Ha párom nem akar tőlem babát, nem szeret? Most lehet baba lesz, ő nem akarja.

FÉL ÉVE VAGYTOK EGYÜTT!!!

Gondolkozz már picit... Tudod mekkora próba egy kapcsolatnak a gyermek? Tudod mennyire kell hozzá a másik rezdüléseinek az ismerete, a másik feltétlen, őszinte, tiszta szeretete...? Fél év alatt hogy áll ez szerinted...?

A szülésem után én pl. majdnem szeptikus lettem, a férjem orvos, otthon is éjjel-nappal ápolt, tükörbe sem mertem nézni, annyira lerobbantam, ő masszírozta szét a csomókat a mellemben, ami a gyulladástól lett, mert a két karom szétfertőződött a branülöktől, és gyakorlatilag nem bírtam mozogni...

Ezeket a dolgokat hogyan bírja egy alig egy éves kapcsolat szerinted? Miért nem éltek még meg együtt, közösen pár dolgot, mielőtt belevágtok...?

A világ legjobb dolga szülőnek lenni, de bazi nehéz, ti meg valamiért még nyilván védekeztek... Gondolkozz picit, mielőtt neurotikusan azon töprengenél, hogy nem szeret a párod.

Azért nem semmi válaszolók vannak. Mert itt bizonyára mindenki úgy gyártott le gyereket, hogy betervezték, és úgy véletlen se eshet ilyesmi meg, hogy csak jött, akár még védekezve is?!

Fontosak az anyagi tényezők, de ezt is valóban felkéne végre már fogni, hogy nem főleg attól függ egy gyermek vállalás.

Kérdező: fél év még valóban kevés idő egy kapcsolathoz. Én nem venném zokon a párod helyébe, teljesen természetes reakció tőle. Amúgy a férfiak többsége akár több év együtt lét után is parázik egy ilyen eseménytől. Másképp gondolkoznak, mint mi nők. Egyébként teljesen korrekt volt a párodtól, hogyha jön, akkor vállaljátok be, de még inkább ne jöjjön, ez csak simán annyit jelent nála, h ő még korainak érzi, semmi többet.

A saját példámat alapul véve: a párommal júniusban ismerkedtem meg, következő év januárjában elszakadt az óvszer. Én olyan sokkos idegállapotba kerültem, hogy leírni sem tudom. Rohantunk eseményutániért. Ekkor kb. fél éves volt a kapcsolat. Idén lesz hat éve, hogy együtt vagyunk, azóta összeházasodtunk és minden vágyunk egy közös gyerek. Pedig két ugyanazon emberről van szó, csak valahogy a kapcsolat ennyi idő alatt érett meg igazán a családalapításra. Akkor, azon a januári napon, ha én teherbeesek, összesen három életet tettem volna tönkre és még az sem biztos, hogy ilyen szépen alakult volna a kapcsolat. Egy gyereknek csak akkor van itt az ideje, ha ahhoz a pár és maga a kapcsolat is megérett.

Fura, ő is nagyon berezelt, amikor eseményutániért szaladtunk, mégsem gondoltam volna, hogy nem szeret. Én jobban kiakadtam, mint ő, de benne sem fordult meg, hogy esetleg nem ő az igazi, csak mert nem akarok neki akkor még gyereket szülni... Sőt, fél év után még abban sem voltunk biztosak, hogy valóban mi vagyunk egymásnak az igazi.

12-es valaszolo vagyok! Hol olvastad a valaszomba h ne tartsa meg a babat? Aki utanam is irt az ovebe se latok ilyet. Csak azt magyaraztuk el neki h gondolkodjon ertelmesen mielott azt allitja h nem szereti a parja es nem tole akar gyereket!!! Kicsit szerintem mas a ketto.

Es kepzeld nekem tervezett volt a lanyom. 4 honap alatt sikerult osszehozni. 5 eves kapcsolat utan! Es akkor estem tejerbe amikor akartam! Vefekeztunk. De ha megis teherbeestem volna ahamarabb termeszetes h kerdes nelkul megtartottuk volna. Nincs errol szo h nem. Es persze tartsa meg a kerdezo is, nem is biztatnam arra h ne, foleg h a parja is mondta h mellette allna. Miert is vetetne el? Csak jogos a parja reszerol h korai lenne. Amit illo volna a kerdezonek is felfognia es nem megsertodnie ra.

Valóban az az általános amit a többiek írnak.

De én is úgy gondolkodtam mint Te. A férjem előtt 2 komoly, hosszú kapcsolatom volt. Mindkét pasi azt mondta egem akar, én vagyok az igazi, de házasság és gyerek majd csak később. Teltek az évek és még mindig ugyanazt mondták: persze szeretlek, de házasság és gyerek majd csak később. Ok később, de mikor? Én meg közeledtem a 30 felé és igen, ketyegett a biológiai órám és szerettem volna már igazi családot, igazi feleségként élni.

Aztán megismertem egy férfit, 2 hónap együttjárás után azt hitte terhes vagyok és tudod mit? Iszonyú izgalom és öröm volt az arcán, azt mondta ha esetleg terhes lennék ő nagyon örülne neki. És én innen (is) tudtam, hogy ő nekem az igazi, ne ez a pasi igazán szeret! Aztán mégsem lettem akkor terhes, de 3 hónap múlva megkérte a kezem, fél éve jártunk amikor összeházasodtunk. Azóta eltelt 6 év és csodás az életünk, van egy kislányunk és egy kisfiúnk és nagyon hálás vagyok sorsnak, hogy vagyunk egymásnak!

Szóval ismerek én olyan párokat akik kivárták az időt és x év után mégis szétmentek és olyat is akik ripsz-ropsz összeházasodtak és gyereket vállaltak és azóta is boldogan élnek. Szóval nem ezen múlik.