Baj, hogy buszke vagyok ra, hogy meg tudtam szulni egy gyereket?

"csaszarosok nem firtatjak ki hogy szult,"

Nekem már nem egy és nem kettő császáros ismerősöm kifejtette, hogy a császár biztonságos, komplikáció csak természetes szülésnél van, és kb. én vagyok a felelőtlen anya, hogy természetes úton szültem. Mondjuk én erre csak hümmögve bólogatok, aki ilyet mond, gondolom halálra van frusztrálva a saját császárja miatt. (És most nem általában a császárosokról írtam, csak bizonyos császárosokról. Sajnos ezt itt ennyire hangsúlyozni kell. )

Nem baj, én is büszke vagyok rá, mikor sikeresen abszolválok egy vizsgát. Az már valóban más kérdés, hogy szülni még a legutolsó cigányasszony is képes, de még a kecskék is elléssel hozzák világra gidáikat, tehát alapvetően valóban nem teljesítmény. Egy dolog szülni és más dolog szülőként egy gyermeket a társadalmi normáknak megfelelően felnevelni. Utóbbi szemmel láthatóan nem megy mindenkinek, majd kiderül, te mennyire jeleskedsz benne.

Különben: a világ nagy része pont letolja, hogy te hogyan szültél. Ezzel foglalkozik a férjed, anyukád, anyósod és legjobb barátnőd. A többiek lesz'rják. Csak azért szólok, hogy nehogy azt hidd, most te vagy a világ közepe - kifejtésed alapján ugyanis ezt gondolod magadról.

Igazából büszke lehetsz magadra csak ne hangoztasd ennyire mert félreérthető.

Amúgy én meg úgy szültem meg természetes módon meg a babámat, hogy tudtam hogy már meghalt. Azt a pokoli fájdalmat nem kívánom senkinek és most nem a testi fájdalomról beszélek mert az semmi hozzá. Végig azt kellett hallgatom hogy a szomszéd szuloszobaba hisztiznek a kismamák de aztán mindenkinek felsirt a babája csak nekem nem... Úgy kellett konyorognom hogy legalább 1 percre hagy nézzem meg de magamhoz már nem ölellhettem. Máig csodálkozom, hogy nem lettem dilis. Én inkább ezt mondanám teljesítménynek nem azt ha minden rendben van.

Utolsó, ez annyira szomorú!:-( De szuper vagy, hogy ennyire erős nő maradtál! :-)

Én, mikor megszültem 16 óra vajúdás után, büszke voltam.... Higy túl éltem:-) Viccet félre.. Mindig szules elott ugy álltam ehhez, higy minden no szül, és ez természetes.

Most is igy gondolom.

Komolyan mondom, egyszer nem fordult meg a fejemben, hogy nehezebb e a természetes vagy császár. Egy a lényeg, higy mindenki egeszseges maradjon.

Legyèl büszke, hogy egeszseges a babád :-)

Még nem szültem, egyelőre a baba sincs úton. De úgy érzem, sem a teherbe esést, sem a terhességet, sem a szülést nem tulajdonítanám a saját sikeremnek. Büszkének lenni, hogy egy teljesen természetes dologra képes vagyok?

Én inkább egy csodának tartom, amiben remélem, lesz részem. De ha "csak" császárral menne, akkor sem érezném magam kevesebbnek, mert ahogy a teherbe esés képessége, a szülés sem egy érdem, egy siker, hanem nagyrészt szerencse kérdése. Azt jelenti, megvolt a szerencsém ahhoz, hogy sikerüljön, és ne legyen semmi komplikációm. Aminek örülnék, hisz ki vágyna tudatosan olyan helyzetre, ami egy kicsit is veszélyesebb, mint az alapfelállás, tehát a komplikáció nélküli természetes szülés?

Egy szó mint száz: a gyermekemre büszke lennék, de még inkább HÁLÁS, hogy részesülhettem a csodában, amit gyermekáldásnak neveznek.

Ha részesülnék benne, eszembe sem jutna 3 hónapos kisbaba mellett gyik-en megerősítést várni vadidegenektől egy olyan elképzelésre, hogy büszke lehetek-e arra, hogy szültem...

Büszke is lehetsz magadra, mint ahogy az összes nő, aki életet ad a gyermekének, azonban a kérdésednek kicsit hencegés szaga van, amire ráerősítesz a válaszaidban ismételgetett magyarázkodásoddal.

Részemről a pár hónapos beteg gyerekemmel kórházban töltött napok nagyobb küzdelemnek számítottak (lelkileg mindenképpen), mint szülésnél a kb. 10 órás vajúdás (fájdalomcsillapítás nélkül), 1 órás kitolási szakasz, majd gyors császár a baba élete és egészsége érdekében. Lehet készülni a szülésre, de inkább az azt követő időszakra fordítanék nagyobb hangsúlyt, ugyanis 20 év múlva a kutyát nem fogja érdekelni, hogy a gyári helyén jött-e ki a gyerek.

jól van nem kell ezt túl spilázni, meg könyörgöm ne menjünk bele újra a császárosok-kontra természetesen szültek örökös vitába. Én egyszerűen a természetesen szültektől hallom hogy mindig veregetik magukat hátba hogy milyen remek emberek. Nyilván a másik oldal meg másra figyel.

Itt arról van szó - és ez a fő problémánk - hogy feltettél egy olyan kérdést, ami már eleve úgy lett feltéve, hogy nyilvánvaló volna rá a válasz, épp ezért felesleges és tűnik ezért is hencegésnek, bicskanyitogatásnak.

Legyél büszke, és lépj tovább, felejtsd el a kérdést, és pont. Vagy legalább próbálj toleráns lenni azokkal szemben akik olyat éltek át mint itt pár előttem szóló, és a személyes, baráti körödnek meséld el az örömöd, ne itt a fórumon, ahol vannak nálad sokkal rosszabbat megélt emberek is.