Babát szeretnék 21 évesen, nem akarok várni, normális ez?
Mióta az eszemet tudom családot akarok, de mióta elkezdtem a fősulit csak egyre jobban és bármit megtennék, de a párom egyáltalán nem is akar még erre gondolni. Óvónőnek tanulok 2 éve, ugyan így 2 éve bébiszitterkedek minden korosztályú gyerekkel és nem hogy nem rettentenek el, vagy terhel le a rengeteg feladat, nagyon élvezem, feldob, és boldoggá tesz. Mindenhol gyerekeket látok, kismamákat, babákat, még a saját anyukám is terhes és borzasztóan vágyom arra hogy sajátom legyen. A párom 24, utolsó félévét tölti mesterképzésen, olyan szakon amivel szinte biztos a munkahelye és a nem kicsi jövedelme. Albérletben lakunk ugyan, saját házra mg nem lenne pénzünk, de egyáltalán nem élünk rosszul. Beszéltünk már a témáról, de ő az a fajta hogy előbb minden legyen meg, munka, ház, autó, aztán mondjuk 5-6 év múlva jöhet a gyerek. Mikor megkérdeztem, hogyha véletlenül gyereket várnék mit szólna, és azt felelte, hogy még most biztos nem örülne neki. Leendő anyósom szintúgy. A párom még arra is megkért, hogy legyünk sokkal óvatosabbak a szexben nehogy...
Szerintetek? Türelmesebbnek kéne lennem? Túl sokat szeretnék ilyen fiatalon?
Teljesen kiforgatod a szavaimat. Nem várom el a páromtól, hogy eltartson, nyilván szeretnék én is dolgozni baba előtt vagy után majd, mert szeretem ezt a szakmát. Természetesen nem akarom kijátszani sem őt és minden áron teherbeesni ha ő nem akarja. És az hogy nem fogok sokat keresni óvónőként már azt kéne, hogy jelentse, hogy ne is akarjak gyereket szarul fizető munkám van?
Ez csupán egy elméleti kérdés volt, hogy én szeretném jobban, mint kéne ilyen "helyzetben" és a páromnak gondolkodik "jól" avagy ez normális.
Hölgyeim és Uraim, a
"Terhes lettem, pedig a csávóm nem akarta, és most itt hagyott a szemétláda, terhesen, egyedül, mit teeeeegyeeeek jajjajj?"
jövőbeli kérdés előzménykérdését olvashatják!
Köszönöm, aki normális hangnemben válaszolt:)
Az, hogy a párom még most nem szeretne nem azt jelenti hogy nem állna mellettem. Mindenben mellettem volt eddig, pedig volt pár nehéz időszakunk. Ő maga mondta, hogy akármikor jönne a baba ő az apja lenne, elfogadná és szeretné. Nem mellesleg 5 év után el vagyunk jegyezve. A családom mindenben támogat, és támogatna akkor is, ha bármi történne. És nem, nem is unalmas az életem, de úgy érzem engem a gyerekek tesznek boldoggá. Nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradnék..de hangsúlyozom, nem erőszak és nem akarom azt a gyereket hanem szeretném, és nem fogok a párom ellen fordulni ha ő még nem áll készen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!