Van még itt olyan rajtam kívül aki már olyan régóta vár (7 év) a a babára, hogy el se tudja képzelni hogy valaha is megadatik? Hogy vészelitek át ezt az egészet?

Szia,

5 évig vártam míg végre sikerult.Pontosan ahogy írod én is így voltam és letettem rola teljesen.egy nap fogtam és eldobtam a kukába az osszes gyogyszert és kovetkezo honapban már terhes is maradtam.Akkor ugy voltam hogy ez nem igaz miért nem tettem ezt meg hamarabb.így kellett ennek lennie.Most megint ott tartok hogy 2 éve várok arra a bizonyos + tesztre.

Ugyan én még nem tartok ott, mint te, azaz még nem tartok 7 évnél, de szerintem már az is eléggé kiábrándító, hogy nekem pedig lassan 2 és fél éve nem sikerül a baba. :(

De teljesen együttérzek veled, pontosan ugyanazt érzem, amit te! Szó szerint ugyanazt érzem.

Hány éves vagy kedves kérdező?

Én 28 éves vagyok és szerettem volna, ha 30 éves korom előtt sikerül teherbe esnem, de úgy látom, hogy nekem ez nem adatik meg. Nem értem, hogy miért ilyen igazságtalan az élet? Igazából nekem sok mindenben nincs szerencsém az életben, kevés olyan dolog van, amiről elmondhatom, hogy boldog vagyok.

Úgy látszik, hogy sose fogom megtudni milyen is terhesnek lenni, majd pedig anyának, pedig legalább egyszer az életben élhetném ezt át! De ez már csak álom marad, egy meg nem valósuló álom.

Természetesnek kéne lennie, hogy az ember teherbe esik, a legtöbb nőnek azonnal sikerül, nem kell évekig várniuk és ez így normális. Míg másoknak csak valamilyen csoda folytán sikerülhet be a baba. Igazságtalan az élet!

Második vagyok:

És egyébként őszintén azt érzem, hogy ha eddig nem sikerült, akkor továbbra sem fog és én már elveszítettem minden reményemet, hogy valaha is pisilek egy szép pozitívat. Úgy látszik, nekem ez jutott, a nagy semmi.

17:50, azt hiszem a te példád (is) igazolja, hogy a fogantatáshoz nem csak egészséges test, hanem egészséges lélek is kell. A te 5 éved sikertelenségében, valószínűleg 95 százalékkal benne volt a görcsös akarás, várakozás, és a kudarc miatti szomorúság. Amikor kidobtad a gyógyszereidet, képletesen "kidobtad" ezeket a gondolatokat is, és lám azonnal sikerült.

Tudom, hogy nagyon nehéz mindenkinek, aki hónapról-hónapra várja a csodát, hiába. Meg kell tanulni félretenni a görcsöket, és szorongást, mert ez legalább olyan fontos (ha nem fontosabb) mint tudni a peteérés pontos idejét.

Kérdező, nálatok van valami kimutatható probléma is vagy "csak úgy" nem sikerül valamiért?

Második vagyok:

Nekem a 2 és fél év folyamán volt görcsölős időszakom és volt nem görcsölős időszakom is. Egyik esetben sem jött a baba, úgyhogy szerintem nem ezen múlik.

Mi 4 és fél éve próbálkozunk. Minden hónapban napra pontosan megjött. Voltak sírós időszakaim voltak nem törődöm, nem érdekel időszakaim. Voltam orvosnál, majd azt is abba hagytam, mindent félredobtam és mégsem jött a pici. Most ott tartok ahol még soha. Előző hónapban 6 nap helyett 2 napig tartott, most meg még van egy hetem a következő nem vártig és most elkezdtem barnázni. Attól tartok, hogy ebből hormonális probléma lesz.

Pedig milyen szép is lenne... Gyermek korom óta azt mondom, hogy mindegy hogy mikor lesz gyerekem, csak 30 éves korom előtt legyen meg. Ha most, terhes lennék, akkor lehet hogy decemberi lenne, azaz ha december 29-ig megszületne akkor még pont beleesne a 30 előtti éveimbe.