Akik csak azért vetették el a gyereküket, mert egyszerűen nem akarták es nem azért, mert valamilyen súlyos indoka volt, volt bennetek erős lelkiismeret-furdalás?

Nem uszítás a kérdés, tényleg érdekel az érzelmi része. A rokonaim között volt ilyen, amu engem kicsit sokkolt es sokat gondolkodom ezen. Bar en meg soha nem voltam terhes, abszolút van az a helyzet, amikor nem lenne kérdés az abortusz, de ha pl. a férjemtől lenne, akitől mar nem terveztem többet es csak azért vetetem el, mert el akarom hagyni, ott bennem hatalmas kérdések lennének es talán nem is tudnám megtenni. Pláne felmerül bennem az a kérdés, hogy mit érezhet egy anya a már meglévő gyereke iránt, ha a másikat gépiesen, gondolkodás nélkül elveteti.

El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet úgy dönteni, hogy élveteted a saját gyereked, plane, hogy egyszer mar született egy, akit gondoztál.