Császárosok, ti is tapasztaltátok ezt a viselkedést a műtét során a személyzet részéről?

nem tudom, attól hogy nem társalog veled, hanem a kollégáira és a műtétre figyel, még nem jelenti hogy nem vesz emberszámba..szerintem túlreagálod a dolgot.

Hogy utána már nem ment be hozzád a gyermekágyasra, vagy nem kérdezte meg hogy vagy, az már inkább gáz.

Szerintem túlreagálod. Ez nekik tök olyan, mintha a Tescoban lenne pénztáros és az árukat húzogatná le X-edszer. Rutin.

Elhiszem, h rossz érzés volt neked, meg ez életed egyik nagy élménye - lehetett volna, de szerintem így is az lett, hiszen ott volt a baba.

Amikor én szültem, akkor a doki és a szülésznő is tök hétköznapi dolgokról beszélt, nekem nem volt gáz. Legalébb elterelték a figyelmet valamennyire arról, h mennyire fáj.

Temetéssel összehasonlítani nem igazán okés. Ott a sírásók pikk-pakk belapátolják a földet, felrakják a sírra a koszorút és cső. Ott sírnak az emberek, ők meg dolgoznak szó nélkül egy halott felett. Itt meg nem volt szó semmiféle gyászos eseményről.

Tedd ezen magad túl! Vannak és lesznek is az életben rossz dologk, amik nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk.

Amúgy meg az emberséges pillanatról... szerintem emberségesek voltak, mert nem rajtad poénkodtak, nem bántak veled durván, stb stb.

Nem császárom volt, de szülőcsatornában elakadt a gyerek, úgyhogy hirtelen bejött több orvos is.

Annyira kész voltam, hogy nekem egy két mondatos tájékoztatás bőven elég volt : "elakadt a baba, alulról vákuummal fogjuk húzni, fentről a kolléga nyomja". Amikor a hasba könyöklős orvos elkezdte kifejteni, hogy ő nem akar bántani és ezért meg azért... belefojtottam a szót, hogy értettem, haladjunk, ne vesztegessük az időt.

Utána műtőbe is vittek, az altatóorvost is én siettettem, hogy tudatában vagyok a kockázatoknak, tolják az altatót és haladjunk.

Szülés után (műtő előtt) egyedül annyi volt fontos, amit meg is kaptam: a bent levő neonatológus a szoba túlvégében átvizsgálta a gyereket és röviden annyit mondott, hogy teljesen egészséges, nincs oxigénhiány, minden oké. Odaadták, de mivel a méhlepénnyel még küzdött az orvos (emiatt műtöttek), pár perc után mondták, hogy a hőmérséklet miatt elviszik inkubátorba, a csecsemőosztályon lesz.

A többit a férjem követte figyelemmel, én már azt se tudtam akkor, merre vagyok arccal.

Műtét után meg szintén elég volt annyit közölni, hogy minden alkatrészem megvan, méhlepényt kilakoltatták, műtét sikeres volt. Aztán aludtam tovább.

Nézd, nekik a császár napi rutin, mint másnak munka közben a számítógép előtt megvitatni, hogy milyen karácsonyi ajándékokat kellene venni.

Nekem mondjuk jó tapasztalataim vannak, teljes mértékben bekapcsolódtam a beszélgetésbe, míg a hasamban matattak, így abszolút jó hangulatban telt a műtét (bár én vajúdás közben is mondtam és kérdeztem olyanokat, amin a mai napig nevetek). Ebben persze nagy szerepe volt annak, hogy a dokim és szülésznőm is jó arc, illetve veszik a humort.