Van még abortuszellenes nő?

Kedves utolsó!

Leszel te még vékony bőrű, csökkent hasnyálmirigy-működésű, hallásodban korlátozott, részleges agyi működést mutató emberi lény.

Akkor, ugye - szigorúan a feminizmus jegyében - téged is...?

Na, pont az ilyenekről beszélek, mint te. Minden jogod megvan rá, hogy ellenezd az abortuszt. Tudod ilyenkor mi a teendő? Nem esel át abortuszon. Ilyen egyszerű. Nem tetszik, Ne csináld! De más döntéséhez neked semmi közöd nincsen, és elutasítom, hogy egy ismeretlen nő, a helyzetem ismerete nélkül hibáztasson engem bármilyen olyan döntésért, amit a saját testem felett hozok. Én hordanám ki azt a gyereket, nem te. Ha választanod kellene, hogy egy petri csészében burjánzó sejthalmaz vagy egy megszületett, párnapos csecsemő életét vedd el, nem tudom, nehézséget okozna-e vagy nem. Nem is ez a lényeg. Egyébként az eutanáziát is támogatom, ha már ennyire megszállottja vagy a véleményeimnek különböző témákról. Sőt, beleegyezem abba is, hogy a halálom után a testemet tudományos munkára használják fel, ha szükség lenne rá, sőt, a szerveimet is felajánlom a halálom után, ha az kell valakinek. Akkor most mi van?

Egyébként meg lehet valaki feminista anélkül, hogy támogatná az abortuszt. Csak egy feminista antiabortuszos nem fog ilyeneket ismeretlenül a képembe vágni, mint te. Neked is nyilván nem az a célod, hogy megments egy életet, hanem hogy egy másikat büntess, mert nem úgy viselkedik, ahogy azt te elfogadhatónak tartod. Nem az én problémám, hogy irányítás-mániás vagy, de a saját életedet meg nem tudod a helyén tartani. Ha tudnád, nem lenne szükséged arra, hogy az enyémbe vagy másokéba beleszólj.

Te egy 21. századi zseni vagy! Egy kecses, finom modorú, francia nevelőnővel büszkélkedő, igazi nagyság!

Igazán figyelemreméltó képesség, hogy néhány bejegyzésemből megállapítottad, nincs helyén az életem, és irányításmániás (kár, hogy nincs ilyen közhasznú szó) vagyok. Ha erről nem világosítasz fel, esküszöm, hülyén halok meg.

A fantazmagóriáidra egy pillanatot nem fecsérlek, csak hálát adok a sorsnak, hogy az ismeretségi köröm véges...

Azt a nüansznyi - nyilván - tévedésedet azonban engedelmeddel helyreraknám, mely szerint a magzat az anya testének része, mert természetesen nem az. Hogy ezt világosan belássuk, nem kell az MTA rendes tagjának lenni, hidd el, egy valamire való alsó tagozatos is megmondja neked, ha kérdezed.

Jó, megszülhetném, és adhatnám otthonba. Azért nem ítélnének el, A gyerekem nem érezné gyerekkorában haszontalannak magát, amiért a saját anyjának sem kellett? Idegenek nem bíráskodnának akkor is felettem ,hogy ez a nő örökbe adta a gyerekét, vagy otthonba dugatta? Dehogynem. De ha rajtam múlik, inkább veszem el egy parazita "életét", mint egy csecsemőnek a gyerekkorát.

Ugyanakkor ha örökbe is adnám, jó örökbe fogadnák, mert fehér nő vagyok. De mi lenne, ha ázsiai lennék, vagy fekete? Manapság mindenki cuki fehér kisgyereket akar magának. Egy fekete nő mit csináljon? Egy kisebbségi gyereket sokkal kisebb eséllyel fognak örökbe fogadni, mint egy cuki, szőke, kék szemű kisbabát. Akkor vergődjön a gyerek egész gyerekkorában otthonban, mert az anyja nem bírt róla gondoskodni, vagy nem akart róla gondoskodni, ráadásul másoknak sem kell a bőrszíne miatt? talán gondolkozni kéne és több szempontból megvizsgálni a kérdést, mielőtt rávágod valakire, hogy gyilkos és önző.

A gúnyos hozzászólásaidat meg igazából nem tudom hová tenni, és őszintén megmondom, nem tudom, mit is kellene vele kezdenem. Egyrészt a legkevésbé sem tartom sértőnek, mert a legkevésbé sem érdekelsz te, ebből kifolyólag a rólam alkotott véleményed sem. Másrészt pedig nem kell nekem senkinek bizonygatnom az intellektusomat vagy annak hiányát, mert számomra bőven elég, ha én tisztában vagyok vele. Viszont láthatóan te nagyon magadra vetted/vehetted, amit mondtam, tehát vagy igazam van, vagy pedig szeretsz kötekedni. Egyikért sem én vagyok felelős. A szánalmas felháborodásod és sarazásod nem lesz minőségibb, ha olyan szavakkal dobálod tele, amikről azt hiszed, majd rém intelligensnek fog feltüntetni téged.

A fantazmagóriámra pedig nyilvánvalóan fecséreltél annyi pillanatot, hogy egy külön hozzászólásban kifejtsd: nem fecsérelsz rá egy pillanatot sem. Szerintem legyen döntetlen, és a napod meg szép!

Nem, ez nem verseny, vagy küzdelem, hogy vesztes meg győztes legyen. De még döntetlen sem. Ez élet-halál kérdése szó szerint. És erről természetesen jogod van véleményt formálni, de nekem is.

A számba szavakat, gondolatokat adni (önző, gyilkos, a megsértésed szándéka stb.) viszont már nincs jogod.

Hogy hogyan jönnek ide a cuki fehér, meg színes bőrű kisbabák, meg a petricsészék, azt csak te tudod.

Grat. az intellektusodhoz (megjegyzem, régi mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér, de legyen ez is, ahogy gondolod),üdv. a petricsészédnek és legyen szép a te napod is!

Nézd, kérdező, szigorúan tudományos, ha úgy tetszik evolúciós és nőgyógyászati szempontból is megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a magzat NEM az anya testének része, és hogy az általad említett 12 hetes életkorban működő szervei vannak.

Ettől függetlenül lehetsz még természetesen feminista, sőt váljék is egészségedre, sőt, gondolhatod azt is, hogy a saját szemednek sem hiszel, ill., hogy a tudomány téved, mégsem változtathatod meg a valóságot.

Talán egy hangyabokányival szimpatikusabb álláspont lenne, ha azt mondanád:"Én, a harcos feminista, ragaszkodom ahhoz a jogomhoz, hogy a bennem, a méhemben fejlődő saját, élő gyermekemet minden különösebb indok, és bármely 40-es férfi beleszólása nélkül elevenen feldaraboltathassam és a méhemből kiszippantathassam". Ez tárgyilagos és polgárjogilag is tényszerű lenne. Hogy morálisan milyen, azt pedig mindenki hadd döntse el maga...

Az abortuszpárti megnyilvánulás egyenlő a feminizmussal?

Na, ezen jót mulattam. Semmi köze a kettőnek egymáshoz! A feminizmus nem ott kezdődik, hogy neked jogod van saját döntés alapján, legálisan műtőasztalra feküdni. Ez már csak következmény maximum. Amúgy én mindig azt mondtam, hogy aki támogatandónak találja az abortuszt és jön ezzel a "feminista vagyok" kijelentéssel, csak saját magát igyekszik igazolni és valójában a szíve mélyén mélységesen elítéli, de kell egy ideológiai kapocs közte és a külvilág között, ahova ugye integrálódni kell, mert különvéleménnyel lenni túl rizikós.

A feminizmus abban jócskán kimerült, hogy kaptál választójogot (ugyebár jópár évtizeddel egy elképzelhetetlen lett volna), karriert építhetsz és nem csak egy melegítőkonyhában, asszonyok között, hanem magas beosztásban férfi kollégák gyűrűjében is. Folytatódott azzal az egész, hogy jogodban áll párt választani, nem a szülő mondja meg, hogy kihez leszel szíves feleségül menni, valamint jogodban áll válást kezdeményezni és a bíróság előtt egyenlően ítélnek meg a férjeddel.

Az nem feminizmus, hogy feszülő mellekkel kiállsz és hadoválsz az abortuszról, meg a nőknek ezzel kapcsolatos alanyi jogairól. Manapság, amikor ezer és egy féle védekezi módozat van, amikor lényegében mint egyenjogú, felelős, felnőtt nő dönthetsz a saját életedről, így arról is, hogy kivel, mikor és miért bújsz ágyba, ott nincs helye az abortusz ilyen fokú pártolásának. Ezzel nem mondom azt, hogy minden esetben elítélendő, hiszen a körülmények vizsgálata mindig, minden esetben rendkívül fontos, viszont az is kimutatott tény, hogy az abortuszoknak csak elenyésző része az, ami olyan körülmény kapcsán jött létre, ami maximálisan indokolja a terhesség megszakítását (pl. erőszakból fogant, vagy súlyosan beteg gyermek).

Mindenki azzal jön, hogy ez a 21. század, miért ne tehetném meg, hiszen jogomban áll, szabadság van. Azzal nincs tisztában a kérdező, hogy a szabadság nem abszolút jellegű, mert azt már anarchiának hívják. A szabadság csak addig terjedhet, amíg azzal nem korlátozod más ember szabadságát. És itt a más ember nem a magzat, hiszen sajnos még nem fejlődött odáig a jog, hogy a magzatot jogalanynak tekintse. A "más ember" szókapcsolat itt pontosan azokra vonatkozik, akik igenis a végletekig abortuszellensek. A kérdésed eleve arra irányul, hogy a másik ember szabad gondolkozását és véleményformálását ilyen, vagy olyan módon elítéld, azaz gátold. A veled egyetértők véleménynyilvánítását pedig tovább generáld, ezzel is egy velős konfliktust kialakítva.

Nincs abszolút igazság a kérdésben, vagyis van, de erről itt most nem szól a fáma...

Ha lelomboz, sajnálom, de én például teljesen higgadtan, nyugodtan és kimérten korrigáltam a hamis állításaidat. Sőt, olykor csak szánakozva legyintettem. Hadd mondja csak!

A tények, tudod, makacs dolgok, amikkel te vitatkozol, kérdező. És minél több lényegi, az abortuszt általad elvileg is, meg morálisan is megalapozottnak vélt bejegyzést írsz, annál többen és jobban fognak nevetni. Nem dühöngeni, hanem szánakozva és legyintgetve nevetni.

A helyzet tragikomikus. Komikus, mert az azért minimum röhejes, ha valaki nyilvánvaló, kézzelfogható és mindenki által észlelhető tényeket tagad. Tragikus, mert ezenközben - szándékoltan, vagy anélkül - közvetve ártatlan emberi életek kioltásához járulhat hozzá.

A lehető legjobb szándékkal teszem hozzá: ha a világot valóban úgy tekintenéd, ahogy ezt másoktól elvárod, azaz sem nemi, sem faji/vallási, sem anyagi, sem pedig életkorbeli/fejlettségi szintbeli (születés előtti - születés utáni élet) különbséget nem tennél emberek között, hidd el, feminista maszlag nélkül is egyenjogúnak éreznéd magad. Amíg viszont az egyenjogúság nevében életkori alapon diszkriminálsz, nem tudom, mire számítasz válaszként. Egy biztos: a polgárpukkasztás célját nálam nem ér(t)ed el. A nevetségessé válásét viszont okvetlen.