Akinek volt abortusza, válaszolna?
Pár napja estem át rajta,muszáj volt az anyagi körülmények,és a fiatalságom miatt.Most viszont úgyérzem magam,mint aki ölni tudna azért hogy visszakapja azt a gyereket,vagy gyorsan egy másikkal teherbe eshessek...egésznap sírok,de ettől lázas leszek,és fáj a hasam,ami alapból is fáj a műtét miatt..
A kérdéseim azok lennének,hogy ti hogyan vészeltétek át ezt az időszakot?És az,hogy ennyit sírok,és belázasodok,okozhat gyulladást? és ha van kedvetek ill. lelki erőtök,leírhatnátok hogy miért vetettétek el..A kórházban erről senkivel sem tudtam beszélni..Egyik csaj le se szarta,sokadik volt neki, a másik kettő meg már idősebb volt,volt már gyerekük,és ők is vihogva csinálták végig...
Privát emailnek is örülök,ha itt mások előtt nem szeretnéd elmondani!
köszönöm!!:(:)
ui: abortusz ellenzők hagyjanak most a *megérdemled a fájdalmat,és hogy ne legyen gyereked* típusú kommentekkel,elég bajom van enélkül is..
köszönöm.
válasza:Szia.
1993. december 23-án vették el tőlem az akkor 12 hetes magzatot. Eszem ágában sem volt megtartani, mivel akkoriban ért véget az a kapcsolat. Nős fiú volt, állítása szerint nyitott házasságban éltek, de én akkor sem bírtam elviselni a tudatot hosszútávon, így szakítottam vele.
Akkor még nem tudtam, hogy terhes vagyok.
A ciklusom sosem volt tökéletes, évente átlag 7 alkalommal menstruáltam, minden orvos azt mondta,hogy később problémák lesznek, ha gyereket akarok.
Az volt az érdekes, hogy hónapokon át egyetlen egyszer voltunk védekezés nélkül együtt, erre tessék, elég volt az az egy...
De kezdett gyanús lenni, folyton aludtam volna, nem bírtam úgy a bulizást, merthogy akkoriban nagyon csuhaj életet éltem... Így elmentem orvoshoz, amikor már a lakótársaimnak is feltünt, hogy este 8kor én már lefekvőben vagyok..
Amikor megtudtam,hogy terhes vagyok, csak az a gondolat foglalkoztatott,hogy hogyan fizetek ki 5000 ft-ot a műtétért.
(akkoriban az nagyon sok pénz volt és nekem nem volt egy vasam sem,mivel épp munkám sem volt, albérletben laktam, szülőktől testileg-lelkileg messze....)
Végül rászántam magam,hogy felkeressem a fiút, aki természetesen állta a költségeket, így sor kerülhetett a műtétre.
Persze a kórházban próbáltak meggyőzni, fotókat, kis makett magzatokat mutogattak, nem mondom,hogy meg sem érintett, de hova tartottam volna meg? 20 évesen, egyedülálló, munkanélküli, egy lump emberként?!?!?
Aztán ahogy toltak ki a műtőből, üvöltöztem, sírtam nagyon, hogy elvették a babámat!
Én mindebből semmire sem emlékszem, csak miután felébredtem, zokogásban törtem ki. A fiú ott ült az ágyam szélén, szorongatta a kezem és vigasztalt.
Később mondták a szobatársak,hogy "a férje nagyon aggódott magáért, még virágot is hozott..."
(a férjem... uhh)
A lényeg, hogy végül -nem is értettem soha,hogy miért,de- lelkileg annyira megviselt,hogy majd egy éven keresztül konkrétan undorodtam a fériaktól, meg a szextől, mindentől. Már azt hittem,hogy megváltoztam végleg... de persze nem, viszont a fájdalom elviselhetetlen volt. Akkor döbbentem rá, hogy mit tettem!!!! De már nem lehetett visszacsinálni :(((
Most itt vagyok, lenyugodva, megváltozva, megkomolyodva, férjhezmenve és két éve gyereket szeretnénk, csakhogy nem marad velem!!!
Sokszor estem már teherbe, de aztán ELMEGY!!! Az első 9 hétig... Most fogtunk bele a kivizsgálásokba...
De szerintem engem a sors büntet...
DE mit tehetnék így utólag?!?!?
Bocsáss meg, hogy ilyen hosszú lett, de szerettem volna, ha megtudod,hogy vannak még veled hasonló sorsú emberek...
És én most tudom min mész keresztül. Nagyon sajnálom, de nem tudok tanácsot adni, hogyan lépj rajta túl.
Ez nagyon kemény dió :(
Nagyon sajnálom, hogy te is így jártál!!!
Kívánok neked nagyon sok erőt és szerető társat, aki feledtetni tudja veled mindezt!
A.
Szia A.!
Köszönöm hogy leírtad ezt nekem!Igazából,az elmúlt pár napban nagyon magam alatt voltam/vagyok,de ezek nagyon sokat segítenek,hogy mások,tapasztaltabbak elmesélik a történetüket,biztatűst adva,illetve leveleket is kapok..Senki nem élte ezt át a környezetemben-kivéve a nagymamám,kb.20 évesen(50éve),dehát ez sok vigaszt nem tud nyújtani-és itt,névtelenül,de megértő emberekre leltem..:)
Nagyon sok sikert kívánok neked a babaprojekthez,szerintem az,hogy nem jön össze,nem köthető össze az abprtusszal..vagy mondtak valamit az orvosok erre? Remélem összejön Nektek!!:)
mégegyszer köszönöm az írást!
válasza:Természetesen az orvosom tudja,hogy volt abortuszom, de szerinte nincs összefüggésben...
Viszont voltam tavaly egy másik orvosnál, aki amikor megtudta, h hogy tettem anno, így tett:
"akkor ne csodálkozzon, hogy most nem sikerül! Nem tudta,hogy abortusz utána a legtöbb nő meddő lesz?!!?"
A köcsög...
Hát ezek vannak :(
Köszönöm a jókívánságaidat és minden jót kívánok én is neked is!!! A.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!