Van még itt olyan rajtam kívül aki már olyan régóta vár (7 év) a a babára, hogy el se tudja képzelni hogy valaha is megadatik? Hogy vészelitek át ezt az egészet?
Hogy érint titeket és hogy álltok hozzá? Ti is fásultak vagytok már? Megérint még amikor megláttok egy helyes családot,gyereket?
Őszintén én már nem is tudom hogy akarom e ezt az egészet... van az a pont, amikor már nem igyekszik az ember annyira átugrani az akadályokat...
12.) : úristen hogy bírod? már eret vágtam volna ha még mindig kattognom kéne rajta.. persze még mindig birizgál, mert akkor nem tenném fel a kérdést...
Kívánom hogy sikerüljön neked is...!
Na de arra senki nem tud felelni, hogy mivel ütötték el eddig ezt az időt..
de 12-es, ez nagyon szomorú ami veled történik...én nem tudok a kérédsedre pozitív választ adni... magammmal kapcsolatban sincs pozitív távlati képem. Reméljük hogy "történik valami". És végre nekünk is osztanak egy lelket ott fentről...
és milyen érdekes az élet. A napokban olvastam egy europai szemmel nézve elképesztő történetet az nlcafe-n. Indiaban ket kismama egyszerrre szült, az egyik fiút a másik lányt. Mind a ketttő a fiút akarta, a lány egyiknek sem kellett. Ha tudnák hogy errefelé meg milyen harcok mennek egyetlen egy bármilyen nemű gyerekért is...
Ja, és ugyan van egy keresztfiam -én nem is akartam igazán... nem kellett volna- de mivel nem az enyém nem tudok vele foglalkozni. Szinte teljesen hidegen hagy.. és a gyerekek úgy általában. Nem tudom kezelni ezt az egészet... nem tudok velük mit kezdeni.
Tudom hogy ez az évek alatt kialakult torzulás, de el sem tudom viszont képzelni hogy ha egyszer osszejön egy saját, az vajon milyen lesz...
Csatlakozom csajok, mi 5 éve próbálkozunk. Két lombik, a másodiknál korai vetélés. Az 5 év alatt voltam én már minden, reménykedő, görcsös, beleszarós, nyaralós, wellness-hétvégézős, hőmérőzös, ovutesztelős, semmi sem jött be. Baba ugyanúgy nincs. Én 30 előtt szerettem volna szülni, de későn találkoztam a férjemmel. Most meg nem jön sehogysem. Az idén 38 leszek. Vajon melyik életkor az, amikor már lemond arról az ember, hogy valaha anya lehessen? Én még nem mondtam le, de igen, belefásultam. Kár lenne tagadni.
Számomra az a legmegdöbbentőbb, hogy a környezetünk már nem is kérdezi, hogy mi van velünk babaügyben, mert elkönyveltek minket, hogy nekünk már úgysem lesz.
Lányok, ne adjátok fel! Kitartás, én csak ezt tudom mondani. Illetve teljes körűkivizsgálás, ha nem bíztok az orvosotokba, váltsatok.
Nekünk 4 évig tartott a "próbálkozás". Méhen kívüli terhesség (spontán), inszeminációk, lombikok.... szóval egy csomó szenvedés, de végül a 4. lombik sikerült :-) Azóta csak a szépre emlékezünk, és boldogok vagyunk a gyerekeinkkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!