Április elején tesztelők vannak? 🥰

Szorítok! Nekünk ez a 7. próbálkozós hónap, szeptember 4.re nem várom. Ma vagyok a 10.dpo-n de az előző hónapoktól eltérően most nem tesztelek, félek a csalódástól, pedig a görbém most mintha trifázisos lenne.

K vagyok. A vetélés óta (május) nekünk sem jött még össze :(

Mit gondoltok, van ebben az elengedés dologban valami? Annyi mindenkitől hallom, hogy csak engedjem el, ne foglalkozzak vele és rögtön jönni fog. Aztán sikerül is egészen ovuig, onnantól kezdve aztán mindig izgulok, hogy na vajon most sikerült? Ha nem miért nem? Egyáltalán el lehet ezt engedni?

Szerintem igazán nem lehet elengedni, hiszen reménykedsz, vágysz rá. Az első náluk elsőre összejött, szóval ez az érzés, hogy várom és csalódok, ez teljesen új volt. Aztán a második meg nem akart. Májusban már sírtam, mert pont a szülinapomon jött meg. Stresszes, fizikailag megterhelő munkám van ráadásul, meg nyakunkon volt a felújítás meg a költözés. Szóval, nem voltam épp jól. Bevállaltam, hogy elmegyek a háziorvosomhoz, és megmondtam neki, hogy ez nekem így egyszerre sok, ha lehet, pihennék egy hetet. Kettő lett belőle, mert egy tündéri, megértő hölgy. Addig legalább kifestettünk és leburkoltuk a konyhát és az előszobát. Abban a hónapban úgy tudtam elengedni a dolgot, hogy semmi ovus tünet, semmi, de semmi más érzés, hogy na majd most. Pedig addig észre vettem én már mindent is. Csak egyszerűen elkönyveltem, hogy úgysem. Nem figyeltem arra sem, hogy "jókor" legyünk együtt, semmi. Azért, egy utazás alkalmával láttunk egy nagy csapat gólyát, nekik kiszóltam a kocsiból, hogy egyet kérek szépen, egy kislányt a fiam mellé. De ugye ez csak vicc volt. Aztán ugyanúgy kezdtem pecsételni, mint mikor meg szokott jönni, de bennem volt egy érzés, hogy csináljak tesztet. Valamiért annyira rámtelepedett, hogy aludni sem tudtam tőle, reggel meg ott volt a halvány második vonal. Szóval, el is engedtem, meg nem is. Tuti, hogy a gólyák voltak.😅 Most vagyok 13 hetes. Ha lány is, akkor tényleg rendelésre érkezik.