Abortusz után gyermek?

[link]

Egy jó film nézd meg biztos segít.

Én 35 évesen majdnem elvetettem a 4. babámat...De jó hogy nem tettem,ma boldogabb vagyok mint valaha.

Ha lehet egy kis belekotty még: szerintem ha aktív önvád van, az jelez valamit. Ezt szőnyeg alá söpörni kockázatos lehet (mint pl. fájó fogra folyamatosan csak pirulákat szedni) mert előbb-utóbb előbukhat onnan.

Az a levél nem butaság, de inkább egy bocsánatkérő levélként írnám meg... az hozhat teljes lezárást, gyógyulást.

Az csak látszat hogy ilyen könnyen túl teszik magukat rajta,az önvád, bűntudat mindenkit mardos aki abortuszon esett át.Van aki le tudja rendezni,zárni az ügyet.Van akit évek évtizedek múlva is gyötör a bűntudat.Van aki depressziós lesz,de van abortusz utáni szindróma is.A lényeg nem szabad a szönyeg alá söpörni a dolgot mintha mi sem történt volna.Ha kell pszihológushoz kell fordulni.

Ha lenne rá időm akkor írnék egy tanulmányt arról hogy a terhes nőket miként befolyásplja a környezetük az abortusz irányába illetve ellene.Gondolok itt férj,élettárs anya ,anyós barátok,stb.

Mert az abortuszért nem csak a nő a hibás hanem még sokan a környezetében,csak éppen a nő viszi el a "balhét".

10:47-esnek nagyon igaza van...Én az 1. válaszoló vagyok. Nekem volt egy-két olyan hetem amikor nagyon komolyan azt gondoltam, hogy megtartom a babát. El is terveztem, hogy a szüleimhez költözök haza és ők szerintem segítettek volna. Azonban amikor előadtam az exemnek, akkor ő valami iszonyat gusztustalan stílusban beszélt velem, amit még sosem hallottam tőle az 5 év alatt amíg együtt voltunk, voltam én minden...meggyanúsított hogy direkt estem teherbe valamint hogy nem is az övé a gyerek, teljesen kikészültem a vádaktól.

Abortusz előtt azt hajtogatta, hogy rutinműtét , utána meg közölte hogy csak a c*gányok mennek abortuszra.

Életem legszörnyűbb időszaka volt és nem sokon múlt hogy túltettem magam rajta, sokat segített a pszichológus. Mindenkinek azt ajánlom hogy nagyon gondolja meg és ha lehet akkor a baba megtartása mellett döntsön.