A lyukas gumi miatt keletkezett terhesség megszakításában miért nem egyenjogú az erről hozható döntés?

25# Hát büszke lehetsz magadra, hogy valahol egy gyerek nem elég, hogy apa nélkül nő fel még azt a pár ezer forintot is sajnálod tőle.

Te nem az anyával b*szol ki, hanem a gyerekeddel, de mindegy. Ezt ugye kár is firtatni.

Azért majd jusson eszedbe a halál küszöbén, hogy bár lehetne, nincs senkid! A férjem így nőtt fel apa nélkül (bár őt apuka is akarta, úgy egészen 1,5 éves koráig). Kellemetlen, amikor 75 és a halál között próbálod felkeresni a 35+ éve nem látott fiadat, mert akkor jössz rá, hogy egy barom voltál. Soha egy kiflicsücsköt nem adott a gyerekének, se egy jó szót, azt sem tudták egymásról hogy néz ki a másik. Nyilván a férjem ezekután felé sem böfögött életében, amikor meghalt mégis tisztességesen eltemettette egyetlen örökösként úgy, hogy nem volt mit örökölni, vagyis tudta, hogy azt a párszázezer forintot sosem fogja viszont látni. És képzeld. Még így ismeretlenül 35+ évesen is megviselte az egész apjával kapcsolatos hercehurca, maga a helyzet, hogy neki ezt a sorsot dobta a gép.

Kívánom, hogy jobb belátásra térj. Az a gyerek nem tehet arról, hogy idióta az apja, aki képtelen védekezni, de aztán elvárásai lennének. És arról sem tehet, hogy az anyja úgy döntött, ahogy.

Az meg hogy te elérted, hogy egy fillért ne kelljen fizetned nem feltétlenül a te érdemed. Gondolom olyan anyagi sz*rban hagytad anyukát, hogy képtelen volt megfizetni egy jó ügyvédet. Ne aggódj, ha velem csináltad volna ezt, már a gatyádat lepereltem volna! Már csak azért is, mert görényként viselkedsz. Nem azért, mert rászorulok az alamizsnádra. :D

#32, szerencséer nem vagyok rászorulva az általad "normális nő"-ként aposztrofált borzalmas teremtményekre. Én is tanultam a múltból, és ma már bottal sem piszkálnék meg olyan nőt, akinek előbbre való a méhe tartalma a párkapcsolatánál. Számomra ez jelenti az erkölcsi NULLA-t, azok, akiket a gyerekmentesen "momzilla"-ként aposztrofálnak. Az meg nálam kifejezetten előny, ha az illető mentes a "rendpárti, konzervatív" gondolkodástól, mindenféle valláserkölcstől, és nem "anyatípusú". Na a párom pont ilyen... neki is az a véleménye, hogy az embernek a párja a legfontosabb, kölcsönös módon. A rohadt gumióvszeredet meg ugyanúgy rühelli, mint én magam... épp a multkor említette, hogy még életében nem volt a kezében olyan... az inttellektusáról meg annyit, hogy most csinálja a 3. diplomáját...

#33 "Azért majd jusson eszedbe a halál küszöbén, hogy bár lehetne, nincs senkid! " - kár, kár, kár... "hess madár!" a statisztika szerint a párom vagy jó 25 évvel túl fog élni engem... tudod, akármennyire is feldolgozhatatlan "anyatípusúéknak" az ember legfontosabb kapcsolata a párja, ugyanis ő az egyetlen, akit szabad akaratából választ... szemben a szülőkkel, gyerekekkel, akiket a sors dob, olyannak, amilyenek... szóval a sokak által fetisizált "vérség" szerintem inkább valamiféle elmebaj.

Szóval lehetőleg a párom legyen mellettem az utolsó óráimban, és Ő temettessen el engem.

Az említett nőknek meg tellett volna ilyen-olyan ügyvédre, de mindenki tudta a környezetükből, hogy ők eröltették rá a gyereket a párjukra, szóval volt bennük annyi TISZTESSÉG, GERINC hogy ne is kapálódzzanak túlzottan. (olyannak, ahol a férfi is szabad akaratából döntött a gyerek mellett, én sem segítettem volna megúszni a gyermektarhát)

Olyan szépen megfogalmazod mindig, hogy nem szabad akaratodból döntöttél a gyerek mellett, hogy már-már meg is hatódom, de őszintén. A szent lélektől fogantatott az a gyerek? Ha már a párkapcsolatomat helyezem mindenek elé, akkor egy ilyen helyzetet, amiért KETTEN VAGYUNK FELELŐSEK is meg kéne tudni oldani EGYÜTT. Nemde? Mivel rosszabb ő, amiért önző módon megtartotta a gyereket az elfogadásod nélkül? És mivel lettél volna te egy fikarcnyit is jobb, ha a te akarod érvényesül önző módon és elveteti? Elvek, és nézőpont, ugye?

Még mindig az a kérdésem, hogy hol volt a TISZTESSÉG és a GERINC, amikor arról kellett dönteni, hogy hogyan védekeztek a nem kívánt terhesség ellen? :)

Kívánom, hogy legyen melletted a párod életed végéig. (Jut eszembe. Ez vele szemben nem önző hozzáállás, ha már "a párom mindenek felett"? Őt ki fogja eltemettetni? :)) A statisztika, csak statisztika. Aztán lehet, hogy te temeted el őt 3 éve múlva. Ez az, amit nem tudsz kiszámolni. Sem gyerekkel, sem vele.

Én már leírtam itt a véleményem, hogy a jogi hátteret lehetne finomítani és ezt tartom is. De ilyen megnyilvánulás mellett továbbra is azt mondom, hogy tennék magasról arra, hogy szerinted gerinc vagy sem, azt a gyereket 50-50%-ban csináltuk, vállald érte a felelősséget! Ismétlem, mindezt úgy, hogy én nem hiszek abban, hogy rá kell erőltetni egy gyereket az apjára, tehát egyrészt én nem kerülnék ilyen szituba. Másrészt ha valamilyen oknál fogva mégis, akkor nem tartanék igényt egy ilyen apára. De ugye a stílus az én zsebemben is nyitogatja a bicskát és ilyen megnyilvánulások mellett neked is mennék bizony keményen, mégha az nem is feltétlenül egyezik az elveimmel. Csak azért is. Ha te így, én is így. Ilyen ez a karma. :) Szerencsésen megúsztad! :)

"Ha már a párkapcsolatomat helyezem mindenek elé, akkor egy ilyen helyzetet, amiért KETTEN VAGYUNK FELELŐSEK is meg kéne tudni oldani EGYÜTT." - tudod, ez addig lenne igaz, amíg létezik az a párkapcsolat... de véleményem szerint a nő azzal, hogy az embriót a párja elé helyezte, elkövette a világ legundorítóbb megcsalását, és felrúgta azt. Szóval ennek - már bocsi, de - NINCS, NEM LÉTEZIK közös megoldása. Itt egy kérdés marad, hogy a felek le tudják-e zárni tisztességesen, vagy nem.

" (Jut eszembe. Ez vele szemben nem önző hozzáállás, ha már "a párom mindenek felett"? Őt ki fogja eltemettetni? :))" - na igen, ez végre egy tényleg valós, nehéz kérdés." - bár kikerülhetetlen, hogy egy párból valaki a második legyen... sajnos. Talán azért szerencsés, ha nagyobb a korkülönbség, mert így még van esélye az illetőnek találni valakit az utolsó éveire...

"De ilyen megnyilvánulás mellett továbbra is azt mondom, hogy tennék magasról arra, hogy szerinted gerinc vagy sem, azt a gyereket 50-50%-ban csináltuk, vállald érte a felelősséget! " - na látod, ezért tartom én az anyai ösztönt a világ legnegatívabb dolgának... mert a nő ilyenkor mindent a gyereke érdekeinek rendelne alá... úgyhogy nálam minden tett megítélésénél VASTAGON SÚLYOSBÍTÓ körülmény, ha "csak a gyereke érdekében" tette, amit tett. És szerintem az ember csak azért tartozik felelősséggel, amit előzőleg szabad akaratából vállalt.

"És szerintem az ember csak azért tartozik felelősséggel, amit előzőleg szabad akaratából vállalt." - Természetesen a nemi erőszak nem tartozik ebbe a kategóriába. Azonban az hogy szexelsz és ezt gumi nélkül teszed az a te szabad akaratod, onnantól vállald a felelősséget a gyerekért is.

Hozzátéve, hogy abban az esetben, ha a nő azt állítja, hogy fogamzásgátlót szed, de azzal "trükközik", hogy mégsem, akkor valóban nem erkölcsös a férfitől bármit elvárni.

"Azonban az hogy szexelsz és ezt gumi nélkül teszed az a te szabad akaratod, onnantól vállald a felelősséget a gyerekért is." - ismerem ezt a - NaNe ihletettségű - szemléletet, és finoman szólva abszolút nem értek vele egyet. (viszont kellemes emlékeim egyike, hogy a párommal kórusban hogy kergettünk őrületbe egy ilyen óvszer-lobbista NaNe aktivistát. Bár egy kétségelenül biztos, hogy nálam a biztonsága 100%-os, szex hiányában biztos nem fog teherbe esni az a nő, aki ehhez a védekezési módhoz ragaszkodna...)

A fogamzásgátlónál meg nincs éles határ, hogy a fenébe bizonyítod be, hogy valaki direkt hagyta ki, vagy elfelejtette, vagy nem is hagyta ki, csak peche volt???

Szóval az én mércém sokkal egzaktabb: a gyerekvállalás nem a biológiai véletlen megtermékenyülés, hanem szabad döntés következménye. Megy döntést közösen kell meghozni, lévén mindkét fél életében jelentős változásokat hozhat. Innentől, aki egy személyben döntött, az egy személyben is felelős a következményeiért.

Az meg tényleg őszintén érdekelne, hogy egy nő milyen alapon várná el a pozitív hozzáállást pont attól, akinek életében éppen valószínűleg a legnagyobb kárt okozza, mind lelki, mind anyagi síkon??? Miért gondolja bárki azt, hogy relevánsabb kérdés az abortusz és a nő lelke, mint a nem kívánt gyerek és a férfi lelke? Egyáltalán honnan jön az a tévképzet, hogy egy egyszeri esemény, ami a következő órában már a feldolgozás felé halad kártékonyabb lehet, mint egy minimum(!) 18 éves neverending-sztori naponta újabb és újabb sérelmekkel adott esetben... pláne, ha a férfi van olyan szerencsétlen balek, hogy elfogaja az ilyen #33-as féle gondolatmeneteket... amikből alig lóg ám ki a lópata, hogy egyáltalán nem a férfi, hanem megint csak a gyerek érdekét szolgálná. MIért nem lehet azt felfogni, hogy ilyen szituban a férfi meg a gyerek ellenérdekelt felek???

Na, ezekre tényleg érdekelne a válasz...

37# Ácsi! Sehol nem írtam, hogy anyai ösztönből tenném. Nevezzük inkább önvédelemnek, amiért nem korrekt kijelentésekkel, megalázó beszólásokkal illetsz egy olyan helyzetben, amit ketten hoztunk létre.

A gyerekem érdeke az, hogy nyugodt körülmények között, anyagi biztonságban nevelkedjen fel. Ehhez nekem nem hiányzik egy apa, akire rá kell erőltetni a gyerekét. Szerencsére. Képes vagyok megteremteni egyedül számára mindkettőt.

Ha a párom mindenek felett, akkor létezik közös megoldás. Valaki enged. Ezt hívják kompromisszumnak. És ha igazán tisztelem és szeretem a páromat, akkor ez nem jelenthet gondot, bármelyik fél is jut erre az elhatározásra. :) Részemről ez jelenti a párom igazi tiszteletét, elfogadását és a legőszintébb mély kapcsolatot. Ha én A-t mondok, ő Z-t, akkor nem kikiáltjuk, hogy ez egy megoldhatatlan szituáció, hanem keresünk olyan köztes lehetőséget, ami mindkettőnk számára elfogadható. Ehhez hozzá tartozik ebben az esetben, hogy valaki alakít az elvein, hiszen nyilván olyan nincs, hogy "félig tartom meg a gyereket".

Az, hogy én kiperelném belőled a "felelősségtudatot", az részemről nem anyai ösztön, hanem az, hogy kiállok magamért és az elveimért. Nem kevésbé köszönhető neked az, hogy gyerekünk fogant, mint nekem. Innentől kezdve engem ne nevezzél gerinctelennek és tisztességtelennek akár megmarad az a magzat, akár nem. Ha mégis el kell ezt a viselkedést szenvednem tőled, akkor viseld el te is, hogy nem fogom behunyt szemmel tűrni, hogy porig alázz! Erre mondtam, hogy ha te így, akkor én is. Nem kímélnék időt és pénzt arra, hogy a sarkamra álljak és letörjem a szarvaidat.

És megint megismétlem: Mondom mindezt úgy, hogyha te emelt fővel és békében kijelented, hogy sajnos ez így sikerült, nem kívánsz részt venni a gyerek és az én életemben a döntésem miatt a továbbiakban, de bármire szükségem van számíthatok rád, akkor megköszönöm, béke jobbot nyújtok és békésen elválunk. Felnevelem egyedül a gyerekünket, nyugodt a lelkem és soha nem fogok tőled segítséget kérni semmiben, mert tudom, hogy ez a megjegyzésed csak a tisztelet jele volt és mert becsülöm, hogy emberi módon képesek voltunk lerendezni ezt a szituációt.

Nyilván én fenti eseteket nem átverésre (hazudok arról, hogy gyógyszert szedek blabla) értem, mert nyilván a bizalom és a tisztelet már eleve el volt kapálva ilyen esetben. Így megérdemli a nő, hogy megegye, amit kotyvasztott magának, ez egyértelmű.

" Innentől kezdve engem ne nevezzél gerinctelennek és tisztességtelennek akár megmarad az a magzat, akár nem. Ha mégis el kell ezt a viselkedést szenvednem tőled, akkor viseld el te is, hogy nem fogom behunyt szemmel tűrni, hogy porig alázz! Erre mondtam, hogy ha te így, akkor én is. Nem kímélnék időt és pénzt arra, hogy a sarkamra álljak és letörjem a szarvaidat." - ha hiszed, ha nem, én is csak szó szerint (vagy inkább betű szerint) pont így vagyok adott helyzetben a nővel szemben.

"Ha én A-t mondok, ő Z-t, akkor nem kikiáltjuk, hogy ez egy megoldhatatlan szituáció, hanem keresünk olyan köztes lehetőséget, ami mindkettőnk számára elfogadható. Ehhez hozzá tartozik ebben az esetben, hogy valaki alakít az elvein, hiszen nyilván olyan nincs, hogy "félig tartom meg a gyereket"." - az a baj, hogy ebben a témában nincs nagyon ilyen, pont azért, amit a végén írtál. Tapasztalatom szerint a kompromisszumok nem működnek, mert a nő persze mindent megigér - hisz ezzel védi a magzatát - aztán szinte semmit nem tart be belőle. (vagy épp a férfi, aki azt akarja elérni, hogy a nő tartsa meg a gyerekét, habozás nélkül megígéri, hogy majd ő marad vele otthon GYED-en - aztán eszébe sincs betartani) Szóval az EMBER (lényegtelen, hogy melyikről beszélünk), ha belemegy az alkudozásba, csak magát hozza még rosszabb, még kiszolgáltatottabb helyzetbe)