Ki mióta próbálkozik a babával? Hogy bírjátok?

Ez a selejt dolog már nekem is megfordult az agyamban. Egy nő legfőbb "feladata" az életben a gyermekvállalás, nevelés, a család egyben tartása. És én pont ennek nem tudok megfelelni.És mindig ott motoszkál bennem, hogy mi van, ha nekem nem lesz. Ettől teljesen paffon vagyok. Mert ki tudja? Akinek már van 1-2 és nem jön a 2. vagy 3., az is nehéz, de legalább már tudja, hogy neki lehet és már ott van a babája. De én lehet nem is vagyok rá alkalmas. Néha teljesen kiborít ez az egész.

Most kezdtük a 10 próbálkozós hónapot és nem tudom, hogy mit csináljak másképp vagy jobban mint eddig. Én már próbáltam a teákat, a tornát, a vitaminokat, a 2 naponta együtt lenni, naponta, ritkábban(5 napos katonákkal, mert azt mondták az a legjobb), nem számolgatni, csak akkor együtt lenni, amikor érezzük, hogy jól esni. MINDENT kipróbáltam! Gyertyáztam, kispárnáztam és semmi nem használ. Már tényleg így visszagondolva, ha szárított kutyaszart kellett volna rágcsálnom, lehet azt is megteszem és nem sikerül. És akkor más kiírja, hogy nem érti hogy miért kell hőmérőzni, meg LH tesztet használni, csak szeressük egymást szenvedélyesen. Hát ez az amikor valaki nem éli át ezt a hónapról-hónapra összetörök dolgot...