Miért mondják sokan, hogy a természetes szülés olyan nagy élmény?

minden simán ment mindkét szülésemnél, és tényleg nagy élmény volt! Kinkeservvel - mert azért fájt - könnyel-verítékkel életet adtam - és nekem ez hőstett!! :) Akárki akárhogy gondolja!

De az hogy fájt, az elfelejtődik, de az a pillanat, a megkönnyebbülés, hogy már a teste csúszik ki- és hogy utána a fájást is mintha elvágták volna- és sose lett volna, és a kis kapálózó, ragacsos sírós testet rádrakják, na ez marad meg. Aki ott volt benned 9hónapig- és akkor abban a pillanatban ott a nagy találkozás! Igenis óriási élémnyként éltem meg, és várom a harmadik szülést is, még kb 3hónap!

:) Boldog vagyok akkor is, ha visszgondolok rá!

Nagyon pozitívan álltam hozzá a szüléshez, mindenki bolondnak nézett, de én már VÁRTAM! A nagy napon fel se fogtam, hogy már vajúdok, annyira nem volt vészes. Mire a kórházba értünk, már 8 cm-re kitágultam, a következő 45 percben még 2 cm-t, így már nyomhattam is. El se hittem, hogy ennyi az egész, bár persze akkor már nagyon-nagyon fájt...

Aztán végül 2 órás lett a kitolási szakasz, borzasztó élmény volt számomra, azt hittem, sosem lesz vége, mondták, hogy átlagon felüli a babám buksimérete - már UH-n is látszott 2 nappal előtte, de végül kiderült, még nagyobb.

Minden pillanatban azt vártam, mikor tolnak a műtőbe, mert láttam a doki arcán is az aggodalmat. De nem műtöttek, meg kellett szülnöm. 2 órát nyomtam úgy, mintha kakilnék, ennek köszönhetően 3 hónapig húzodott el a végbélrepedésem gyógyulása (+ záróizomgörcs folyamatosan), na nekem ez az, amiért nehezen szánnám rá magam egy kistesóra!

Szülés után babám is nagyon kimerült, csak nyöszörgött a hasamon, én meg csak annyit fogtam fel az egészből, hogy istenem, el se hiszem, hogy vége, túlvagyok...

Babámat rögtön vitték el, és nem is hozták vissza, ment az intenzívre.:( Vizes volt a tüdeje és szapora volt a légzése még órák múlva is.:( Mindenféle csövet kötöttek rá napokig, megszúrkálták mindenhol - nekem ez egyáltalán nem volt nagy élmény.:(

Persze, igaz, amikor kicsusszant és megláttam, az felejthetetlen pillanat volt!!!, de az utána következő 3 hónap nekem a folyamatos borzalmakról szólt. Most 7 hónapos a kisfiam, és az első 3 hónap szinte kimaradt az emlékezetemből.:(

Nem a szülés miatt, hanem emiatt a 3 hónap miatt gondolom úgy, hogy jobb lett volna a császár! És akkor is nagyon-nagyon örültem volna Neki.

Hú, ennyire elhúzódott a seb-gyógyulásod?:O

(Eddig mindig csak olyan sztorikat hallottam, hogy igaz szülés után közvetlenül nehezebb a császárosoknak, fel sem bírnak ülni, de aztán pár hét és minden OK.)