Lányok, akik régóta vártok hiába egy kisbabára. Csatlakoznátok hozzám?
Én is hasonló cipőben járok, 2,5 éve nem védekezünk, idáig eredmény nélkül... és úgy érzem, rámfér egy kis lelki támogatás... Talán kicsit könnyebb lesz, ha sorstársakkal beszélgethetünk az érzéseinkről, mert részemről már érzem, hogy kezdenek rossz irányba menni a dolgok. Gondolom, azért is élhetem meg még rosszabbul a helyzetet, mert 10 hónapja külföldre költöztünk, így mindenkitől távol vagyunk, gyakorlatilag elszeparálva a korábbi életünktől, és mindenkitől, aki fontos. A párommal csak mi vagyunk egymásnak, de a csajos lelkizésre ő nem mindig vevő. Orvoshoz még nem fordultunk, de az itt (Norvégiában) egyelőre nem is lehetséges, egyszerűen csapdában érzem magam.
Biztos vagytok még páran, akik nehezen élitek meg a gyermektelenséget, talán könnyíthetünk magunkon, ha kibeszéljük a negatív érzéseinket!
Bocs Lányok, de nagyon kiakadtam. Ezt most olvastam: [link]
Lehetne ez egy másik téma is, de igazából nem szeretnék elmenni a gyermeknevelés felé, csak ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ilyen emberek vajon mivel érdemelték ki, hogy szülők lehessenek? De tényleg, miért lehet az, hogy nekik sikerül (bár feltételezhetően nem tervezték), nekünk meg kínlódnunk kell minden egyes reménysugárért? És szegény gyerekek miért ilyen szülőket kaptak, mikor annyi más helyen sokkal jobb (pontosabban jó) életük lehetne? Mit akar ezzel megtanítani nekünk az élet?
Teljesen véletlenül keveredtem ide, nem is vagyok a kérdés címzettje, de muszáj hozzászólnom (én meg az a nagy lepcses szám - sajna nem tudom befogni:D)
Csajok, le a kalappal előttetek! Csodálatos, nagyszerű emberek vagytok, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan csodálatos anyukák is lesztek mind!
Összeszorul a torkom attól a fantasztikus erőtől, amiről mindannyian tanúbizonyságot tesztek - csak ismételni tudom magam: legmélyebb tiszteletem a tiétek, így ismeretlenül is.
Mostantól mindig, ha eszembe jut az oldal, drukkolok nektek is egy kicsit, hogy holnap, holnapután, vagy mindegy mikor, csak megkapjátok, amire vártok! És köszönöm, hogy "megismerhettelek" benneteket:)
És még egyszer bocsi, hogy belekotnyeleskedtem:D
Kriszta
Sziasztok!
Hála Isten én nem tapasztaltam meg ezt a dolgot, de nem biztos hogy bennem lenne ennyi erő mint bennetek. Nagyon szurkolok mindegyikőtöknek!
Csak egy pozitív példát tudok, ide is tartozik és nem is, de talán erőt ad még ez is. Nekem adott, és felnézek nagyon erre a nénire (egy nagyon jó barátom édesanyja): 15 terhessége volt, 2 fia van. Az első a 13. terhességéből, a második a 15.-ből született. Egy csupaszív, vidám néni, tele erővel.
Fel a fejjel! És nagyon szurkolok mindenkinek!
:)
Mindenki válaszát szívesen veszem, és ráadásul nagyon kedvesek is vagytok :)
Így azt hiszem, mindannyiunk nevében megköszönhetem a kedves sorokat és a biztatást!
Remélem, azért visszatévednek ide a többiek is, vagy ha nem, akkor azért nem, mert épp terhesgondozásra járnak :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!