Akik csak azért vetették el a gyereküket, mert egyszerűen nem akarták es nem azért, mert valamilyen súlyos indoka volt, volt bennetek erős lelkiismeret-furdalás?

28-as válaszra.

A vége ugyanaz, tehát mindegy az indok.

Ha teherbe esek a férjemtől de nem akarjuk , mindegy miért, ezer oka lehet, akkor legyen lelkiismeret furdalásom, pusztán azért, mert nem akarom és azért elvetetem?!

De ha nyomósabb indok van, mondjuk, ha akarom a gyereket de beteg és úgy vetetem el, az elfogadott?

Attól, hogy szerinted súlyosabb, más szerint még nem feltétlen lesz az. Ezt mindenki eldönti ugyebár saját maga.

Szerintem a gyerekvállalás kapásból ott kezdődik, az a legelső lépcső, amit tisztázni kell: hogy akar-e az ember gyereket. Mert ha nem, akkor onnantól nincs miről beszélni.

Senki nem mondta a válaszadók közül, hogy ez könnyű döntés, sőt...

Viszont van olyan élethelyzet, amikor nem tarthatja meg az ember lánya és borzasztó maga a tudat, hogy meg kell válnod 'tőle' de ez egy olyan döntés, ami sokkal hosszabb távra szól, mint csak a műtét ideje.

Gondolok itt arra, hogy nekem mondjuk egy gyerekem van , nem szeretnék többet, de ha véletlenül terhes lennék, kénytelen lennék elvetetni...

Több indokom van, ami másnak egy legyintés, viszont az én élethelyzetemet én élem meg, nem a rokonaim vagy az ismerőseim.

Enni tudnék adni egy másik gyereknek is , fel is tudnám öltöztetni, viszont nem tudom, hogy az életben hogyan indítanám el biztonsággal...

", bar szerintem borzalmas, hogy az abortusz egy kis mutetnek van elfogadva" - hát, ha egyszer az, minek legyen elfogadva?

"hogy ez egy emberi élet elvétele. Ennyi." - szerinted... szerintem meg egy emberi élet _LEHETŐSÉGÉNEK_ elvétele max.

Ez az utolsó válaszod érdekes. Szóval ha én bezarlak egy sötét szobába ahonnan nincs kiut élelem és víz nélkül, akkor az nem emberi élet elvétele, hanem a lehetőségének max.?

Na mindegy én nem gyozkodlek,de szerintem a téma megéri az elgondolkodast.

Jaj utolsó, ez fájt.... Nagyon. Bár nem írtam az ominózus kommentet, de azért gondolkodjunk már egy kicsit! Egy embrió a szó szoros értelmében csak lehetőség az életre, ha nem kapja meg, akkor nem marad életben egyetlen másodpercig sem, mert ha megszülnéd akkor, amikor az abortuszt végzik, nincs kifejlődve a tüdeje a légzéshez, sem semmilyen más létfontosságú szerve.

Míg az az ember, akit te halálra eheztetnél, az minderre képes.

Érzed az alapvető különbséget?? Egy embrió semmilyen mértékben nem hasonlítható össze megszületett emberekkel, ők már megkapták azt a bizonyos lehetőséget, ha nem veszed el a vizet és a kaját tőlük, életben maradnak, ellenben az embriónak adhatsz bármit, nem segít rajta...

Én továbbra is azt érzem, hogy csak önkényesen húzzuk meg a hatarvonalakat, nem valami egyetemes alapján.

Tudod mint az elemi részecskéknel, mikor kiderül, hogy a modellből hiányzik még valami... alapvető, amit ha nem ismerünk, nem érthetjük a jelenségeket.

Engem az nem győz meg, hogy te személy szerint ezt érzed róla, nekem bizonyosság kell.

Lehet hogy gyilkosság, lehet hogy nem. Ha nem az, persze akkor felesleges a vitank. De ha az, akkor kötelességünk elkerülni!

Úgy érzem téged nem érint meg egy ilyen dilemma, én szeretem az olyan kérdéseket nyitva hagyni amit nem értünk meg - és az emberi élet szerintem ilyen.

Nekem még nem volt abortuszom, de ha véletlen becsúszna ( mert amúgy védekezünk) azonnal elvetetném mert nem akarok gyereket. Soha. Nem lenne bűntudatom, kicsit sem.

Több barátnőmnek volt már abortusza , egyik se betegség miatt vetette el, szimplán nem akarták, és nem bánták meg egyáltalán. Megkönnyebbültek, hogy megszabadultak a tehertől. Ez természetes érzés.