Miért baj, ha én biztonságosabbnak érzem a császárt?
18-as. Mivel ez a szakmájuk az orvosOKnak, így igen, úgy gondolom, hogy talán nagyobb tapasztalattal rendelkeznek mint pl. én, és igen, úgy gondolom hogy nem akarnak az orvosok direkt rosszat (nem csak az én orvosom véleménye az hogy a természetes szülés jobb mint a császár ha már választani lehet, hanem általában ez az orvosok véleménye... talán nem véletlenül).
Szerintem felelőtlen vagy, hogy Te nem keresel egy olyan orvost akiben megbízol és az ő szakvéleménye szerint cselekszel, hanem mész a saját fejed után és azt hangoztatva hogy a normális orvosában bízó emberek milyen hülyék.
Vicces vagy!
Azért már erőteljesen belementünk mélyebben a dolgokba. Külömbséget kell tenni programcsászár és császármetszéssel végződő szülés között.
Én császármetszéssel szültem. Tudtuk, hogy az lesz. de vajúdtam, pont azért, mert én sem tartom jónak, ha csak úgy kikapják onnan. Így ő tudta, hogy meg fog születni. Ha így van könnyebben is akklimatizálódik.
a progracsászárt császárpártiként is elítélem, mert ok, ha valaki nem szülhet simán, de a vajúdástól semmi baja nem lesz. Így felkészül az ő szervezete és a kicsié is.
19-es válaszoló:
Ezt aláírom, hogy a háborítatlan szülés, meg úgy ahogy te szeretnéd... nem vezetéssel.. stb.
Azért nem sok olyan kórház van, ahol mondjuk olyan pózban szülsz, ahogy akarsz.
Ha bemész a kórházban, akkor meg van adva, hogy x órán belül babának kell lennie...
Megvan, hogy mennyi idő max a kitolás, mennyi idő alatt mennyit kell tágulnod...
Szóval ez minden csak nem háborítatlan szülés.
Én igen is utánanéztem szülés előtt sok mindennek.
Így megindult a szülés, vajúdtam, tágultam... és mentem a műtőbe, ébren voltam.
(de nem én választottam a császárt) de ha nem így alakul, kerestem volna olyan dokit, aki megcsinálja így!
Én a hüvelyi szülésnél nem a fájdalomtól félek. Azzal úgy vagyok, hogy nálam "gyengébb" barátnőim túlélték, akkor nyilván én is túlélném.
Én tényleg abból indulok ki,hogy a Dévényen hány olyan baba volt,aki normál szülés útján "sérültek", és ahogy magamat ismerem, az előzmények miatt, tudom,hogy mindenre ráparáznék utána.
Csak egy példa: baráti körben egy hölgy nemrég szült, mesélte,hogy szülés közben pár percre elakadt a baba, na akkor ő is megijedt, de utána nem lett semmi gond. Na én, ahogy ismerem magam, egy ilyen "kis" elakadás miatt szétaggódnám magam, vinném orvoshoz stb.
Magát a császárt egyébként én nagyon jól viseltem. Pár órára rá már törökülésben ültem az ágyon, mentem tusolni stb. 3 nap múlva már futottam a dokim után a folyosón!
Ja és itt én nem akarok levonni következtetést,hogy a természetese szülés veszélyesebb-e vagy nem.
Én itt tényleg, pusztán magamról és az én félelmeimről beszélek.
Érzem azt is,hogy jó lenne megélni egy normál szülést, de a félelmem erősebb.
Nekem sincs rossz emlékem a császárról.
Az egyetlen rossz emlék, mikor még a szülőszobán a doki fájás közben felnyúlt... megvizsgált...
Szia, szerintem nem baj. Ha így érzed magad biztonságban, nyugodtan válaszd a császárt.
Természetes, hogy az orvosában 100 %-ig megbízik az ember lánya, és rá hagyatkozik, én is megbíztam benne, de sajnos majdnem a gyerekem életébe került, ez a nagy bizalom....
21-es, leírnám röviden az én szülésemet, hogy lásd a másik oldalt is. Sajnos nem minden orvos olyan hiper szuper amilyenekkel te találkozol.
Az én szülésem is természetesnek indult, de végül sürgősségi császár lett a dokim miatt.
Nagyon gyorsan tágultam, 3 és fél óra alatt eltűnt a méhszáj, jöttek a tolófájások. Este 9-től, 10:50-ig hagytak szenvedni a tolófájásokkal úgy, hogy a gyerek el volt akadva a szülőcsatornában. Néha eltűnt a szívhangja, a 2 óra alatt kb. 6 orvos 4 szülésznő, gyerekorvos, pic-esek voltak a szobában, ahol normál esetben 4 ember van. Két doki a hasamat préselte, a férjem a fejemet tartotta, és még sorolhatnám, hogy végre megszülessen a baba. Sehogy nem bírtam megszülni. A legutolsó momentum amire emlékszem, hogy vákuummal akarták kivenni a babát, majd a dokim közli, hogy azonnal megyünk a műtőbe, mert nincs a gyereknek szívhangja. Engem altattak, 10 perc alatt vették ki a gyereket, majd légzéstámogatást kapott, és ment a pic-re inkubátorba. Az orvosom azt mondta, hogy nem használta a vákuumot, a pic-en meg benyögte a gyerekorvos, hogy a vákuum miatt lett egy vérömleny a fején, és adjunk hálát a jó istennek, hogy nem lett agykárosodása.
Mindezt azért, mert a dokim annyira természetes szülés párti, és a hétvégi program megbeszélése jobban érdekelte potom 100000-ért, mint az, hogy már két órája szenvedek a tolófájásokkal, és a gyerek is egyre rosszabbul lett. Utolsó pillanatban vették ki.
Értem én meg aláírom, hogy jó a vajúdás a babának, meg a császár tényleg egy nagy hasi műtét, de ilyen előzmények után én azt mondom, hogy ezerszer császár, mint még egyszer ez a szenvedés, és 3 napig rettegés, hogy egészséges-e a gyermekem, vagy nem. Az orvos miatt, aki amúgy annyira szuper, meg okos, meg tanulta.
Én sajnos a másik oldalt tapasztaltam meg, pedig hangsúlyozom, tényleg megbíztam benne, mindent megbeszéltünk, nem voltak fenntartásaim.
Szerintem a kérdező teljesen jól döntött, én megértem az aggályait.
"de a vajúdástól semmi baja nem lesz."
Ezt mégis miből gondolod? Bizony vannak esetek, a mikor a vajúdásból is baj lesz!
A természetes szülés addig biztonságosabb, amíg az első szülés az, vagy az előző is az volt. Ha az előző császár volt, akkor a következő természetes szülés kockázata megemelkedik, ezért nem is vállal sok orvos vbac szülést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!