Nem tudom feldolgozni?

Szerintem attól, hogy csalódott vagyok emiatt és néha elgondolkodok rajta, nem azt jelenti, hogy nem tudom értékelni azt, amim van, vagy nem szeretem a gyermekemet, vagy hogy depressziós lennék. Egyszerűen csak sajnálom, hogy nem élhettem át a szülést és remélem, hogy egyszer majd átélhetem:) Lehet, hogy ez azért van, mert iszonyatosan féltem magától a műtéttől és a műtét utáni fájdalmas napok is nagyon bennem vannak még..

Én sem tudtam felkészülni a műtétre, ahogy elfolyt a magzatvíz, egyből meg is vizsgáltak és közölték, hogy a pici orrát érzik, arctartással van bent, ezért császármetszéssel kell világrahozni a babát. 5 perc múlva már kaptam az érzéstelenítőt és elkezdődött...

De ez volt életem legszebb napja és semmit sem bánok, újra megtenném a kicsikémért!

Köszönöm a válaszokat!

Nem akarok bunkó lenni, de minden problémánál van nagyobb. Lehet, hogy más úgy gondolja, hogy ez az ő problémája ennél nagyobb és rosszabb, de ettől még ugyanúgy érzek. Én összeteszem a két kezem és hálát adok a gyermekemért, nem hinném, hogy attól, hogy azért, mert ki mertem írni ezt akérdést és megosztottam másokkal az érzéseimet nem szeretném teljes szívemből a kisfiamat, vagy megbántam volna valamit is.

Ennyi erővel mindenki össze tehetné akezét azért, amije van, mert lehet, hogy egy másik embert nagyobb veszteség, fájdalom érte,mert pl ha nekem eltörik a kezem és másnak eltörik mindkét keze, attól, hogy sajnálom, együtt érzek vele, nekem még nem fog kevésbé fájni..