A lyukas gumi miatt keletkezett terhesség megszakításában miért nem egyenjogú az erről hozható döntés?

Szerintem az "alkudozás" az élet rendje. Nincs olyan, hogy mindig mindenben egyetértünk, de ha van, akkor meg unalmas az élet. :D Én pl. kifejezetten élvezem ezt a csevegést, még ha nem is feltétlenül egyezik a véleményünk. Bár itt megjegyzem: Szerintem, nagyjából igen, csak más stílussal és más irányból közelítjük a témát.

A direkt megvezetés témáját ejtsük, erről kifejtettem a véleményemet. Egyetértünk. Ilyet senki ne tegyen senkivel. Ha mégis, akkor pedig vigye el a balhét. Egyértelmű.

Te már egy következő lépcsőről beszélsz, én meg a kezdetekről. A fogamzásgátlás kérdése ugyanolyan kétoldalú döntés. Ugyanúgy, ahogy a gumi lecsúszhat, vagy szakadhat, mert bénázol, az is abszolút emberi hiba tényező, hogy elfelejt bevenni valaki egy-egy szemet, vagy éppen elfelejt utána olvasni, hogy adott gyógyszer mellett, amit éppen időszakosan szed valamire, javallott kiegészítő védekezési forma. Node ha a "szaporodás" olyan tudatos döntés következménye, akkor miért nem elvárható és tisztázható, hogy fogamzásgátló mellett mondjuk megszakítással is védekezünk, biztos, ami biztos? Te megtetted a magad részét, én is megtettem a magam részét.(Most mondtam valamit, nyilván kismillió változat lehet.) Egyetlen embert próbálsz felelőssé tenni (a nőt), holott még mindig az a helyzet, hogy a szex és a védekezés is két ember tudatos döntése kéne hogy legyen a maga felelősségteljes tudatában. Az nem működik, hogy "okézsoké, max terhes leszel, oszt mész abortuszra, sebaj. De szedjed csak a gyógyszert kisanyám, mert én ugyan gumit biztos nem húzok, meg az alap, hogy benned megyek el..." Ha ismert a "baj", akkor pedig még mindig ottvan az esemény utáni lehetősége. Az alap probléma részemről az, hogy a fogantatás 50-50 mindkettőtökön múlik. Ha ezt megelőzöd, nincs miről beszélni.

Innentől kezdve az abortusz az már nem. Erre mondtam én azt, hogyha egyik fél sem enged, akkor lehet emelt fővel távozni és persze lehet arra is törekedni, hogy tönkretegyük egymást lelkileg, meg lerángassuk a gatyát egymásról anyagilag. Ha te utóbbival kezded, akkor én ezzel is fogom folytatni és ez biztosan így van oda-vissza.

Fel lehet fogni az ellenérdekeltséget. Azt nem lehet felfogni, hogy a férfi miért nem megy biztosra, ha szexről van szó és nem akar gyereket és utána miért mutogat, ha mégis az lesz belőle. Te is felelős vagy, ha tetszik, ha nem.

Egyébként az a legnagyobb probléma, hogy az emberek az elején nem tisztázzák az elvárásokat. Bármilyen bicskanyitogató is az óvszerellenes abortuszpárti válaszoló stílusa, ha ezt az elvrendszerét tisztázta a párjával, aki ezek tudatában hajlandó szexelni vele, akkor ez a kettejük tudatos döntése és ez teljesen korrekt.

Én ennek pont az ellenéte vagyok, mivel lehetséges, hogy nehezebben eshetek teherbe, mint mások, cserébe gyereket egyszer mindenképp akarok, ezért közöltem a párommal az elején, hogy ha besikerül, akkor marad a gyerek, mert nem vállalom, hogy egy abortusz tovább csökkentse a gyerekvállalási esélyeimet. Párom ennek a felelősségnek a tudatában van velem.

Szerintem ez lenne a lényeg, hogy a felek tisztázzák előre az álláspontjukat és ennek tudatában válasszanak biztonságosabb vagy kevésbé biztonságos védekezési módokat, vagy akár magát a párt is.

#41, a csevegést én is élvezem:) Az meg nyilvánvaló, hogy a szex mindekor közös döntés, nyilván annak a körülményei is. Ha valamelyik félnek valami nem felel meg, abból ugye nem lesz szex, vagy ha mégis, az ugye már az erőszak témaköre...

Persze sokminden alap-habitus kérdése... ha engem személyesen ismernél, gyakran látnád, amint örjöngve gyalázom a "biztonság-fétist", például minden alkalommal, amikor egy bankkártyás tranzakciónál belefutok ebbe a "kettős hitelesítés" agybajba. Én általában elutasítom azt, hogy bármiben is a biztonság legyen a fő paraméter, lévén ellentéte a szabadságnak.Hogy úgy fogalmazzak, kettőnk szerint a szabadság-biztonság tengelyen máshol van az optimum. Szerintem a fogamzásgátlás területén az elvárható az egy biztonságosnak mondott módszer, ami a pár mindkét tagjának megfelel, ami efelett van, az már szerintem ronthatja magát a szexet, ilyen módon a szabadság rovására megy.

A másik, ami szerintem nehezen elfogadható, hogy a nőnek mindenképp eggyel több döntési lehetősége van, és csak rajta múlik, hogy ezt elve a férfit bevonva használja-e, vagy kisajátítva gyakorlatilag visszaél vele. Nem véletlen, hogy a jogi abortusz volt az első, amit itt felvetettem (#10, ha jól rémlik) ami kiegyensúlyozná ezt az aránytalanságot, igazságtalanságot - anélkül, hogy ne venné figyelembe a biológiai különbségeket. Persze az ellen meg fel lehet hozni azt, hogy azon a gyerek vesztene... na most erre vannak zsigei válaszaim, meg persze átgondolt is... a zsigeri olyasmi, hogy "pont lex*rom" meg "majd kérje számon az anyján, hogy vállalta be" - tehát ami gyomorból jön,,, az átgondolt meg az, hogy szerintem eleve át kellene alakitani ezt az egész gyermektarha rendszert, mert abszolút elfogadhatatlan, hogy az egyik gyereknek sokszorosa jusson a másikhoz képest, pusztán azért, mert az anyja hatékonyabban golddiggelt... tehát én azt csinálnám a jogi ab bevezetésével párhuzamosan, hogy az állam szedje be az apáktól a jövedelem-arányos tartásdíjat, de utána azt osszák el a jogosult gyerekek számával, és minden gyereknek így pont ugyanannyi járjon. Ettől több pozitív hatást is várnék, például hogy nem az ex pár tagjai közötti helyzetet mérgesítené el folyamatosan a gyermektarhán rugózás, nem a nőnek kellene rohangásznia a neki járó delláért, a magam fajta is szivesebben fizetne hisz nem az élete tönkretevőit kellene finanszíroznia közvetlenül, és az incel-jelenség is érdemben csökkenne, hisz a továbbiakban nem lenne érdeke a nőknek a jobb eltartóképességű férfiak priorizálása... és persze a továbbiakban nem lenne kardinális kérdés az, hogy a gyereknek legyen apa megjelölve, a jogi ab ténye nem vezetne az anyagi ellehetetlenüléshez egyben.

Na, ilyenek...

Ezzel a szabadság - biztonság tengellyel kapcsolatban tetszik a gondolatmeneted. :D Én vagyok egyébként a 42-es és abszolút biztonsági játékosnak mondanám magam. Az viszont nem jó, ha másokra próbálod ezt ráerőltetni. Ha te így szeretnél élni és a párodnak is megfelel (és nem beleerőltetted egy olyan helyzetbe amibe nem kényelmes), akkor tényleg éljetek úgy, ahogy boldogok vagytok.

Viszont attól még a jogi abortusszal az a baj, hogy mondjuk egy tényleg véletlen gumi szakadás esetén, vagy mondjuk a megszakításos "védekezés" esetén a nőnek az abortusz egy komoly és fájdalmas műtét, ami csökkenti a későbbi teherbeesési esélyeit, adott esetben meddővé is teheti. A férfinak viszont csak egy tollvonás és szinte biztos hogy az összes ilyen véletlen az apa kihátrálna, a nő pedig birkózzon meg a következményekkel.

42-vel én is egyetértek. Meg egyébként azzal is, hogy a rendszert meg kellene reformálni.

A védekezés formája mindegy. Lehet elzárkózni valami elől teljesen, de azt kommunikáljuk. Ellenben ha rám hárul ennek felelőssége teljes mértékben és hiba csúszik a rendszerbe, nem igazán tartom fairnek a mutogatást. Emberek vagyunk, hibázhatunk és ez becsúszhat bármelyik formában.

Megjegyzem ha egy banki azonosításnál lenne arra lehetőség, hogy pl. a 2-ből csak egyet használsz saját felelősségedre (vagy egyet sem), és emiatt káresemény ér, te pedig a bankra mutogatnál, nagyjából körberöhögnének. Jó példa, a helyzet végülis kb. ugyanaz. :)

A rendszer. Nem vagyok én álszent, pontosan látom, hogy nem normális nők képesek nem normális módon küzdeni pár ezer forintért ahelyett, hogy a saját életüket próbálnák helyes mederbe terelni. Ettől függetlenül látom a másik oldalt is, akik viszont önhibájukon kívül teljesítenek erejükön felül és igenis megérdemelnék, hogy apuka legalább anyagilag odalépjen melléjük. Vagyis a nem normális férfiak küzdenek nem normális formában pár ezer forintért. Az első válaszaid alapján a stílus miatt nekem az jött le, hogy te ez a kategória vagy.

Én a fizetésarányos tartásdíjjal sem feltétlenül értek egyet, meg azzal sem, hogyha már így van, akkor ez anyuka számláján landol egy az egyben. A kutyát nem érdekli utána, hogy egyébként a tartó fél ezt a pénzt a gyerekre költi-e, vagy inkább a saját jólétére... Miért nem?

Node visszakanyarodhatunk megint az alap véleményemre, hogy igenis az, hogy az én testemben mi történik, lehessen az én döntésem. Ezt ne írhassa felül egy másik személy. Ellenben a jogi hátteret lehetne finomítani, hogy kifacsarni se lehessen cserébe alanyi jogon a biológiai apákat.

#45, szerintem ilyen dolgot nem igazán lehet, a másikra eröltetni, ha neki nem felel meg amit én gondolok, abból nem lesz kapcsolat, nem lesz szex, és kész. Azért egy közös megegyezésen alapuló szexuális kapcsolatra elmondható az, hogy MINDKETTEN egyetértettek annak körülményeivel, tehát a védekezés módjával is. Nézd, én is láttam jó pár abortuszt, szerintem ez a téma túl van dramatizálva... jó, nyilván egy kisműtéti beavatkozás, nem örömforrás. De már bocs, amikor nekem mondjuk több foggyökeret szedtek ki egyszerre, ráadásul ébren, helyi érzéstelenítéssel, az egy sokkal nagyobb kínlódás volt, 2 napig lázas is voltam, marokszám zabáltam a fájdalomcsillapítót, azt mégse hibáztattam senkit, mégse vertem a mellem, hogy mekkora áldozatot hoztam, és még pszichológust se követeltem magamnak. Szerintem ott kezdődik az egész, hogy a művi abortusz témát meg kellene végre szabadítani a hihetetlenül kártékony "erkölcsi" sallangtól, és a maga tényleges helyén kezelni, a fizikai valójában. Szerintem ezt a témát IS sokkal jobban kezelte a társadalom az 1970-es években, mint manapság...

#46"Megjegyzem ha egy banki azonosításnál lenne arra lehetőség, hogy pl. a 2-ből csak egyet használsz saját felelősségedre (vagy egyet sem), és emiatt káresemény ér, te pedig a bankra mutogatnál, nagyjából körberöhögnének. Jó példa, a helyzet végülis kb. ugyanaz. :)" - ez teljesen természetes... viszont ugye a példában az ember párja nem a bank, hanem a számla társtulajdonosa. A Bank az ugye defaultban az ellenség, nem kell szeretni, nem kell szolidárisnak lenni vele... teljesen legitimen utálhatom, megvethetem, ignorálhatom az érdekeit. Ez oda kanyarodik vissza, amikor azt írtam, hogy "- tudod, ez addig lenne igaz, amíg létezik az a párkapcsolat... de véleményem szerint a nő azzal, hogy az embriót a párja elé helyezte, elkövette a világ legundorítóbb megcsalását, és felrúgta azt." Tudod, szerintem pusztán az a különbség egy az ember elé helyezett hús-vér szerető, meg egy az ember elé helyezett embrió közt, hogy a hús-vér szeretővel szemben sokkal jobbak az ember esélyei, hogy senki sem várja el, hogy szeresse a szeretőt, sem azt, hogy legyen tekintettel rá, azt meg pláne nem, hogy tartsa is el. Valamint ezredannyi kárt sem okoz az embernek, mint az embrió, ami képes feldúlni az egész életét, átírni a jövőre vonatkozó terveit, elvenni az élete értelmét. Tehát akárhogy is nézem, a nő, ha az embriót választja, azzal ellenségnek definiálja önmagát, felveszi a példában a "bank" szerepét... onnantól kezdve már nem társ a küzdelemben, hanem az, akivel szemben meg kell küzdeni...