, a férjed perpill eldöntött az abortusz mellett, Te meg ingadozol, hol az egyik, hol a másik lehetőség okozta nehézségektől tartva.

Hát, még azt mindenképp megteheted, hogy megkérded a férjedtől, mi kellene hozzá, minek kellene változnia ahhoz, hogy úgy érezze, tudja vállalni.

És ha erre ad valami - a realitás talaján mozgó - választ, mondjuk azt mondja, hogy valamivel nagyobb lakás vagy valamivel több jövedelem, akkor már van konkrétum, amin lehet gondolkozni, ötletelni.

Kedves Kérdező!

Nem baj, hogy nem hiszed el, hogy a sokadik lányomat szültem 42 évesen, és az sem érdekel, hogy bunkónak tartasz akkor amikor te egy gyerek sorsa élete vagy halála felett gondolkodsz.

Én soha nem gondolkodtam anyagi okok miatt egyik vagy másik gyerekem élete, vagy halála felett!

A balesetet pedig nem köcsögségből írtam, hanem bizony volt olyan ismerősöm, akinek meghalt a fia, de előtte abortusza volt!

Bár kijárhat úgy, hogy baleset vagy súlyos betegség éri a gyerekét!

és ha elmész abortuszra, és mondjuk nem sikerül az abortusz, és utána soha többet nem lehet gyereked, és valami még is történik? Hogyan bocsájtanád meg magadnak?

Aztán, ha megszülnéd, és adnál a gyermekednek egy esélyt az életre, akkor még is csak jobbat tennél, mint ha még a méhen belül elpusztítanád.

Vétlenül, bűnök nélkül...

Hiszen, úgy kéne meghalnia annak az apró emberkének, hogy semmi rosszat nem csinált!

Nem ártott senkinek, nem tett keresztbe senkinek, csak él!

Él, mert te is élsz!

Pedig ez nem bűn!

Aztán, még itt van a halál büntetés.

Ha megkérdeznénk sok-sok embert, vajon vissza kellene-e hozni a halál büntetést, nyilván sokan azt mondanák, hogy nem.

Ha a már kint lévő gyilkosokat rablókat nem szabad, mert erkölcsileg azt mondom, hogy nem szabad halállal büntetni, akkor egy ártatlan embert, miért lehet minden következmény nélkül legyilkolni?

Persze, tudom, ez sok embernél természetes, hisz a pocaklakó még az nem ember sokak szemébe, hanem csak egy sejt csomó, vagy lehet nyúl, vagy kecske, akiért nem kár, mert az a magzat csak a születése után válik csoda módon emberré...

Hmm.

Ezen elgondolkodtál-e?

Kívánom neked, hogy úgy tudj dönteni, hogy az mindenkinek jó legyen!