Lányok, akik régóta vártok hiába egy kisbabára. Csatlakoznátok hozzám?
Én is hasonló cipőben járok, 2,5 éve nem védekezünk, idáig eredmény nélkül... és úgy érzem, rámfér egy kis lelki támogatás... Talán kicsit könnyebb lesz, ha sorstársakkal beszélgethetünk az érzéseinkről, mert részemről már érzem, hogy kezdenek rossz irányba menni a dolgok. Gondolom, azért is élhetem meg még rosszabbul a helyzetet, mert 10 hónapja külföldre költöztünk, így mindenkitől távol vagyunk, gyakorlatilag elszeparálva a korábbi életünktől, és mindenkitől, aki fontos. A párommal csak mi vagyunk egymásnak, de a csajos lelkizésre ő nem mindig vevő. Orvoshoz még nem fordultunk, de az itt (Norvégiában) egyelőre nem is lehetséges, egyszerűen csapdában érzem magam.
Biztos vagytok még páran, akik nehezen élitek meg a gyermektelenséget, talán könnyíthetünk magunkon, ha kibeszéljük a negatív érzéseinket!
És persze írjatok még, ha jólesik! :)
Sok erőt, kitartást, és mihamarabbi gyermekáldást kívánok mindnyájatoknak!
válasza: válasza:Hihetetlen, hogy miken kell keresztülmennetek. Nagyon remélem, hogy ezek után siker koronázza az erőfeszítéseiteket, megérdemlitek!
Most látom csak igazán, mennyire az elején járunk még. És remélem, lesz bennünk is olyan erő, és kitartás, mint itt sokatokban!
válasza: válasza:Sziasztok!
Mindig azt gondolja az ember, hogy neki a legrosszabb. De nem így van. Itt is látszik, hogy milyen nehéz helyzetben lévő nők/párok vannak.
Én is mindig így gondolom. Szegény én. Nekem a legrosszabb a helyzetem.
Már több mint 2 éve próbálkozunk. Sajnos nem akar jönni. A tavalyi évben teljesen kikészültem. Totál depis voltam, savas lettem, minden bajom kijött. Állandó rossz közérzet, hányiger, szédülés, utálom az életet érzés.És ez mind az állandó idgeskedéstől és elkeseredéstől. Mára hála istennek rendbe tettem magam, már gyógyszert sem kell szednem. Megpróbáltam túltenni magam rajta, és pozitívan hozzáállni, hogy egyszer nekünk is lesz.
Minden egyes menstruáció megjövetele után sírógörcsök, kiborulás. Én sem tudtam/tudok ránézni a pocakosokra. Mindig azt gondolom, hogy nekem ez sosem adatik meg.
A legjobb barátnőm áprilisban szült. Örültem neki, de azért fájt a szívem. De már ezen is túltettem magam, mert tüneményes egy kis hapsi. A legrosszabb az, hogy sorra hallom én is, hogy már lassan minden ismerősöm szül. És persze szinte mindegyik úgy, hogy nem is tervezte még. Gyógyszer mellett, kiszakadt gumi, becsusszant.
Nekem nem csusszanik :)
Vérvizsgálaton voltam, rendben. Párom is rendben van. MÁr 2x elvoltunk a Kaáliba, hogy segítésget kérünk, de sajnos 2 okból mindegyik alkalommal úgy döntöttünk, hogy nem vágunk bele. Várunk még a csodára.
1X itt győrben rettenetesen drága, és nem tudjuk kifizetni.
2x miattam. Nem érzek magamban erőt hozzá. Nem tudnám végigcsinálni.
Összeroppanék, hogyha nem sikerülne egy beültetés. Minden tiszteletem azoknak, akik ezt végig tudják csinálni. Én gyengének érzem magam hozzá.
Sosem értettem, hogy márnak párok éveket, mikor nem jön a baba. Sajnos meg kellett tapasztalnom.
Most megint késik már 5 napja. Most is bizakodom.
Mindenkinek sok sikert kívánok, erőt, kitartást. Legyen mindegyikőtöknek mielőbb kisbabája.
Azt hiszem, mindannyiunk nevében írhatom, hogy nagyon drukkolunk Neked, és veletek együtt bizakodunk mi is, hogy ez az 5 nap késés jelenthet valamit! Bárhogy történik, oszd meg itt velünk nyugodtan, Veled örülünk, vagy vigasztalunk majd, ha arra lesz szükség (ne legyen)!
Sokszor gondoltam én is magamról, hogy milyen rossz nekem, de ahogy olvasom itt a hozzászólásokat... még csak egy töredékét tapasztaltam meg a nehézségeknek.
Csodálom azt a lelkierőt, ami az itt hozzászólókban van, csak remélni tudom, hogy szükség esetén bennem is lesz legalább feleennyi.
válasza:SZIASZTOK! 8 37-es hozzászóló volnék, aki elveszítette egyetlenkét. (Egyébként Eszti). Mindannyian hatalmas tiszteletet érdemlünk azt gondolom. Korábban jómagam is kerestem a miérteket, és bizony volt kiborulás, ajjaj....és mintha a sors is ellenünk fogott volna, környezetemben mindenhol jöttek a babák, az örömteli hírek, ne értsetek félre, örültem az ő örömüknek, de szinte sokkolt....Minden sírás után az új hónap, új reményével indultunk neki, és reménykedtünk továbbra is. Valahogy a kudarcok engemet erősebbé -ha lehet így mondani- tettek, és a lombiknak már úgy vágtunk neki,hogy sikerülni fog, egyszerűen tudom, érzem, és hiszek,hiszek...Nem tudom, belső megérzés. Lányok, ti itt mindannyian nagyszerű emberek vagytok, akik csodálatos édesanyák lesztek!!!
Egy kedves idézet a mai napra:
"Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai." Üdv. Eszti
válasza:Nagyon jó, hogy túl tudtál lépni a miértek keresésén és az önsajnálaton! Eredetileg amolyan "panasz-topic"-ra gondoltam, mikor ezt megnyitottam, de ez a vonal, amerre most haladunk, mégis jobban tetszik :)
Szeretnék én is bizakodó lenni, csak sajnos még nem annyira fejlett az érzésközpontom, hogy a bizakodást el tudjam választani a felesleges beleéléstől és "rágörcsöléstől". Ezen dolgozom most, és úgy érzem, ez a topic -a mi kis külön szigetünk- nagy segítségemre lehet ebben :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!