Egyedül szeretnék szülni, miért nem jó?

22-es vagyok

Én sem szeretem elhagyni magam. Este császároztak, másnap "szépen" sétálgattam és elláttam a babámat, de ez a dolog nem csak a nőről és a nagy önállóságáról szól. A gyermek közös, és ha már van lehetőség arra, hogy az apuka is szinte az első perctől a részese lehessen az életének, akkor nem fosztanám meg ezektől a napoktól.

Csak aztán ne csodálkozz ha a férjednek elmegy a kedve a babázástól és amikor 5. hónapja nem aludtál semmit akkor se fogja átvenni az indokoddal, hogy nem vagy beteg...

A kezdetektől közös a gyerek, nem kéne kisajátítani aztán csodálkozni ha később apuka nem segít semmit. Én írtam,h bár a szülésnél nem volt benn a férjem, de amint a szobába kerültünk onnantól kezdve ő is foglalkozott a babával egyenlő értékű szülőként.

Ha nem akarod, hogy segítsen neked, nem kell, de a babával hadd töltsön már ő is annyi időt, amennyit akar, neki több joga van ott lenni, mint a nagyinak.

Erről az jut eszembe, amikor első babánkat vártuk, és a férjem azt mondta: Ugye, ha megszületett, nem veszed ki a kezemből? Ugye megpróbálhatom én is ellátni?

Nem érettem, honnan ered a félelme, de ezek szerint tényleg vannak ilyen nők, akik nem engedik a teljes jogú férjet a gyereke közelébe, mert még mindig nem váltak le az anyjukról, és kitolják az apát a család köréből. Én akkor megdöbbentem és azt mondtam neki, hogy persze, hogy foghatja és elláthatja, az ő kisbabája is. Természetes, hogy eleinte nem olyan ügyes, de majd belejön. Örült, és fantasztikus, teljes értékű édesapa lett, azóta is örömmel babázik.

Őszintén sajnálom a férjed. Rosszul választott társat.

"Na várj, én nem értek valamit? Eddig azt hajtogattad, hogy Te ezt egyedül akarod végig csinálni, egyedül akarsz lenni, pihenni akarsz, akkor miért lesz ott az anyád????

"

Lányok ezek annyira kitalált kérdések, hogy kár válaszolgatni rájuk! Unatkozó trollok kérdései. Foglalkozzatok a többi valódi kérdéssel.