Abortusz után gyermek?

Nekem 25 éves koromban volt abortuszom úgy, hogy a párom akarta, én nagyon szerettem volna megtartani a babát. Persze ezek után szakítottunk. Utána én pszichológushoz jártam egy ideig, ő segített túltenni magamat rajta, és az hogy lett egy cicám.

Most 31 éves vagyok és van egy 9 hónapos kisbabám :-) ő az első olyan alkalommal megfogant amikor a párommal (tervezetten) nem védekeztünk. És most nagyon boldogok vagyunk.

A szülés elég rosszul sikerült, konkrétan császármetszés lett belőle de ez nem a világvége.

A meg nem született baba nagyon sokszor eszembe jut, nagyon sajnálom hogy nem voltam kicsit erőszakosabb, határozottabb akkor, de már nem tudok mit tenni sajnos. Nem ostorozhatom magam egész életemben emiatt, viszont a kislányommal énszerintem és mások szerint is (többek között anyós szerint, akinek a véleménye azért nem mindegy) példásan bánok.

ugyan nem velem történt,hanem egy ismerősömmel(így a lelki részét nem tudom)Neki pár éve volt abortusza,nemrég szült mostmár tervezett baba volt,és minden rendben ment,és ha jól tudom,elég könnyen teherbe is esett..

próbáld meg túltenni magad a múlton,megtetted,mert akkor azt láttad a leghelyesebb döntésnek,lehet az is volt.Mostmár visszacsinálni nem tudod,de a lehető legjobb anyukája lehetsz majd ezek után valakinek,és erre kell gondolj mindig.

Nekem volt abortuszom,az első gyerek után. Akkor nem voltunk olyan helyzetben,hogy megtartsuk. Semmifél lelkifurdalásom nem volt. Tudtam,hogy jobb megoldás,mint megszülni úgy,hogy nem tudjuk eltartani. Két év múlva minden gond nélkül lettem terhes,és egészséges babánk született.

Olyan pedig nincs,hogy azért nem lehetsz terhes,mert nem érdemled meg. Ezt csak a vakbuzgó abortusz ellenesek mondják.

Én is hasonlóképpen jártam mint az utolsó hozzászóló.

terhes lettem (gyógyszer mellett) a lehető legrosszabbkor.Se állás,se pénz,semmi biztos háttér.Eszemben sem volt megtartani.Nekem sem volt lelki ismeretfurdalásom,mert tudom az jobban fájt volna ha látom éhezni,és nem tudok még ruhát sem venni neki..

Megtörtént,nem foglalkoztam vele.

Pár évvel később szinte rögtön teherbe estem.

Ikreket szültem..Ma boldog 2 gyerekes anyuka vagyok..

mintha en irtam volna a kerdest!

en is 22 voltam!

a parommal 5honapja probalkozunk,de meg nem sikerult!

szerintem ennek lelki okai vannak,en nem tudtam meg teljesen feldolgozni a tortenteket magamban!

szerintem legbelul en attol felek,hogy ha megint terhes leszek,elhagy o is,mint az elozo baratom!

azt tanacsolta nekem valaki ,hogy irjak levelet a meg nem tartott babanak,hogy bocsasson meg nekem es terjen vissza hozzam egy uj baba szemelyeben....bar nem nagyon hiszek ebben,de lehet kiprobalom!

ma 21:20 vagyok

21.15-re gondoltam..

Az egyik ismerősömnek volt 18 évesen. Most 25 már 2 éve próbálkoznak. Millió vizsgálaton átesett már,(egyszer elvetélt) de nem találtak semmi problémát, Lehet hogy lelki okok.

Próbáld meg te is teljesen túltenni magad a múlton. Nem lesz semmi gond és igenis megérdemelsz egy picit.

Nekem is volt 19 évesen. Buta voltam, azt gondoltam egyetlen alkalomból nem lehet baj. De lett. :( A kapcsolatunk elején jártunk, fiatalok is voltunk, úgyhogy nem tartottuk meg. Viszonylag könnyen túljutottam rajta, és így utólag sem bántam meg. Vagyis azt igen, hogy hülye voltam, és abba a helyzetbe kerültem, de a döntést nem.

Úgy látszik elég termékeny vagyok, mert másodjára meg megszakítással estem teherbe egyből azután, hogy abbahagytam a fogamzásgátlót. Akkor már 23 éves voltam, és már másik párom volt, akivel már együtt és éltünk, és végül is tervbe volt már a gyerekvállalás, azért is mertünk megszakítással védekezni, mert persze tudtuk, hogy nem túl megbízható. Teljesen problémamentes terhességem volt, nem volt semmi gond.

Ne emészd már magad a múlt miatt, előre nézz. Az, hogy ezen rágódsz, biztos, hogy nem tesz jót, akár ez a lelki frusztráltság is akadályozhatja majd a teherbeesést.