Más is van, akinek annyira rossz élmény volt a szülés, hogy képtelen feldolgozni?
6 hós a fiam,de még mindig élénken él bennem a szülés élménye.Legvadabb álmaimban sem tudtam elképezelni olyan kínt,amit ott átéltem és ezen a mai napig nem tudtam túltenni magam.Magzatvíz elfolyástól számítva 18 óra volt,mire meglett a fiam.Nem voltak fájások,ezért oxit kaptam,amire nagyon lassan reagáltam,mire eljutottam a 2 perces fájásokig és azt hittem,hogy nemsokára szülök,kiderült,hogy görcsoldót kell kapnom,mert nem vagyok kellőképpen kitágulva.Kicsi városban élek,a szülészet gyengén felszerelt és nem volt megfelelő görcsoldójuk,csak egy olyan fajta,amire alergiás vagyok.2 perces fájásokkal beraktak a mentőbe és átszálítottak a szomszédos nagy városba.Már útkozben azt hittem,hogy meghalok,egyedül a mentőkocsiban.A másik kórházba érve 2 lábon mentem fel a 2. emeleti szülészetre,mert senki le se sz*rt.Ott befektettek a vajúdóba,ahol megkaptam a görcsoldót,amitől teljesen elmúltak a 2 perces fájások és hajszál híján elaludtam,mert,mint később kiderült,ennek a gyógyszernek mellékesen nyugtató hatása is volt.Lassacskán azt is elfelejtettem,hogy épp "szülök",akkor ismét bekötötték az oxit és az egész kezdődött előről.Innentől számítva még 4 óra pokol volt,mire megszületett a fiam.
Konkrétan ez olyan,mintha 2x szültem volna,leszámítva a kitolási szakaszt,de a vajúdást 2x rendesen végigszenvedtem.
Az ezt követő,kórházban töltött napok,szintén szörnyűek voltak,mert a kórházi személyzet nagyon hanyag és nemtörődöm volt,egyáltalán nem foglalkoztak se velem,se a babával.Teljesen magamra voltam utalva.
Előtte nem voltam egy nyámnyila,nem ilyedtem meg egy kis fájdalomtól,de a szülés óta,már a legkisebb fájdalomtól is elfog a pánik.
Úgy érzem,soha nem leszek képes feldolgozni ezt az élményt és képtelen leszek mégegy gyereket bevállalni,pedig mindig is legalább 2 gyerkőcöt szerettünk volna férjemmel.
Normális,hogy ennyire mély nyomot hagyott bennem ez a negatív élmény?Már azon is gondolkodtam,hogy szakemberhez kéne fordulnom,vagy adjak még időt a dolognak?
Lehet, hogy szamodra olyan traumat okozott amitol nem tudsz szabadulni. A szakember nagyon jo otlet! sajnalom, hogy ennyire megviselt a szules. Remelem idovel el tudod majd engedni. Cserebe gondoltam leirom a sajat sztorimat. En szerencsesebb vagyok, mert a sok viszontagsag ellenere engem erovel toltott el az, hogy eletet adtam, kibirtam, ateltem, vegigcsinaltam.
Kezdem azzal, hogy penteken este 9-kor jottem ra, hogy 5-7 perces fajasaim vannak - egesz nap fajt de mar ugy megszoktam, hogy faj, nem is torodtem vele. Szoval akkor szoltam Apjuknak, hogy szerintem akcio van. Szombat hajnali 2-kor mentunk be a szuleszetre, 3 percesekkel. Megvizsgaltak, kozoltek 1 cm-re vagyok nyilva, menjek haza es vajudjak otthon! Na hazamentunk es csendben vajudtam tovabb egeszen delutan 2-ig mikoris ujra bementunk a korhazba 1 percesekkel (autoval, parkolo nem volt, hat gyalogoltam es meg-megalltam) megint a szuleszet ahol megint megvizsgaltak...hat en meg mindig az 1cm-nel tartok!!! Menjek haza, vajudjak otthon. Mondtam nekik a protokolt amit ok magoltattak be velem, hogy abban egeszen mas van! Nem erdekelte oket. Menjek haza es jojjek vissza, amikor kesz vagyok a szulesre. Gyakorlatilag kirugtak. Amit delutan ateltem a gyotrelem, az eszmeletvesztes, a felrebeszeles ( keltetogepekrol - legalabbis ott jott vissza a tudat ?!!!!?!!!) ejfel korul mar nem volt szunet. Csak kinzo vonaglas es kozoltem en mar nem megyek a korhazba! Feltem megint hazakuldenek. Rettegtem attol, hogy hulyenek neznek. Hajnali 3-kor csak bevitt a ferjem mikor mar anyosom (az en draga tunderi Anyosom) konnyes szemmel raparancsolt, nincs tovabb! Meglatott a surgossegin a nover - aki latott tobb mint 24 oraval elotte), es latszott rajta elfeheredik: mi a f..t keresek en meg mindig itt hat nem vett fel a szuleszet?! ...es nem! Ezek nem normalisak!!! Megint fel a 8.ira megint ram a sok masina es egyszercsak kikapcsoltam. Nem volt fajdalom, nem ereztem semmit! Teljesen ketsegbeestem, hogy elment az eszem. En nem is szulok en nem ertem, nem faj! A masinak kiakadtak az osszehuzodasaimtol, Isten szive megesett rajtam es megrepedt a burok - kulonben egyedul a Mindenhato tudja mi tortent volna velunk! Innentol vasarnap du. 5.42 perckor szuletett meg a Kisfiam. 36 orat csinaltam fajdalomcsillapitas nelkul a maradekot edes mamorban, tuvel a hatamban. Pentek ota se nem ettem, se nem ittam, csak szenvedtem, erom mar nem volt. Hallottam magam korul az embereket de nem tudtam ki kicsoda es mi tortenik...azt tudom, hogy az oxit is ramkotottek, csopogott is 2 oraig...de hat 5-kor jott a meglepetes, mikoris bejott a doki, hogy akkor szulunk!!!!!! ...es nem meg mindig csak 4cm-nel tartottam. Konyorogtem neki, hogy csaszarozzanak meg. En tenyleg megprobaltam. O meg vakargatta a fejet, hogy o ezt nem erti!
Soha eletemben nem voltam annyira boldog mint amikor kimondta az ament a mutore es toltak be es elbucsuztam mindenkitol. Az anesztes felettem csak ennyit mondott: oh hat ezert! Kerdeztem tole, hogy mi van? A 44 ora total ertelmetlen volt. Kisfiam nyakara tobbszorosen ra volt tekeredve a koldokzsinor. Ha vartak volna meg egy hetet mire kitagulok sem tudtam volna hagyomanyos modon megszulni! Ez csak a rovid osszefoglalo.
Egy hettel szules utan azt mondtam, olyan erot adott ez a tapasztalat, hogy barmikor vegig csinalnam ujra! Ma mar 2.5 eves a Kisfiam. Nem, nem akarom ujra csinalni de masodik gyermeket akarunk. Nem alkuszok a dokikkal. A mutobe akarok menni. Ennyi ido alatt tobb gyereket is meg tud szulni egy atlagos szerencses no. Megszenvedtem az osszes gyerekemert!
Mellesleg en panik beteg vagyok. Jarok terapiara ezert is gondolom, jo dolog, sokat segit!
Nagyon megertem a felelmeidet. Nem vagy nyanyila!
Szerintem ezen ne aggódjál, én megszülnék akár még 10 gyereket is, mert nekem azok nagyon egyszerü gyors szülések voltak.
DE soha nem lennék se terhes és soha többet egy baba szája se érintse a mellemet, nincs olyan aki rátudna venni még egy terhességre és szoptatásra. Föleg a szoptatástól lesz konkrétan hányingerem ha rágondolok.
Elsö lányomnál nagyon rossz terhességem volt. Mindenki csak azt mondta, hogy milyen egyszerü terhesnek lenni, meg szuper érzés. hát nem valaki elkezdi uralni a testet, és szinte minden a feje tetejére borul, és még kellemetlen érzés is, söt fájdalmas és sokszor véres is. Az egyetlen jó a kis rugdosások, de a végén már levegöt sem kaptam miatta. Habár második terhességem egy kicsit jobb volt, ott még nehézségek sem annyira jöttek. De a szoptatás egy óriasi fájdalom volt nekem. Olyan fájdalmat még soha nem éltem át mint azokban a hetekben míg szoptattam. Midnen héten 39 fokos láz és kegyetlen fájdalom a mellcsontig, amikor már levegöt sem tudtam venni annyira nagy volt a fájdalom.A mellbimbom szinte már nem is látszott a sebektöl, és hiába tettem meg mindent a max eredmény 100ml egy etetésre, amikor a gyereknek már minimum 150-200 ml kellett.
Szóval mindenkinek meg van a maga keresztje, de neked van választásod pl kérsz a következöhöz császárt.
Énis azt mondom hogy ha nem tudsz szabadulni ettől akkor fogadott doki egy jó kórházban és császár.
Nekem az volt, nem kértem hanem nem reagáltam az oxira 6 órán át semmi nem történt, de az egyetlen rossz élmény a katéter volt és utána a pisilés.....
Látom nem én vagyok az egyetlen,akit ennyire megviselt a szülés.Sajnos nagyon sok anyuka az ilyen rossz élmények miatt nem vállal be mégegy babát.Most még én is úgy érzem,hogy nem mernék rá vállalkozni.Attól is félek,hogy ha ismét babás leszek,a 9 hónap alatt bele fogok őrülni a szüléstől való rettegésbe.A fiunk születése után,a kórházból hazaérve mondtam is a páromnak,hogy én abb a kórházba többet be nem teszem a lábam.Komolyan mondom,inkább szülnék otthon,mint sem mégegyszer azon a sintértelepen.
Egyenlőre még nem aktuális nálunk a kistesó téma,de régebben mindig úgy terveztük,hogy kis korkülönbséggel fogunk gyerekeket vállalni és előre elkap a gyomorgörcs,ha belegondolok,hogy 1-2-3 éven belül újra végig kell ezt csinálnom.Az első terhességemnél teljesen császárellenes voltam,mindenáron természetes úton akartam szülni...hát megkaptam.Ha valamikor esetleg rá tudom venni magam a második gyerekre,szinte biztos,hogy kérni a fogom a császárt,vagy ha mégis természetes úton szülök,akkor meg nagyon alaposan meg fogom nézni,hogy melyik kórházat érdemes választani.
Hu hat nagyon durva torteneteket olvastam itt, annyira sajnalok minden ilyen szerencsetlenul jart anyukat. De egy dolog nagyon felhaborit, az pedig az orvosok es noverek hozzaallasa. Az egy dolog, hogy fizetni kell, de fizetes nelkul mar nem is jar ellatas? Hihetetlen, hogy nem ertik meg, 1-1 kedves szoval vagy apro figyelemmel mennyit tudnak segiteni egy vajudo non! Ezek megis mire eskudtek fel? Felhaborito, szomoru es ketsegbeejto.
En 2 napja szultem (kulfold, maganklinika, rendesen meg is fizettuk az arat), iszonyatos kinszenvedes volt a szules, rettenetesen fajt, de ott a szuloszoban es azota is a korhazi ellatas minosegere egy rossz szot nem tudok szolni. Az orvosom fantasztikus volt, hagyta az idot dolgozni es semmit nem eroltetett, a szulesno ugy hajrazott velem a kitolasnal mint egy profi focidrukker, a noverek pedig azota is ugranak minden hulye kerdesemre es segitenek ahol csak tudnak. Szepen kezd is beindulni a tejem es nyugodt, kiegyensulyozott vagyok. Es a szulesre egy megtortent fajdalmas de csodalatos emlekkent gondlok, persze meg most is csak dolgozom fel a tortenteket.
Nagyon sajnalom, hogy Nektek ilyet kellett atelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!