Megtartsam? Ne tartsam?

#74 ebben most nagyon biztos vagy,de ha a lányod haza allitana azzal a pici életkével aki mellesleg a TE unokád akkor rögtön másképp látnád a dolgokat és már nem a saját önzőséged érdekelne mert az unokádat látva ő lenne a legfontosabb

Lehet h tévedek de akkor ott valami nagy bajok vannak...

Az én anyukám 18 évesen teherbe esett apukámtol védekezés mellett véletlenül...anyukám egy percig nem gondolkodott azon h elvesetessen mert mar akkor szeretett es apukam is mellettünk volt...a nagyszüleim (főleg a nagymamám) mindkepp abortuszra akarták küldeni anyukámat...egyetemet szántak neki es apukam sem tetszett nekik...apukam el is ment velük beszélni de nagymamám halhatatlan volt...addig a percig amíg meg nem látott engem...onnantól minden elmúlt...en lettem a kedvenc es egyben első unokája, hihetetlen jó volt a kapcsolatunk es mikor idősebb es betegesebb lett en lettem a gondozoja es az orvosokhoz is en jártam vele...mikor 2 évvel ezelőtt meghalt hidd el nagyon nagyon nehéz volt feldolgozni...pedig az ő kényelme itt nem volt veszélyben

Nekem kissé fura Anyukád van akkor...Te vagy neki a támasza az utóbbi időben, plusz a gyermeke vagy, aki lekuzdotte a rákot és mégis mikor a babát elmondod először azt mondja vetesd el, majd azt, hogy LEHET mégse dobna ki az utcára? Most vagy valami gond lehet nála a toronyban vagy nem teljesen igaz amiket írsz.

Egyébként.. Minden nő saját maga rendelkezik a testével. Imádom az anyukámat és kb baráti a viszony közöttünk, de nincs beleszólása ilyen dolgokba, pláne 18 év után. Persze attól tanácsot szívesen fogad tőle az ember. (Úgyis mindig neki lesz igaza..mondom ezt 28 évesen 😅. Legalábbis nalunk ez így van.)

Azt nem értem mondjuk, hogy laktatok együtt a pároddal az ő családjánál. Akkor ha annyira szeretnétek a babát miért nem mentek oda megint? Nem az ő "nyakára" persze, hanem szépen saját kosztra beleszállva minden koltsegbe.

Hát mondjuk nem tudom ki hogy van vele, de egy néhány hetes fejletlen embrió nekem aztán nem az unokám. HA megszületNE, az LENNE. De semmiképp sem a nem létező “unokám” lenne a legfontosabb egy ilyen helyzetben, hanem a már meglévő életek!

Egyébként nehogy már az anya (már az adott terhes nő anyja) legyen az önző, amiért nem tapsikol örömében, ha a lánya oda akarna szülni.....

Így van, felnőtt ember, azt csinál, amit akar magával meg a testével is, a saját otthonában, a saját pénzével! Az úgy nem járja, hogy elmúltam 18, nekem senki nem mondja meg mit csinálok, közben meg a fedelet a fejem fölé (esetlegesen a többi szükségleteimet is) még a szüleim biztosítják.

Ha gyereket akar vállalni az ember, akkor a felelősséget is vállalja és ne más nyakára szüljön. Mert, ha valami akkor EZ az önzőség, nem pedig az hogy vannak szülők, akik nem ujjongnak egy hasonló szituációban.

#102 "#74 ebben most nagyon biztos vagy,de ha a lányod haza allitana azzal a pici életkével aki mellesleg a TE unokád akkor rögtön másképp látnád a dolgokat" - khmmm... sajnos az EXEM is bedőlt a "majd ha a karjában tartja, majd megenyhül" féle "magzatvédő jövőlátás" kategóriájú ostobaságoknak... hát persze finoman szólva nem jött be... átlényegült ex-szé. Tudod, nem mindenki rajong a picike babukákért, meg az "én már anya vagyok, nekem már a baba az első" típusú nőkért se.

De hála az égnek a gyereknek még inkább ugyanilyen a hozzáállása, úgyhogy nem várható a közeli jövőben, hogy "unokával ajándékozzon meg"... nem véletlen, hogy az "új" (értsd 20+ éve) párommal mi sem vállaltunk gyereket, ha mindenáron babázni akarnék, akkor nyilván megtettük volna.

Kérdező, próbáld megérteni, hogy MINDENKI melletted állt ki. Nekem pl. arról van tapasztalatom, hogy egy "becsusszanó babácska" hogy tud tönkretenni egy kapcsolatot, tehát nyilván az ellenségemnek se kívánom. Ettől persze te gondolhatod nyugodtan másképp, lévén a te életed.

Kérdező (#101) "22,hogy tuti valamelyikotok anyja nyakan,IGEN az edes anyja nyakan eltunk,mert le van szazalekolva ezert nem art figyelni ra :)"- ezzel csak visszaigazotad, hogy tényleg nem éltetek egy napot se kettesben.

"azert elek itthon mert mamam meghalt es mivel nincs apukam,igy ugy gondoltam anyanak szuksege van ram! Lehet savazni,es ismeretlenul alazni viszont elotte kerdezzetek!" - senki nem savaz, vagy aláz, de tudod, amikor a párom anyukája megözvegyült, a páromban egy pillanatig sem merült fel, hogy vissza kellene kúsznia a szülői házba... mert nekünk első sorban EGYMÁSRA van szükségünk, mi vagyunk közösen egy (mag)család. (ahogy természetesen "anyósnak" se jutott eszébe, hogy ilyesmit akár csak felvessen). Ahogy az sem jutna eszéb a páromnak, hogy egy ilyen helyzetben az anyját hívja magával a nőgyógyászhoz és ne engem... pedig jó a kapcsolatuk, de egy terhesség első sorban a MI dolgunk.

Szóval bocsi, de amit most leírtál, abból is pont az ordít, hogy még egyikőtök sem vált le a szülői családjáról, nem álltok készen arra, hogy saját családot alapítsatok.