Nem tudom feldolgozni?

Mi felfogtuk, de úgy látszik te még nem, hogy mi a lényeg.

Nekem sokszor, amikor a saját terhességemmel, szülésemmel, gyermekemmel kapcsolatos félelmeim, aggodalmaim merülnek fel, eszembe jut egy 42 éves hölgy, akivel a Kaáli intézetben találkoztam. beültetésre vártam és beszélgettünk. A 4. intézetben, a 7.(!!!) lombik beültetésére várt. Szíven ütött amit mondott. Annyira szeretne gyermeket már 10 éve, hogy az sem érdekelné, ha down kóros lenne vagy színes bőrű, csak lenne.Előtte egy csaj a császár kontra természetes szülést fejtegette, mert ezen morfondírozott. Szerintem ennek a 42 éves hölgynek nem ez számítana. Nagyon sajnáltam Őt és sokszor eszembe jut, hogy milyen hálátlanok vagyunk és nem örülünk annak, amink van, mindig generálunk valami problémát, ahelyett, hogy élveznénk ami nekünk megadatott (TELJESEN MINDEGY MILYEN ÚTON). Sajnos nem mindenkinek.

Szerintem aki nem érzi így, az nem is érti, hogy milyen érzés. Nekem az első természetes úton született és nagyon-nagyon vágytam rá, hogy újra átéljem. A második terhességem teljesen problémamentes volt, betöltöttem a 40. hetet és az első amnioszkópián közölték, hogy egy fertőzés miatt ha simán szülöm a babát, megfertőzhetem. Emiatt másnap császároztak. Teljesen váratlanul, hidegzuhanyként ért a dolog, totálisan kibuktam. Mivel a gyerekem egészségéről volt szó, így nyilván belementem a műtétbe, de addig zokogtam szinte megállás nélkül, amíg ki nem vették a babát. 2 éves múlt és még mindig fájó rágondolni. Én azt gondolom, hogy azért nem tudom magam túltenni a dolgon, mert nagyon váratlan volt az egész. Nem hagytak időt, hogy átgondoljam, hogy beszélni tudjak az orvosommal, emiatt úgy érzem, hogy "belehajszoltak" a műtétbe. Ha szülés közben lett volna valami gubanc és sürgősségi császár lett volna, azt megértettem volna, de még teljeskörű felvilágosítást sem kaptam, hogy a babámnak milyen baja lehet pontosan. Úgyhogy én azt érzem, hogy elloptak tőlem valamit. :( Anyagi okok miatt nem valószínű, hogy bevállalunk harmadik babát, de ha mégis, eleve ott a császár miatti nagyobb kockázat, hogy ismét az lesz. Borzalmas érzés, hogy míg az első gyermekem születésére mindig jó szívvel gondolok, addig a másodikra szomorúság tölt el. De ez nem befolyásolja azt, hogy nyilván az a legfontosabb, hogy mindkettő gyönyörű és egészséges és egyformán imádom őket! Csak a tüske bennem van... :( Szívből kívánom, hogy átélhesd még te is a természetes szülés élményét. Én azzal próbálom nyugtatni magam, hogy örülök, hogy legalább egyszer sikerült, de őszintén szólva ez annyira nem tud feldobni.

Miért kell egyből lehurrogni a kérdezőt, mert nehezen éli meg a császárt? Én értem miről beszél, mert én is így éltem meg, ahogy ő. Nem arról van szó, hogy inkább kockáztattunk volna, csak legyen természetes szülés. Én magamban csalódtam, mert annyira szerettem volna, ha természetesen szülhetem meg a kislányom. Lelehet ezért hurrogni, de akkor is ezt éreztem. Csalódtam magamban, hogy nem sikerült. Aztán azért is csalódtam magamban, mert csak 4 hós koráig tudtam szoptatni. Küszködtem, ittam a teát, fejtem, szedtem a homeopátiás bogyókat és mégis elment a tejem. Mindenki másképpen éli meg a dolgokat. Lehet, hogy valakinek tökmindegy, hogy császár volt, de a kérdezőnek nem, és nekem sem. Annyira könnyű kioktatni a másikat, de nem vagyunk egyformák! Olyanoktól kérdezett, aki szintén ezzel a problémával küzd és küzdött, nem pedig a kioktató hozzászólásokra várt. Akkor ezek szerint, aki szülés utáni depresszióban küzd, az is bújjon el, mert mit hisztizik. A császár téma ugyanilyen pszichés dolog.

én is sajnalom h csaszar lett a szulesem vege, de most itt ul egy kis szeretet csomag az olemben es minden ami eddig rossz tortent az eletemben, egyaltalan nem szamit mar. a kerdezonek is ezt uzenem hogy elje az eletet es ne pedig bankodjon rajta. elore kell nezni megha ez kozhely is. annyi ember van akinek nem sikerul a baba vagy a sors szakitja szet a csaladot. meltatlan dolog ilyenen depressziozni, hiszen minden ami a boldogsaghoz kell, ott a karodban. kit erdekel hogy kerult oda :)

Én éppen azt várom, hogy a babám egeszseges-e vagy magzati sorvadasa van vagy beteg. Adna az ég, hogy ott tartsak mint te, hogy megvan az egészséges babám :(

nem kellene a kérdezőt bántani azzal, hogy egy császárt nem tud feldolgozni! amíg valaki át nem éli, fogalma sincs róla, miről beszél!! de a többiek mellett legyen mondva, valószínűleg szülés előtt én is azt mondtam volna - nem ilyen stílusban- hogy túl kell lenni rajta, fontosabb, hogy egészséges a baba. de miután problémamentes terhesség után indították a szülést és egész napos vajúdás után azt mondták, hogy megcsászároznak, mert nagyon gyenge a szíve, elég nehezen viseltem. konkrétan szerintem sokkot kaptam, mert annyira nem számítottam rá! fiatal vagyok, egészséges és annak ellenére, hogy 4 és fél kilós volt és tudták, szó sem volt a császárról. ráadásul engem is altattak, nem sikerült beadni az érzéstelenítőt, rohantak. de persze ez mind semmi lenne, ha nem élte volna túl a kisbabám! de túlélte, egészséges és örülök, hogy császároztak, nem lett baja! de nem lehet feldolgozni egyhamar!! két éve szültem, de néha még mindig eszembe jut! hónapokig elsírtam magam, ha egy filmben valaki szült, ha császárral azért, mert sajnáltam, ha természetesen azért mert irigyeltem. ugyanez ismerősökkel is. sokat segített, hogy hetekkel a szülés után írt egy ismerősöm, hogy nehogy azt higgyem, hogy azért nem siekrült, mert nem vagyok elég jó anyja a babának vagy mert gyenge vagyok stb. olyan jól esett! azóta akárki császárral -és ilyen császárral szül, nincs felkészülve rá-írok neki, hogy gyorsabban túl legyen rajta. idővel jobb lesz! de nagyon sokat kell gondolkozni, mi miért történt és az fog meggyőzni! sok sikert és ha nem megy, nyugodtan írj privát üzenetet, megpróbálok segíteni! :)