Vállalhatok egyedül,18 évesen babát?

Tényleg nagyon gyerekesnek tűnsz ahogy írsz kommentekben! 'Nálam sosem sírnak'. Istenem, egy baba felnevelése nem ott kezdődik, hogy sírnak nálad a csecsemők vagy nem, hanem onnan kezdődik, hogy meg van-e minden ahhoz,hogy gyereked lehessen, ehhez a minimum egy:

apa!

Így nem lehet TIZENNYOLC évesen gondolkozni, hogy 'egyedül létemre szültem egy gyereket'... Nem szeretnéd, csak úgy gondolnád mellette nem unatkoznál.

Vegyél tényleg egy kiskutyát, rajta kisírhatod magad, babusgadhatod, törödhetsz vele, vele is meglehet azt csinálni mint egy babával.

De ilyen felelőtlenül ne szülj gyermeket, mert nem csak a TE életed fogod elrontani, hanem az Ő életét is elfogod rontani.

Az csak egy dolog, hogy nem nagyon fogsz férfit találni, aki még egy kisgyerekkel is elfogadna olyan szlogennel, hogy 'nem tudom ki az apja, csak kellett egy társ'. 18 évesen ezeregy fiatal szép lánynak nincs párja,de lehet 5 év múlva nagyon boldog anyukák lesznek, egy nagyszerű apával:)

Gondolkozz, mielőtt elrontod az életed, mert egy gyereket már eldobni nem lehet, és tönkre megy az Ő élete is, és a Tiéd is...Sok sikert! 15L

Én már írtam korábban. Ha nem nézel semmi más oldalát (anyagi, érettség, lakás, iskola) nézd az egészségügyi részét. Szerinted hogy lesz a spermából baba?

Biztosan kitennéd magad egy lombik programnak? Injekciók tömkelege, rengeteg kivizsgálás, (többek között alkalmassági), igazolás, hogy x inszemináción túl vagy, vérvételek, mesterséges hormonok miatti mellékhatások. Nagyon kemény pénzek.

[link]

[link] :

"Ma Magyarországon meddőségi kezeléseket olyan hölgyeknek végezhetünk, akik házasságban, vagy hivatalos élettársi viszonyban élnek, illetve olyan egyedülálló nőknek, akiknek a meddőségi kivizsgálások alapján erre szükségük van." Tehát a Te esetedben ez kizárt.

Egyház sem hiszem, hogy különösen támogatná a dolgot. Bár ebben nem vagyok otthon.

Egyrészt egyet értek a többi előttem szólóval: a gyerek nem társ, ha annak tekinted, tönkreteszed + még te is gyereknek tűnsz ahhoz, hogy anya legyél és felvállald a "kockázatokat és mellékhatásokat" is.

Kíváncsi lennék, a szüleid támogatják-e terveid és eme jó bizalmasodnak van-e már gyereke (akivel törődik is)?

Én is művész vagyok, kisgyerekkel és megértő férjjel és segítő nagyszülőkkel - 2 éve nincs időm magamnak (nem megrendelésre) olyan igazit alkotni. Mármint többször belevágtam, de ugye ezt fél szívvel, csak úgy futtában nem lehet csinálni. Volt egy egyesületi galériánk, amit gondoztam, tönkrement, mert nem jutott rá időm, energiám. Terhességem alatt még voltak naiv elképzeléseim... de már átérzem, nem lenne fair senkivel sem, hogy több napos-hetes alkotói szabadságokat vegyek ki. Esti megnyitókra egy-másfél éves koráig nem tudtam eljárni, mert csak velem aludt el. Most is csak hébe-hóba tudok bármilyen alkotós éjszakázást vállalni, hiszen reggel szól a kakukkom :) Aztán meg az együtt alkotáshoz is még mindig kicsi, kb. most tartunk ott, hogy már nem eszi meg a gyurmát, de festékezni is 5 perc öröm, fél nap takarítás... Talán majd ha ovis lesz, újra felveszem a fonalat, vagy szülök még egyet :)

Egyébként meg nem rossz ötlet egy háziállat. Letesztelheted magad, mennyire vagy gondoskodó.

Szoval felnőtt tanácsolta akinek nálad idősebbek a gyerekei...ha abban a világban szülnék amikor ő szült,akkor én is azt mondanám mint ő...de már más világ van.

Miböl van pénzed?logsz a szülők nyakán?hát szépen kezdenéd az életedet,meg szépen inditanád el a gyerekedet a nagy semmibe...

Én is sokat voltam nagyszülőknél,de nem azért mert anyám kreativkodni akart vagy elkezdeni az egyetemet...vagyis mikor felnőttként belevágott,nem passzolt le minket h tanuljon,mellettünk tette.

Miért kell neked gyerek ha csak lepasszolnád?erre semmi értelmeset nem irtál még..