Mit tennétek a helyemben?

"látod, az én párom szerencsére nem ilyen egocentrikus, úgyhogy semmi baja a tablettával." => SM? De, pont abban élsz, a párod a SUB, aki alàd rendeli magát. Igazad van, amíg mindketten élvezitek, hogy ő 23 éve mèrgezi magát érted, addig semmi gond... Látod, mindent ki lehet forgatni, ha akarjuk.

Mièrt emeltem ki.... Mert mondjuk pont nem érdekli, máséval mi lesz, köze sincs hozzá.

A sajátjához lenne, de beleszólása nincs, így ez elèg kellemetlen, de ez van...

A missed ab/vetélés részlegen elő adtad már a monológodat? Hogy mit rinyálnak a felszívódott sejtcsomójuk miatt, ugyanmár...

"SM? De, pont abban élsz, a párod a SUB, aki alàd rendeli magát. Igazad van, amíg mindketten élvezitek, hogy ő 23 éve mèrgezi magát érted, addig semmi gond..." - itt a téveseszme a "mérgezi magát"... egyikünknek sincs köze semmiféle ökofasizmushoz, se feminyomi agybajhoz. Tehát a valóság annyi, hogy védekezik a nem kívánt terhesség ellen a ma legelfogadottabb, legpraktikusabb, legkényelmesebb módon, ami mindkettőnknek megfelel... a NaNe meg terjessze máshol az ocsmány, diszkriminatív, fasisztoid lepráját... (volt egy vitánk egy elmeroggyant aktivistájukkal - ráadásul férfi - valami fesztiválon... tisztesség ne essék harsányan kiröhögtük...)

"A missed ab/vetélés részlegen elő adtad már a monológodat? Hogy mit rinyálnak a felszívódott sejtcsomójuk miatt, ugyanmár..." - ördögöd van, dolgoztam szülészeten:) Meg lehet ezt úgy is fogalmazni, hogy ne legyen bántó az érintettek számára, pl "valszeg azért ment el, mert úgyse lett volna egészséges, higyje el, így volt a jobb"...

"Mièrt emeltem ki.... Mert mondjuk pont nem érdekli, máséval mi lesz, köze sincs hozzá. A sajátjához lenne, de beleszólása nincs, így ez elèg kellemetlen, de ez van..." - ez nem magyarázat, hogy mi a különbség a "saját" és a "nem saját" között...

É elhiszem, hogy fontos lenne neki, nade FONTOSABB a PÁRJÁNÁL??? Na ne... Miféle beteges erkölcsiség az, ami egy élő embert alárendelne egy önmagában életképtelen embriónak?

Ha a te logikád szerint élne mindenki, már kipusztult volna az emberiség...

A szülészeten, az orvosok között persze, hogy mindegy, kinek a gyereke, embriója, mind egyforma.

Adott egyénnek (jelzem mégegyszer, aki igényt tartana rá) nem ugyanaz a Mari meg a Béla gyereke, magzata, mint a sajàtja.

"É elhiszem, hogy fontos lenne neki, nade FONTOSABB a PÁRJÁNÁL??? Na ne... Miféle beteges erkölcsiség az, ami egy élő embert alárendelne egy önmagában életképtelen embriónak?" =>

Ott marad benne a tüske, hogy semmibe vették, a feje fölött döntöttek, így nem kíván tovább maradni a kapcsolatban.

Ez is egy hozzáállás, ahogy a tied is, ugyanúgy el lehet fogadni, főleg hogy nem érinti a te életed. Ami érintette, az ellen meg tettél. Ennyi.

"Ha a te logikád szerint élne mindenki, már kipusztult volna az emberiség..." - nagyon nagy kár lett volna érte, mi...:)

"Ez is egy hozzáállás, ahogy a tied is, ugyanúgy el lehet fogadni, főleg hogy nem érinti a te életed. Ami érintette, az ellen meg tettél. Ennyi." - nézd, elfogadni, meg egyetérteni vele az nagy kettő... elfogadni nyilván el lehet, én sem követelem az érintettek lefejezését:) - de ttől még megvan róla a saját véleményem.

"Ami érintette, az ellen meg tettél. Ennyi." - azért ez meg a másik véglet. Én férfiként nyilván a férfiakkal vagyok szolidáris, ezért számomra alapvető, hogy tegyek azért, hogy egyetlen nő se erőszakolhasson férfiakra egyetlen babukát se. Nagy híve vagyok a férfiak jogi abortuszának is, természetesen.

"nagyon nagy kár lett volna érte, mi...:)" => Nem akartam belemenni, mert miközben leírtam, nyilván én is gondoltam, amit, de ez nem ide tartozik, azt hiszem.

"Én férfiként nyilván a férfiakkal vagyok szolidáris, ezért számomra alapvető, hogy tegyek azért, hogy egyetlen nő se erőszakolhasson férfiakra egyetlen babukát se. Nagy híve vagyok a férfiak jogi abortuszának is, természetesen." => Erről is leírtam màr, amit gondolok.

Utólag senki nem tudja bizonyítani, adott pillanatban mi volt az állás. Mi van, ha utólag menet közben gondolja meg magát?

Pl van egy ismerősöm. (Igaz, megkérdőjelezhető minden, amit kiejt a száján, nem véletlen maradt szimplán csak ismerős, pedig.... na mind1, ez megint eltérne.)

Szóval x èvig együtt volt egy nővel. Mellette párhuzamosan ezzel-azzal, az egyiknek gyereket csinált.

Na a körülmények ellenére sajàt bevallása szerint szándékos volt, akarták. (WTF?)

Persze a nőjével együtt maradt közben, de foglalkozott a gyerekkel, meg a következmény mutatja, hogy nem csak a gyerekkel, hanem az anyjával is, mivel elég könnyen besikerült időközben még egy... Akit amúgy ő nem akart, de ha már így alakult... Úgyse él ott, tök mindegy, hogy 1, vagy 2 gyereket néz meg x időközönként... (Pénze nem igen van, kètlem, hogy anyagilag bármi komolyabbat tesz értük, bár nem tudok róla semmit...)

Szóval a jogi abortuszos papírt mikor is íratnád alá?

Mert én úgy gondolom, a kapcsolat kezdetekor, a terhessèg megléte előtt lenne fair, csak hogy tudja ELŐRE a másik is, mire számíthat...

De miért természetesebb szerinted raeroszakolni egy ferfire egy "babukát", mint egy nőre egy abortuszt?

Egyik sem jobba másiknál, csak te teszel úgy.

Aki nem akar abortuszra menni, csak rakenyszeritik, az sem egyszerűbb megoldás, hiba magyarázó, hogy az egyszeri dolog. Nem. A lelkiismerete, hogy megölette a saját gyerekét, pont ugyanúgy elkíséri, mint egy élő gyerek.

És hiába magyarázod, hogy az csak egy sejtcsomó, annak az embernek érzelmileg nem az.

Nem hiszem el, hogy te a szülészeten nem láttál egyetlen egy zokogva elalvó és felébredő abortuszos nőt. Mert én érdekes módon láttam, nem is egyet.

Aki nem akarja a gyereket, annak nem megterhelő lelkileg, van, aki úgy jár abortuszra, mintha a közértben menne, de aki akarta, annak nem csak egy műtét, amit másnapra elfelejt.

Igen is egész életében hordozza a bűntudatot. Nyugodtan megkérdezhetnél erről egy-két pszichológust, egészen biztos van olyan páciensük, aki éppen az abortuszt nem tudta feldolgozni lelkileg.

Attól, hogy te valami gusztustalan kis sejtcsomónak titulálsz egy embriót és rühelled a gyerekeket, attól más még nem így gondolkodik ám. És baromira nem kellene azt gondolod, hogy a te érzéseid a normálisak.

"Szóval a jogi abortuszos papírt mikor is íratnád alá?" - természetesen azonos határidővel, mint a nőkkel a tényleges abortuszos papírt. Így kívánja az egyenjoguság is, aminek nagy híve vagyok.

"Nem hiszem el, hogy te a szülészeten nem láttál egyetlen egy zokogva elalvó és felébredő abortuszos nőt. Mert én érdekes módon láttam, nem is egyet." - ismerem az ezzel kapcsolatos magzatvédő-legendáriumot. Ezzel szemben a valóság annyi, hogy a kisműtétekhez használt ultrarövid hatású barbiturátok (thiopental, brevital, stb) ingerlik a nyálkahártyákat...

"Igen is egész életében hordozza a bűntudatot. Nyugodtan megkérdezhetnél erről egy-két pszichológust, egészen biztos van olyan páciensük, aki éppen az abortuszt nem tudta feldolgozni lelkileg." - na ya, pont erre való a pszichológus... de tudod, ha megszületik a kicsibaba, az abból eredő nyűgöket egyetlen pszichológus sem lesz képes megoldani... pszichológus ide vagy oda, attól még anyuka ott fogja verni magát a gyermektarháért, attól még a nők zöménél hátrányt fog jelenteni a gyerek egy új kapcsolatban... stb, stb. Hát akkor már ezerszer inkább a lelkiismeret és a pszichológus... az legalább TB alapon ingyen van, 5 perccel sem kell többet tennem érte...

" És baromira nem kellene azt gondolod, hogy a te érzéseid a normálisak." - de, teljesen azok:) Nem kötelessége ssenkinek sem lelkesedni az anyaságért és a kicsibabákért...