Párom épp most beszélem le hogy bent legyen szûlésnél. Mert amiket láttam szülés videókat szerintem ott férfinek keresnivalója nincsen! Mert női szemmel ide oda de tényleg visszataszító. Szerintetek?

Férjem eredetileg nem akart benn lenni,

Vagyis nem volt biztos benne.

Amig terhes nem lettem.

Borzalmas szülésem volt külső szemmel ( engem nem viselt meg)

Férjemet igen.

De nem a "kiábrándító" módon.

Pedig látott vért, betapintást, méhlepényt,

Vákuumot

Hasból doki általi préselést

Gátmetszést

Szulívhangesést

Stb

Őt a tehetetlenség viselte meg.

De

Azóta azt mondja, hogy monden apának ezt át kell élnie.

Sokat olvasott előtte a szülésről.

Készült is.

Mégsem volt felkészúlve arra, hogy az a gyerek nem csak úgy kijön.

Én nem éreztem akkora teljesítménynek, hiszen mindenki akinek gyereke van szül( császár is szülés)

De a férjem mégis másképp tekint rám, a lehető legpozitívabb értelemben..

Engem jobban zavart utóbb.. Beszéltünk is róla... Hogy így utóbb,ha nem lett volna benn,akkor nem is tudja mit veszített volna

Szerintem ez butaság. Csomó férfinak nem "undika" a szülés és a velejárói.

Saját párom is végig bent volt, és nem hatotta meg az undika, csak az, hogy szenvedni látott. De mivel tudta, hogy hatalmas támasz és segítség nekem, velem volt. Na, meg, mert az ő gyereke is született, és akart ott lenni.

Szerintem kutya kötelessége ott lenni! Jobb, ha tisztában van vele, hogy nem szivárványon csusszan ki az a gyerek hanem igenis meg kell szenvedni érte!

Nem kell a lábad között lennie a fejének, bőven elég a te fejed mellett, de szerintem ez a minimum.

(Szerencsére az én párom mindkét szülésnél bent akart lenni és nekem is marha jó volt, hogy nem vagyok egyedül egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben! Semmi nem változott közöttünk! Viszont az ahogyan a babákhoz beszélt mikor megkapta őket amíg engem stoppoltak..)

Egyébként én egy szülős videót sem láttam soha, de még a saját szülésemből is csak annyi undit láttam ami a babámon volt mikor rám rakták miután letörölgették, pedig aztán ott jött minden.. 😅

Egy igazi férfi ilyentől nem kiábrándul, hanem mégjobban szereti és tiszteli a párját...

Mindkét fiamnál bent voltam és nagyszerű élmény ott lenni a születés pillanatában apaként!

A vért én se bírom, de deréknál lefelé nem mentem és nem volt baj.

Nem olyan horror dolog ez ahogy előre vetítetted, kicsit túlspilázod. Amikor a te gyermeked születik és nem kívülről nézel egy más valaki szülését, akkor egy "más állapotba" kerülsz.

Kár volt lebeszélni róla a párodat.

Nem kell az érkezési oldalon állni :)) de tényleg. Én férjem végig a fejemnel volt a kezemet fogta (ezt most a kitolasi szakra írom) vajúdás közben meg még nincs mit látni, setalhattam zuhanyoztam, úgy meg ezerszer látott már.

A végén mikor a baba már ott volt, és engem varrtak, akkor is megbeszéltük hogy ő kikiseri a babát a szulesznovel (máshol volt a fürdés mérés leszivas) de nem néz a lábam közé egy pillanatra se :)

Mind a négy gyerekunk vele született, nem is bírtam volna másképp megcsinálni úgy érzem. Nekem nagyon kellett a jelenléte.

Ha vmit is szégyelltem az inkább az első és harmadik szulesemnel (sajnos nem mentek olyan simán) a kiabálás volt amit eloadtam.

Biztos nem való mindenkinek az ilyesmi (szándékosan nem férfit írtam).

Úgy gondolom, mindenkinek szíve-joga eldöntenie, hogy vállalja-e vagy sem, de azért szerintem érdemes tájékozódni, hogy működik az ilyesmi. A makacsság vagy a félelem általában nem jó tanácsadó. Hallottam már olyanról, aki vonakodott, de rábeszélték és nem bánta meg. Mégis azt mondom, egyenesebb dolog, ha az ember tudatosan felméri, meddig tartanak a saját határai, ahelyett hogy zsigerből elutasítaná a dolgot vagy épp ellenkezőleg, mindenáron részt akarna benne venni.