Aki abortuszra megy, az azért valamennyire sajnálja az elvetetni kívánt gyerekét?

Már ne is haragudj, kérdező, de jó nagy baromságot írtál az imént. Mi az, hogy holokauszt? Miért, szerinted a hamvasztás mióta bűn? Évszázadok óta szokás a halottakat elégetni.

Amúgy a témához szólva, a 28-as válaszoló adott igazán korrekt választ, még, ha nem is a kissé bugyuta kérdésre is adta azt. A kérdést azért tartom bugyutának, mert szerintem minden nőt megvisel lelkileg az abortusz, még ha közönyt is mutat. Ez nem sajnálat kérdése. Illetve az a nő, aki úgy dönt, hogy elvetet egy gyermeket, nem a gyereket sajnálja, hanem inkább saját magát, vagy az eldobott anyaságát. Olvastam itt mindenféle indokot, hogy miért dönt így valaki, és ezek az érvek - kivéve szegény asszonyt, akit a mészáros orvos "kezelt" - saját életünk lehetetlenségét indokolják gyerekkel, vagy még több gyerekkel. Ugyanakkor van más indok is, pl a genetikailag hibás gyerek (pl down-kór). Na most akkor lehet megbotránkozni, és ezer mínuszt adni, de szerintem meg az ilyen gyereket tudatosan megszülni bűn. Tudatosan világra hozni valakit, aki egész életében kirekesztettnek, fogyatékosnak éli a világát, korlátok között, esélyt sem kapva a normális életre. És akkor nem kell sajnálni a gyereket... mondjuk egy életen át.

43/ Ebben igazad, sajnos nem csak a gyűlölet ébredhet benned, hanem annak a vére is életre kell, aki megerőszakolt-- az öröklésre pedig mindig gondolni kell.

Ami pedig a beteg magzatokat illeti-- nagyon fontos a terhesség alatt a többszöri ellenőrzés! Sajnos még mindig születnek hiányos végtaggal,v. beteg, és bizony még torzó születése is előfordul-- pedig már van mindenféle vizsgálati v. ellenőrzési lehetőség.Inkább két orvos is lásson mint egy de nem lelkiismeretes eléggé vagy figyelmetlen. Egy magzat az mindig mocorog-- a legkisebb nem oda illő csíkot darabkát vagy annak hiányát észre kell venni és újra meg újra ellenőrizni az ultrahanggal.

Menni- menni kell gyakrabban, mint ahogy az orvos mondja.

Sajnos mindig előfordulhat hogy egy orvos nem elég lelkiismeretes vagy pofára vagy zsebre dolgozik.

Az első gyermekemet amikor szültem 53 éve, orvost fogadtam, mert annyira féltem a szüléstől-- de az első férjem és az apja a félre spórolgatott eldugott pénzemet-- elitták. Én a buta 18 éves szinte gyerek szülés előtt bevallottam az orvosnak-- nincs már meg a pénzem. ez volt szerdán-- szombatig kínzott a szüléssel!!!

Nem tudom mit művel de délutánra leállt mindig, reggel pedig valamit beadott és elindult újból a szülés- már le se tudtam szállni az ágyról a szülőszobában-- szombaton pedig kinyomta belőlem a gyereket szószerint-- tönkre tett.

Egy év telt el majdnem amikor találtam a szülész adjunktusnőt, aki tanácsára rosszullétet mímeltem az utcán, borravalót adtam a mentősnek és ők bevittek a klinikára az adjunktusnőhöz-- mert nem oda tartoztam különben lakhely szerint.Csodálatosan rendbe hoztak, de több szülést nem ajánlott, de ha még is, akkor csak jöjjek megint el és keressem meg--- egy megveszekedett huncut fillért se fogadott el!!Akkor tudtam meg, hogy micsoda kárt okozott nálam az az első szemét láda a csepeli kórházban.

Aztán történt miután elváltam és megismertem a második férjemet és kezdtük alulról az életet és sajnos akkor vesztettem el a jelenlegi férjem kisfiát... ott viszont már (48 éve) kibuktam, elegem volt a lelkiismeretlenekből.Nem volt szerencséje velem, mert az első férjem miatt, aki egy részeg vadállat volt, azért is hagytuk ott a kis fiammal, szóval mellette megtanultam nagyon verekedni, hogy megvédjem a picit és önmagam.

Tudjátok én két csodálatos gyereket nevelek a férjemmel lassan 10 éve. A két unokámat fiuk.

a második házasságom alatt elvesztettem a kisfiunkat mint meséltem. Mivel a férjem láttam szomorú ismét úgy maradtam és lett a nagyon szép kislányunk-- DE csak később derült ki, hogy az apósom és az ő őse is diszlexiás volt-- a férjem nem örökölte-- de a kislányunk igen. Annak idején nem ismerték ezt a hibát-- így az iskola kezdéstől kezdve az én cserfes mindig dumáló eleven gyerekemből fél év se telt el!! ez alatt egyre jobban dadogni kezdett, félénk, visszahúzódó lett.

Egy nap aztán bevallotta, hogy utál iskolába járni --verték a fejét vonalzóval, ha mást olvasott, ha végképp nem sikerült, kilökték a tanteremből.

az iskolába bementem és számon kértem őket az igazgató még meg is védte a tanítónőt, mondván őt is igy tanították-- felforrt az agyam és az íróasztalával együtt nekitoltam, szorítottam a falnak-- még egy szó és a vonalzó helyett a széket verem a fejedre"!

Kivettem a gyereket és másik iskolába vittem. De a soha nem tudtam azt a kisebbségi érzést kinevelni belőle az t a félelmet és szorongást hogy Ő MÁS.

Bár megtanítottam ÉN írni olvasni, de mivel a legsúlyosabb diszlexes többet nem lehetett segíteni rajta a kisebbségi érzések megmaradtak-- ami begyűrűzik a magán életébe is sajnos-- bárki verheti, bárki megalázhatja, szóval nem sikerült az élete depressziót kapott amikor a második gyermekkel egyedül maradt.

Pedig csodálatos anya és nagyon szorgalmas asszony volt

3-8 évesek voltak a kis fiuk, amikor idehozta őket, hogy vigyázzak rájuk, majd jön---- azóta is jön...félévben egyszer ha..

Most érettségizett a nagyobbik fantasztikus esze és szorgalma van és most lesz VII. a kisebbik, csodálatosan zongorázik és állandóan házakat, kerteket lakásokat tervez.

S tudjátok az a különös hogy a lányom csodálatos anya volt és nagyon akarta a gyerekeket-- én pedig mindig azt mondtam NE NE vetesd el!!! mert nem élsz a gyerekeknek megfelelő családi életet, nem jó a kapcsolatod... mi lesz ezekkel a gyerekekkel?

S lám van két csodálatos fiam vénségemre.

Az első saját fiam, teljesen az apja lett, pedig nem ő nevelte-- igaz nem lett alkoholista,nem ver senkit agyon részegen, egyetemet végzett kettőt is-- másodszor orvosit és abban is dolgozik kint külföldön-- de lenézi a szegényebb embereket-- nála az ember csak a sok pénznél a nagy vagyonnál és az egyetemi végzettségnél kezdődik.

Egyszer amikor még itthon, egyetemista volt, kikezdett egy idősebb nővel a vonaton, csak azért, hogy pénz nyúlhasson" le tőle.A fiam nem tudta- de Ez a nő egy volt munkatársam volt amikor még, könyvelő voltam.

S a fiam szinte lenézett, lesajnálva, hogy sajnos az én anyám CSAK egy ápolónő, nem igen tud még támogatni se...-- nem úgy mit Te kedves aki szép is vagy intelligens, tanult is stb stb

Akkor már csodálatos 4 szoba hallos házunk, kocsink volt, rendszeresen minden hónapban bőven kapott mindenre pénzt, csak tanuljon....

Úgy hogy a volt kolléganőm, jól lehordta amikor rájött kinek is a fia!

Közben én azért mentem de munka mellett ismét tanulni és klinikára dolgozni s lettem ált.és intenzív nővér... mert ismerni,tudni akartam mindent az emberi testről, egészségről, születésről és halálról.

szóval ilyen a genetika-- van két csodálatos unokánk és jobban hasonlítanak ránk, mint a saját gyerekeink.

Hiába vettem zongorát annak idején a gyerekeimnek, hogy zenét is tanuljanak- egyiket se érdekelte- az unokám pedig csodálatosan játszik.. érzelemmel- nivó díjas

szóval soha nem tudja az ember mi lenne a jobb- ez az igazság-- várakozni?- amíg mindene meg lesz az embernek és aztán a gyerek? vagy gondokra szülni és talán ha a szívedet, erődet kiteszed, akkor se biztos hogy őszinte szeretetet fogsz visszakapni a gyermekedtől-- mert a DNS-őrökség kitől, mit, és milyenné lesz... nem tudni előre sajnos...

Még valamit-- A mai nehéz és bizonytalan helyzetben a nagyon magas albérleti díjak mellett, szóval csak amikor már tényleg muszáj akkor lenne helyes gyermeket vállalni. De nagyon fontos, hogy vigyázzatok a ne maradjatok teherbe.

Annyi lehetőség van már a ti korosztályotoknak védekezésnek, először gondolkodni és majd utána jöhet a szex. Mert ugye nem minden férfi képes vigyázni, vagy "nem is igen akarnak a gúnárfajzatok"!

Szóval vigyázzatok olyan korán, nagyon korán mindene meg van... egyszerűen elmesélhetetlen.. amikor végig asszisztáltam először ! egy abortuszt és megláttam a majd nem három hónapos magzatot, azt a parányi emberkét... a szívem szakadt meg szinte...

aztán a küretnek az is a veszélye, hogy esetleg soha többé nem is lehet, gyermeke valakinek!!

Kedves kérdező!

Azt írod a holokausztra: Vagyis olyan ember testének az elégetését, aki áldozattá lett, azaz nem természetes halállal halt meg, hanem megölték, vagy ha úgy jobban tetszik: kiirtották.

Kicsit furcsa nekem a magyarázat, hisz háborúk után a holtakat éppúgy elégették, mint pl. a pestisjárvány halottait. Én ebben kizárólag egészségügyi kérdést látok, és jelentéktelenebb az, hogy a halál milyen körülmények között állt be. Te az égetést, magát hívod holokausztnak, nem pedig az élet elvételének körülményeit. Ezért mondtam, hogy ez butaság. Az abortuszról való döntést bizonyos szélsőséges nézetek alapján lehet a fenti logikai érvek alapján akárminek, még holokausztnak is hívni, de a tetem megsemmisítésének bármely módja nem lényeges. De nagyon elterelődtünk, ez a kérdés szempontjából már vakvágány.

Kedves Kérdező!

Tapasztalataim alapján, igen. Még ha akkor nem is látja.

A Kiáltás az Életért Egyesületnél dolgozom, és nagyon sokan jönnek hozzánk un. abortusz utáni szindrómával, aminek a tünetei depresszió, öngyilkossági gondolatok, álmatlanság, stb.

Ők el szokták mesélni, hogy amikor elmentek az abortuszra, úgy gondolták, hogy az a helyes döntés, és nem sajnálták a babát, örültek, hogy túl vannak rajta. Utána akár még azt is érezték, hogy egy nagy kő esett le a szívükről, megoldották a "problémát", és most szabadok.

De utána 1-2 nappal, hónappal, évvel, vagy akár évtizeddel rájuk szakadt ennek a súlya, és nagyon nehezen tudják elviselni, megszakad a szívük.

Persze van, aki sose bánja meg, és olyan is van, aki már az elején sajnálja, hogy elveteti.

Én 3 nappal ezelőtt estém túl rajta, mikor jöttem a CSVSZ-től hazafelé láttam egy galambot a templom előtt és sírva fakadtam..Mikor mentem a műtét napjára reggel 6-tól du 2-ig zokogtam.El is ájultam még a műtét előtt.Itthon is végig sírtam most 1 napja lábadozom ebből, de minden este rémálmaim vannak és úgy kelek, hogy szakad rólam a víz.

Igen, megterheli Őket/Minket,de sajnos van olyan, mikor ez az egyetlen választásod van...