Abortusz vagy sem? Mit tegyek?

Tudod, nekem egyre inkább az a sejtésem, hogy valahogy nem azt olvasom, ami a valóság.

Az anyagi aggodalmak mögött 2 magyarországi lakatlan lakás áll, a nagy magány, a reggeltől estig egyedül a gyerekekkel mögött pedig a napi szintű, kinti magyarokkal való együtt babázás.

Gondolom, mindenki megszokta már ezt az életet és a hétköznapok elszigetelődésétől ez a baráti(?) társaság óv meg. Gondolom, a dolog úgy áll, hogy rajtatok kívül mindenki más maradna, és ti, te kimaradnátok, kimaradnál ebből a közegből.

A kérdés innentől már csak az - lévén a férjed változtatott az álláspontján -, hogy te többre tartod-e a babád életét, mint a kinti magyarok társaságát és a fővárosi élet státuszát.

Másképpen fogalmazva képes vagy-e megölni a gyermeket, ha az élete árán nem kell lemondanod semmiről, amit most élvezel.

Éppen ezért, amit erről a közösségről írtál, csodálkozom egyre inkább, hogy miért nincs megoldás némi kölcsönös gyermekfelügyeletre, iskolába vitelre, családi programokra. Egy összetartó, értékalapú közösség nem fordul el az olyan tagjaitól, akik pillanatnyi nehézségekkel küzdenek, hanem támogatja őket.

A kérdés morális oldalát pedig tisztán látod, és most már egyre tisztábban én is azt, mit jelent az idegen betolakodó kitétel.

Én, meg kell mondjam, őszinte, egyre növekvő döbbenettel viszonyulok ehhez a mérlegeléshez. És teljes elismerésemet fejezem ki a férjednek tartása miatt.

Kedves Kérdező!

Én a helyeedben nem gondolkodnék!

Megtartanám, főleg, hogy már a férjed is benne lenne a babában!

Hidd el, nem lenne már sokkal nehezebbb!

Főleg, ha attól félsz, hogy hogy látnád el a másik kettőt, meg ilyesmi.

A két nagyobbik biztosan nagyon szívesen dajkálgatná a pici tesót, és, vagy ha nem, akkor akár hordozhatnád is, ami különösen elősegíti a kötődő nevelést!

Hidd el, egyenlőre simán megoldható lenne, hogy akár ott is maradjatok a jelenlegi albérletetekben, hisz egy újszülöttnek még nem kell egy fél szoba sem, alhat veletek is akár közöttetek, hiszen úgy is az ember szoptat, meg olyan picike...

Én imádnám, ha az ötödik gyerkőm után jöhetne még egy baba!

Hát izé... lakás témában a Kérdezőnek van 100%-ig igaza, ha valaki összezár évekre egy csecsemőt meg egy kisiskolást egy szobába, az jó eséllyel elintézte az utóbbi jövőjét egy életre, mert pont azokat az alapképességeket nem fogja rendesen elsajátítani ami nélkül az összes későbbi tanulmánya kínszenvedés lesz.

Azért ennyire nem kellene csőlátással magzatvédeni, hogy közben teljesen figyelmen kívül hagyjuk a másik 4 családtag alapvető érdekeit... nem a piciribabicikának kell a külön szoba (félszoba legalább), hanem a nagyobbaknak - a kicsi tényleg elfér a szülőkkel egy szobában még pár évig... amit nyilván a Kérdező is tud.

Megertem, hogy tele vagy felelmekkel es nem tudod, mit tegyel. Hallottal mar a posztabortusz-szindromarol? Erdemes utanaolvasnod. Sokaknal csak evekkel az abortusz utan jelentkezik. A gyermekeid pedig posztabortusz tulelesi szindromatol szenvedhetnek, ha az abortusz mellett dontesz. Ezekrol nem szoktak beszelni, bar leteznek. Egyik baratnom ugyanazon okok miatt dontott az abortusz mellett, amiket te is emlitesz. Azota teljesen maga alatt van, ongyilkos akar lenni. Igy szerintem sokkal nehezebb gyereket nevelni, mint egy szules utani depresszioval. Ha megszuletik biztos sok oromod lesz benne. Amint eloszor rad mosolyog nem fogod tobbe betolakodonak erezni. Bar az eleted valtozni fog a hatasara, az egyaltalan nem biztos, hogy rossz iranyba. Termeszetes, hogy az emberek felnek az ismeretlentol. De ugy latom, ti fel talaljatok magatokat es ugyesen boldogultok minden korulmeny kozott. Ezert nem tartok attol, hogy nagy nehezsegeket okozna nektek ez a baba.

A posztabortusz-szindroma pedig a ferjedet is erintheti es az is ugyanugy tonkreteheti a kapcsolatotokat. Azt nektek kell eldonteni, hogy szamotokra mi mennyit er. Hogy penzt es "kenyelmet" akartok magatoknak vagy eletet szeretnetek biztositani ennek a csoppsegnek. Szerintem sokkal jobban orulne az eletnek. Es a testverei is valoszinuleg jobban fognak orulni a kistesonak, mint meg tobb jateknak. Mire egyetemre mennek addig meg annyi minden valtozhat. A csak penz eszkoz, ne hagyjatok, hogy uralkodjon az eleteteken. Bar penzbol sosem eleg, megis vannak annal 100-szorta ertekesebb, fontosabb dolgok. Penzert sok minden megvasarolhato, de ami igazan fontos az nem. Az eletuk vegen az emberek nem azt szoktak banni, hogy nem volt tobb penzuk vagy nem dolgoztak eleget vagy nem volt eleg nagy a lakasuk... Ha babaruhara lenne szuksegetek, akkor azzal tudok segiteni.

Kedves 55-ös, szó sincs itt lakhatási gondokról!

Maga a kérdező írta, hogy legfeljebb annyi történne, hogy egy kertvárosi övezetbe kellene költözni, ahol ugyanezért a pénzért nagyobb lakást bérelhetnének.

Csakhogy akkor a barátnőzés nem 5, hanem mondjuk 35 percen belül lenne csak elérhető, mert fizikailag távolabb kerülne azoktól, akik feltehetőleg még náluk is tehetősebbek.

No, meg vége lenne annak a fajta életnek egy időre, ami ezek szerint odakinn dívik: hogy tudniillik a férjek heti 6 nap, reggeltől estig dolgoznak, míg az asszonykák napi szinten összejárnak - hivatkozva arra, hogy 4 éves korig nincs államilag támogatott óvodai elhelyezés, úgymond babázni.

És az a nagyon furcsa, hogy itt a válaszadók zöme olyan anyuka, aki még mindig magyar levegőt szív, mert neki ez is megfelel, aki szintén gyereke(ke)t nevel, és mellettük dolgozik, mégis hiába osztják meg kérdezővel a tapasztalataikat.

Ráadásul a mai magyar fiatal lányok kimutatható százaléka keres külföldön au-pairként munkát, ergo egy ilyen segítség beállításával, az anyuka mondjuk részmunkaidős keresetével mindjárt finanszírozható lenne a bölcsi is, meg a nagyobb lakás is. Pláne úgy, hogy Pesten 2, azaz kettő kiadható, üres lakás is rendelkezésre áll.

Ideje lenne már tiszta vizet önteni a pohárba!

Kedves #57, a reakció ezekre ment :

#53 "Hidd el, egyenlőre simán megoldható lenne, hogy akár ott is maradjatok a jelenlegi albérletetekben, hisz egy újszülöttnek még nem kell egy fél szoba sem, alhat veletek is akár közöttetek, hiszen úgy is az ember szoptat, meg olyan picike..."

#54 " Végülis nagyobb lakásra nem lenne szükség míg kicsi. Aztán idővel ugyis megváltozna"

... ezek ugyanis nem, hogy egyszerűen nem igazak, de a nagyobb gyerekekkel - főleg az iskolással - szemben elementáris kiszúrást jelentenének - gondolom, ebben azért egyet tudunk érteni:)

Egyebekben továbbra is az a véleményem, amit már leírtam a #45-ben: teljesen jó, hogy a Kérdező össze tudta szedni, hogy miktől tart. Most kell annak jönnie, hogy átgondolja, illetve átbeszélik a férjével, hogy HA ezek a lehetőségek bekövetkeznének, akkor hogyan tudnák megoldani.

És akkor ez alapján nyugodtan meg lehet hozni a döntést az alapkérdésben is... hisz látható lesz, hogy az előállHATó helyzeteket tudják-e kezelni.

(Én ebben a szituban egyik oldalra sem vagyok elfogult, tényleg a Kérdezőn és a párján múlik, hogy mit tudnak/akarnak bevállalni, és mit nem. Azt viszont mindenképp meg kell oldani adott esetben, hogy a létszám-bővülés ne a nagyobbakon csattanjon)

Tökéletesen egyetértek akkor kivételesen Veled!

Csak tudod, számomra a mérlegelés, meg a megfontolás valami olyasmit jelent, amikor minden létező érvet és ellenérvet felsorakoztatok az adott problematikával kapcsolatban. (Spec. az abortusz témában számomra csak az egyik oldalon van érv, ezt tudod, de ez személyes véleményem).

És én a kérdező mérlegének konzekvensen csupán az egyik serpenyőjében találok leginkább kifogásokat - őszintén szólva azokat is a gyengébbik fajtából. Olyan pedig egyszerűen nem létezik, hogy semmi, de semmi ne kerüljön a másik oldalra.