Miért mondják sokan, hogy a természetes szülés olyan nagy élmény?

Császár után 4 órával kaptam meg a gyereket, addig csak apa látta. Alig tudtam mozogni, alig tudtam emelni a gyereket, csillagokat láttam olyan fájdalmaim voltak.

A másodikat nem császárral szültem. Kb. 5 perc múlva már szoptattam, másnap ültem a gátsebemen. A kettőt összehasonlítva azt mondanám, hogy az első a teljes borzalom, a második meg hatalmas élmény.

Nekem két császárom volt, így sajnos nem volt alkalmam megtapasztalni, a kitolási részt legalábbis. Császár után 20 másodpercig az arcodhoz teszik a babát, kezeid lekötözve, fejed nem emelheted meg, ez azért nem ugyanaz, mint amikor rögtön a kezedbe adják :)

Igen, behozzák az őrzőbe, de moccanni sem bírsz, mert a spinál még benned van, de később is nehézkesen megy... na mindegy, tudom, hogy nem ez volt a kérdésed lényege!

Azt gondolom, hogy ha a babád felsírt volna, akkor egészen másképp emlékeznél vissza erre az egészre.

Egyébként kár rágódni ezen, annyira lényegtelenné fog ez válni egy idő után.

Nekem pl. azért volt nagy élmény mert eszméletlen módon fájt és óriási megkönnyebbülés volt mikor végre "kint volt" és megkaphattam. Sima hüvelyi szüléseim voltak, és utána 2-3 órával már felálltam, 3 óra múlva zuhanyoztam stb. Míg mellettem császárosok voltak akik meg se moccanhattak órákig és utána is nehezebben mozogtak.

De legnagyobb élmény mégsem ez, hanem hogy saját erőmből ezt képes voltam véghez vinni, túlélni, egészséges gyereket saját korlátaimon átmenve világra hozni. És azóta tudom hogy ennél nehezebb semmi se lehet és ha ezt megcsináltam, mindent megcsinálok:)

És ez erőt ad :) Azóta is. Mindenhez:)

"..De legnagyobb élmény mégsem ez, hanem hogy saját erőmből ezt képes voltam véghez vinni, túlélni, egészséges gyereket saját korlátaimon átmenve világra hozni. És azóta tudom hogy ennél nehezebb semmi se lehet és ha ezt megcsináltam, mindent megcsinálok:)

És ez erőt ad :) Azóta is. Mindenhez:)"

Teljesen így érzem én is. Nem azért, hogy ezzel a császárosokat "bántsam". Ez magammal szemben volt egy hatalmas tett és sikerült! Valóban igaz az is, hogy ha azonnal felsírt volna a babád, szerintem Neked is más véleményed lenne.

Amikor kibújt a picike az tényleg leírhatatlan. kapálózást éreztem a lábam közt (1 másodpercre) utána hallottam, hogy sír. Fel sem fogtam először, annyi érzés kavargott bennem. Én tényleg úgy éreztem, hogy egy pillanat alatt elmúlt minden fájdalom (pedig volt ám rendesen) csak és kizárólag a gyönyörűség maradt. Apa ott volt mellettem és könnyes volt a szeme. Ezért már megérte..

Három órára rá már jöttem mentem, mint aki nem is szült.

"saját erőmből ezt képes voltam véghez vinni, túlélni, egészséges gyereket saját korlátaimon átmenve világra hozni"

Tök jó, hogy így érzel, csak ez nem saját "érdem". Ott a baba, aki ki akar bújni és neked ki kell nyomni, nincs más választásod, nincs lehetőséged azt választani, hogy nem teszed, így én semmi hősiességet nem látok ebben. Nem szabad döntésből léptél át a korlátaidon, csak tetted, amit tenned kell, ahhoz, hogy megszüld a babát.