Harántfekvéses a picur mire számithatok? azt mondta a doki ha igy marad akkor mütét az elsőt természetes uton szültem

Bár nem Mátészalkán születette a lányom, de azért leírom milyen volt nekem a császár.

Sokáig harántban feküdt a lányom, és a doki nekem is azt mondta, hogy akkor császár lesz. Erre a 37. héten bumm, befordult, így természetes szülésre készültünk. Viszont sajnos nem tágultam, így mégis megcsászároztak. Kaptam érzéstelenítőt, katétert, megvárták míg nem érzek, és felvágták a hasamat. Annyit éreztem az egészből, hogy rángatnak, cibálnak, de nem fájt. Kényelmetlen volt és furcsa, de nem fájt. Aztán felemelték a kislányomat, és megmutatták, majd kivitték lemérni, megnézni, és apának adták oda egy kicsit. Utána behozták hozzám, és amíg összevarrtak, a fejemhez tették a kicsit.

A műtét kb. fél óra volt összesen. Utána 2 óráig voltam a megfigyelőben (baba és a férjem velem lehetett ezalatt), majd 6 óra után állhattam fel. Az első felállás borzasztó. Azt sem tudtam, hogy mibe kapaszkodjak, hogy fel tudjam húzni magam (mivel ugye hasizomból ez nem megy...). De felálltam, és utána kikísértek a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Műtét után kb. 8 óra múlva kaptam meg a babát (ezelatt egyszer behozták egy kis időre szopizni, de el is vitték), és utána végig velem volt már.

Az első lépések műtét után nehezek, főleg addig kellemetlen míg bennem volt a varrat, de napról napra egyre jobb lesz majd.

Én féltem a császártól, de kibírható. Végülis a lényeg, hogy a baba-mama egészséges legyen, és ennek érdekében a császár nem is olyan nagy áldozat.

Engem 3 nap múlva ki is engedtek a kórházból.

A sebem szépen és hamar gyógyult, most már csak egy vékonyka csík látszódik. Tejem a 3. napon indult be.