Más is undorodott a szüléstől? Később ez megváltozott?
Az az igazság hogy a szülés gondolata mindig is elborzasztott, a teherbeesés meg a legnagyobb félelmeim között van. Több okból is, pl alapból nem bírom a fájdalmat, valamint az is elborzaszt hogy mekkorára megnő egy terhes has. Kb mint ami bármelyik percben kiszakadhat. Nem is szeretem már látványra se. Aztán a vagina kinézetéről már inkább ne is beszéljünok szülés után, meg közben az a sok vér meg egyéb testnedvek távozásáról. Ha ennyivel lezáródna az egész, még azt mondanám oké, elgondolkozom a szülésen, de hogy utána hogy fog kinézni a test az megint förtelmes. Lógó, leeresztett tejes zacskó mellek, kitágult vagina, csúnya striás nagy has. Akik vaginális úton szültek, sokan írták hogy vizelettartási problémáik is lettek, vagy "csak" szimplán szétrepedt a gátjuk.
Biztos másnak is voltak ilyen gondolatai, de hogy lépett túl ezen? Mert gyereket majd szeretnék a jövőben, de szülni semmiképp se. Max majd örökbefogadok.
21/N
🤣🤣
Mert néha bicskanyitogató a butaság... Tudom, neked nem fáj, mert ugye ha te vagy buta az nekünk fáj!
Ennyi idősen én is így gondolkodtam...aztán felnőttem. :)
Meg se fordult a fejemben, hogy mi lesz a testemmel, csak az volt a fontos, hogy a babámmal minden rendben legyen.
(halkan megsúgom, hogy 1 hónappal szülés után jobban nézek ki, mint teherbeesés előtt. Semmit nem híztam, lapos a hasam, a vaginám köszöni szépen jól van. )
Szerintem kell egy bizonyos fokú érettség, hogy az ember lánya ne parázzon. Nyugi van még időd! Ha meg később is rettegsz a terhesség tőle, hát na bumm, nem mindenkinek való gyerek.
Nézd 16 évesen én voltam az aki közölte, ő ugyan nem megy férjhez, 20 évesen kb ugyanezt mondtam mint te. Én voltam az aki konkrétan a vérvételtől is félt, a tű látványától rosszul volt.. na én most 30 évesen gyereket akartam és természetes úton megszültem a majd 4 kgos kisfiam.
Fájt? K*rvára... Repedtem? Repedtem... Kívül is és belül is. Hogy nézett ki a dolog? Igen, folyt a vér meg minden... Kirepedt a hasam? Igen... Lóg a mellem? Igen lóg. Feljöttek kilók? Igen feljöttek...
De tudod egy percig sem bántam meg, újra szeretném átélni azt a fájdalmat és ezzel együtt azt a pillanatot, amikor a kisfiam felsírt és a mellkasomra tették.
Semmire nem cserélném el a kisfiamat, semmit nem adnék fel érte, mert egyszerűen imádom.
Más tudatállapot ez az egész anyaság. A 9 hónap pont arra van hogy felkészülj, elfogadd magadat és a helyzetet.
Egyébként lent nem tágultam ki, szexben semmi különbség.
Kicsit lóg a testem de pont nem érdekel. - Ha a férjem pont emiatt ítélkezne, akkor ott az ajtó, de nem így történik. Családdá értünk és ezzel együtt szeretjük az egész helyzetet, egymást.
Érettebb leszel, másképp fogod látni a dolgokat, természetes hogy 20 évesen így látod a szülést és az anyaságot. Leírhatatlan a szülés és az anyai szeretet, pont emiatt nem szoktam senkit győzködni erről, aki ezt nem élte még meg. Kívánom hogy érj meg a feladatra és Te is átélhesd a világ legcsodálatosabb dolgát...
Anonim oldal, lemerem írni a saját álláspontomat.
De jelzem, ez a saját személyes érzésem, véleményem magammal kapcsolatban, az, hogy más élvezi, szereti a terhességet, nem bánja a testét és büszkén vállalja, ám tegye, legyen boldog ő meg a gyerek is.
A jelszó, más tisztában tartása, így lehet nyugodt keretek (jól)vitatkozni, érvelni.
De a konkrét válaszom: én is annyi vagyok, mint a kérdező és az engem is taszít, hogy (a !saját! Nem más, hanem a saját) testemen ilyen változások menjenek végbe. Sajnos így is rossz az önképem, legszívesebben vissza fogynék 48-49 kilóra, mikor minden férfi csak dicsérni tud, az 55 kilómmal. Na én sem tudnám elképzelni, hogy ilyen nagy hasam legyen, valaki bennem éljen, szüljek. Félek, hogy bele is halok, vagy valami ilyen. Nem akarok tejautomata lenni, ahol csak az üres, logo mellek vannak vissza. Így sem tetszenek a melleim sem. Úgyhogy, engem sem vonz a szülés, terhesség.
Ez az élet. Konkrétan ez az állandó változás és alakulás. A testünk használjuk, és akkor is el fog használódni es tönkre fog menni, ha egy üvegkalickában élünk, hát akkor meg ugyan miért is ne használhatnánk arra, amire kaptuk a természettől...
A hasa nem mindenkinek lesz óriási, a záróizmokat vissza lehet tréningezni normálisra szülés után, a mellek pedig megváltoznak, mert a zsírszövetek fwlszívódnak, hogy a tejmirigyek dolgozni kezdjenek, és legyen helyük megtelni tejjel. Valamennyi zsírszövet visszatermelődik a szoptatás befejezte után fél-egy évvel.
Kedves kérdező...21 vagyok én is...éppen azért van időm írni, mert délután óta azon küzdünk a kórházban, hogy ne legyen koraszülött a gyerekem...mióta terhes vagyok bepánikolok, ha a természetes szülésre gondolok. Ma a szülőszobán fekve konkrétan elgondolkoztam, hogy ha végigvinnénk és mondjuk 4+ kg lenne is 10x inkább megszülném a gyereket természetes úton egy zokszó nélkül (jó, nyilván erős túlzás), minthogy bármi baja legyen, leszarnám ezek után, hogy lesz-e gátmetszés, repedés stb.
Bármikor átértékelődhet benned, van akiben akkor, mikor azt mondják nem, vagy csak nehezen fog összejönni a baba, ismerek erre is példát (senkinek nem kívánom!), van akiben akkor, mikor először érzi megmozdulni a babát, stb. A külsőről annyit, hogy barátnőmmel kapcsolatban azt hitték viccelek, mikor mondtam egy srácnak, hogy két hete szült, annyira nem látszott rajta, sok nem szült nő is megirigyelné az alakját. Gondolom lent sem ment annyira "tönkre", mert a mai napig együtt van a gyerek apjával, mint ahogy sok más nő is, nem hinném, hogy egyik sem szexel/vetkőzik meztelenre a párja előtt szülés óta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!